Ismertető az 1. és a 2.évad közötti történésekről.

Sziasztok. Végre eljött az idő és úgy döntöttünk,hogy folytatjuk a 2. évadot. Reméljük ez is tettszeni fog nektek,esetleg jobban és még több látogatót hoztok nekünk. Az oldal megjelenítése jelenleg 7800-on áll,ahogy én nézem és ezt nem tudjuk elégszer megköszönni nektek,mellesleg a kommentek a részekhez. Nagyon jól esik.Tényleg.:) Készültem egy kis útmutatóval,hogy mindenki tisztában legyen avval,hogy mi történt az 1. és a 2. évad között. Hogy miért? Azért mert Nina híressé válását és azt,hogy otthon mi történik nem szándékozunk részekbe írni. Túl sokáig tartana és a 2. évad megírásra sem kerülne, mivel nagyon közel van az iskola kezdés. Szerény személyem koleszos lesz és így kevesebb időm lesz részeket írni.Szóval igyekszünk.:)

-Na akkor miután Nina váratlanul elmegy és Mabel és Harry találkoznak Nina házában a bánattól és meggondolatlanságtól vezérelve összemelegednek.Louis bár továbbra is zaklatja Mabelt már Harryvel van együtt. Ők azt hiszik,hogy szeretik egymást,de csak Ninát próbálják pótolni. Ez amolyan hiány érzet. Nina sokat gondol a volt barátaira és hiányoznak neki,de Cherel nagyon jól megvannak és úgy gondolja,hogy egy új legjobb barátnőre tett szert.

Kis tájékoztató: Az oldal desingje megújult és mellesleg a szereplők új képeket kaptak.

12.rész ~ ÉVADZÁRÓ

                    ~Nina Williams szemszöge~

  -Nem minden történik mindig úgy az életünkben,ahogy azt mi szeretnénk. Mindig lesznek olyan pillanatok, mikor összezavarodsz, nem tudod hol áll a fejed és észreveszed,hogy nem ugyanaz az ember vagy. Észreveszed,hogy megváltoztál és azt is,hogy szerelmes vagy és a másik is viszont szeret. De mindig van ami közétek áll,esetleg te nem tudod eldönteni mit akarsz. A legtöbb ember boldogan él és tudja mit akar. Van biztos jövője és mindene megvan amit szeretne. De én más vagyok. Szerelmes vagyok,de nem vagyok vele, mert feltettem a szerelmünket a barátságért. De ahogy most állunk még barátok sem vagyunk. Viszont eldöntöttem mit is akarok az élettől. A barátaimat elhagytam és most egy taxiban ülök az új otthonom felé. Cher szerzett nekem egy csodás lakást a város másik végén és 2 nap múlva a közös klipünkön is elkezdünk majd dolgozni. Sosem gondoltam volna,hogy idáig eljutok,sőt még azt sem,hogy az egyik kedvencemmel is meg tudtam ismerkedni. Jól haladok a tökéletes élet felé,csak a legnagyobb gond az,hogy nem tudom soha elfelejtenem a régi életem sőt,minél jobban próbálom,annál jobban nem megy. Annyi mindenen kattog az agyam. De azt viszont tudom,hogy új életet akarok kezdeni. És végül megérkeztünk Cher-el az új házamhoz. Egész úton nem is szóltunk egymáshoz,csak bámultam ki a sötétített ablakú autóból,ami szintén az enyém lesz a költözés után. Annyi mindenért hálás lehetnék Cher-nek. Már elkezdtem a köszönöm osztogatását,de sajnos rám lett parancsolva.
-Megérkeztünk.-szólt meg hosszabb csend után
-Gyönyörű.-avval egy halvány mosolyt varázsoltam komor arcomra.
-Gyere pakoljuk ki a cuccaid,aztán mehetünk ruhákat vásárolni. Ha híres akarsz lenni,sok kell.-majd elröhögte a végét.
Igazából nagyon szuper ha,sok ruhája van az embernek,meg ha híres,de valahogy már most úgy érzem,hogy nem fogom tudni rendesen bírni. Ki tudja,lehet nem is lesznek rajongóim,vagy besokallnék a sok fotóstól. Bele sem merek gondolni,hogy mi lesz. Még az sem biztos,hogy lesz lemezem. Áhh. mit aggódok én ezen,mikor olyan könnyen megy az élet. A francokat, ha olyan könnyen menne,már régen nem itt tartanék. Vagyis,ez a része könnyen megy,de ami ez előtt volt,az borzalom. Hiszen szüleim sincsenek. És a végére marad az,hogy megjön az eszem?
-Jössz már?-kérdezte nagy mosollyal az arcán
-Persze,csak lesokkolt a látvány.-és elindultam az újdonsült házamba.Amikor beköltöztem,egyszerűen elkápráztatott az összhatás. Gyönyörűek a bútorok és csodásan van berendezve. Ez egyszerűen fantasztikus. Mostmár tudom,hogy az életem új fordulatot vett és már nincs vissza út.  

~ Mabel Worst ~

  Pár percig csak magatehetetlenül zokogtam a padlón, az ajtónak támaszkodva, miközben kiskutyám nyugtatásképpen az orrát a kezemhez érintette. Ilyenkor van olyan érzésem, hogy legszívesebben elfutnék a világ elől. El kell mondanom valakinek. Tanácsot kell kérnem valakitől, ez nem maradhat így. Nina.

  Felpattantam a földről, hátradobtam a hajamat, a fürdőbe siettem, hogy lemossam a fekete festéket, ami az arcomra kenődött, majd megsimítottam Shiver fejét, kiléptem a házból és bezártam magam után az ajtót. Gyorsan megtettem azt a pár lépcsőfokot, átugrottam a kerítéskapun és egyenesen Nina háza felé mentem.

  Zsebre vágott kézzel sétáltam, miközben a betonjárdát fixíroztam és mélyen elmerültem a gondolataimban. Az emberekben van az a bizonyos ösztön, hogy jobb szeretik, ha a szívük szabad. Mert ha a szívünk szabad, nem tud minket senki befolyásolni, mi is szabadok vagyunk. A rabság a legrosszabb dolog a világon. A tudatában lenni annak, hogy egy bizonyos valaki megmondja, hogy mit tegyél, hogy az övé vagy. Az övé…

  A lábaim remegni kezdtek, ahogy Louisra gondoltam. Ezt soha nem néztem volna ki belőle. Olyan durva volt, mint eddig még soha. Vajon tényleg ez lenne az igazi énje? Vagy csak dühös volt, mert flörtölt velem egy másik srác? De miért lennék attól az övé, hogy lefeküdtünk? Végül is, nagyjából igaza van. Azt mondtam neki, hogy mindennél jobban akarom. És ez valóban így volt. Akartam őt, vágytam rá, úgy mint eddig senki másra. De most…

  Nina háza előtt megállva abbahagytam a gondolkozást és kinyitottam a kaput. Felsétáltam a tornácra és bekopogtam az ajtón. Amikor két ismétlés után sem kaptam semmiféle választ egyszerűen lenyomtam a kilincset és beléptem a lakásba. Az előszobai fogas üres volt, sem egy kabát, sem egy cipő nem volt sehol. Zavartan, bizonytalan léptekkel haladtam tovább, egyenesen a konyhába. És mivel ott sem találtam senkit és semmit visszamentem a folyosóra.

- Nina? Itthon vagy? – kérdeztem hangosan, a hangom remegett.

  Léptek zaját hallottam a nappali felől, majd hamarosan egy férfi alakja jelent meg előttem. Természetesen rögtön tudtam, hogy ki az és furcsának véltem, hogy őt itt találom.

- Harry? Hol van Nina?
- Elment – mondta mély, fáradt, reszelős hangján melyből most úgy áradt a fájdalom, mint egy hideg őszi esőfelhőből a vízcseppek.

11.rész~

       ~Nina Williams szemszöge~


-Azt sem tudom merre áll a fejem. Itt sétálok London utcáin a Starbuck's-ba tarva. Készülök,hogy életem egyik példaképével beszélgethessek. Azt hittem,sosem találkozom semmilyen hírességgel, nem,hogy még beszélgetni is leálljak vele. Nagyon izgatott vagyok,hogy miről szeretne velem beszélni. Lassacskán oda értem a nem túl messze fekvő Starbuck's-ba. Amint beléptem,szemügyre vettem a kávéző minden szegletét,de sehol nem láttam Chert és kicsit rosszul éreztem magam,lehet meg gondolta magát? Vagy esetleg dolga akadt? Biztosan hívtak volna telefonon,hogyha ilyesmi történt volna,így nem ettem tovább az ideget emiatt. Biztosan jól fogjuk el ölteni az időnket. Bár, nem tudom, mennyire lehet itt elütni az időt a kávézáson,vagy egyéb italozáson kívül,de kíváncsian várom a fejleményeket. Hírtelen egy gyengéd kéz ragadta meg csuklóm és maga felé fordított.
-Szia. Biztosan te vagy Nina. Én Cher vagyok.-üdvözölt kedvesen
-Szia. Így van és nem kell bemutatkoznod,rajongód vagyok.-próbáltam vele barátságosan viselkedni
-Akkor gyere, üljünk le. Béreltem egy eldugott helyet,hogy ne tudjon senki se zavarni minket. Remélem nem bánod.-közvetlen volt és aranyos,azt hittem minden sztár el van szállva és önző. Úgy látszik félre ismertem Cher-t. Evvel a gondolatommal máris egy eldugottam helyre mentünk és csodálatosan volt megterítve. Biztosan sokat fizethetett ezért a pazar vendéglátásért. Egy perc kínos csend után megtörte ezt a furcsaságot és beszélni kezdett,vagyis inkább egyből rá tért a lényegre.
-Tudod nem várom el,hogy a legjobb barátnők legyünk,vagy esetleg csak simán barátnők legyünk. Viszont van egy ajánlatom.-előbb említettem ,rátért a lényegre.
-Kíváncsian hallgatom.-mosolyodtam rá
-Na arról lenne szó,hogy végig néztem az összes videódat a videómegosztón pár híres barátommal és mindegyikünket nagyon elnyerte a hangod. Igazi sztár alkat vagy. Nagyon szeretnénk,ha bekerülnél a zenei iparba. Csinálnál velünk egy közös kisalbumot,aztán esetleg önálló albumod is lehetne. Na mit szólsz? -húzódott egyre szélesebb vigyor az arácra.
Ez nagyon elgondolkodtatott,hiszen most akartam új életet kezdeni,máshol,majd aztán visszatérni a régihez. Most meg felajánl egy ilyen lehetőséget? Szuper lenne,kivéve pedig azt,hogy Harryék meglátnának a TV-ben. De amit ez az élet művel velem az kibírhatatlan. Nincsenek szüleim s bár saját lábamra álltam,mégis van ami visszahúz. Azok pedig az érzések. Hogy miért? Ki tudna úgy élni,hogy a legjobb barátnői távolodnak tőle? Amy-vel hetente ha egyszer találkozok,akkor is az óránkorn? Most meg főleg nem tudok vele. Mabellel meg alig ha beszélek. Ez kész katasztrófa. És tudom,hogy ez nem csak az ő hibájuk,mert a legtöbb időm Harryvel töltöm,de ugyan?.. Bevallom,szerelmes vagyok. Viszont Harryt se értem. Egyik percben szeret,másik percben összejön mással. Férfi logika..de a női se valami tökéletes. Most jött el az idő,hogy teljesen talpra álljak és semmi gondom se legyen az életemben. Talán megismerkedek egy csodálatos fiúval és lehet vele köt össze a sors,vagy aztán még csak Harrynél ragadok le, annak pedig sok esélyét nem látom. Végül pár perces gondolkodásom után megszólaltam.
-Elvállalom.-mosolyodtam.
-Akkor cseréljünk számot és megbeszélünk mindent.-majd elővette a telefonját.
-Lenne még valami. Én a mostani házamból szeretnék elköltözni,egy másik helyre. London másik részébe ettől a háztól,ha lehet..-próbáltam kedves lenni vele
-Megoldjuk..-mosolygott még mindíg kedvesen
Elrendeztük a telefonszámot,majd rohantam hazafele a csomagjaimért. Mikor beléptem a bejárati ajtón Harry fogadott a bőröndjeimmel a kezében.
-Ez mégis mi a fene?- kérdezte idegesen majd a haját igazította a hejére és a száját harapdálta. Ilyenkor olyan dögös. Nem veszthetem el a fejem.
-Elutazom a családtagjaimhoz pár hétre.-próbáltam hazudni
-Nina,nincsenek rokonaid,és üresre pakoltad a fürdőt? Hüjének nézel?- egyre idegesebb lett.
-Jólvan. El akarok menni innen. Én ezt nem bírom.-vallottam be neki az igazságot. És,ahogy terveztem,hogy el megyek titokban,úgy nem sikerült,bár akartam,hogy ne derüljön ki,mégis jól esik a törődése.
-Nina,mit nem bírsz?- kérdezte már lágy hangon.Lassan elsétáltam a kanapéig és leültem,majd ő is odajött és szorosan mellém ült.
-Annyi minden történt ebben a pár hónapban,hogy felfogni nem tudom és olyan rossz érzés így,hogy minden egyszerre rám zúdul. Én ezt nem birom.-már a sírás határán álltam. Ekkor Harry ajkait az enyémen éreztem,Ajkaimba suttogta:
-Én örökké itt vagyok veled.-ezután visszacsókoltam,de rájöttem hiba volt és elhúzódtam,felálltam és hibámra ordítani kezdtem vele.
-Te nem érted,hogy ez nem hiányzik nekem?-majd felkaptam a bőröndjeimet nagy nehezen,majd bepakoltam a kocsimba és elhúztam a csíkot. Harry szaladt utánam és próbált mentegetőzni,mint mindíg,de a dühtől nem hallottam miket mondott,esetleg a fejemhez vágott. A kulcsot odavágtam hozzá és elviharoztam ,majd egy meszebb elterülő szállodánál vettem ki egy hétre szállást. Esküszöm Harry még tönkretesz. 

~ Mabel Worst ~

- Bizony ám. Megőrülök érted, Édesem – vigyorog szélesen, közelebb lép és egy hajtincset a fülem mögé tűr, de ellököm a kezét
- Mrs. Tomlinson? Normális vagy? Még járni se járnék veled soha, nemhogy összeházasodni.
- Pedig hamarosan az lesz Drága.
- Ne becézgess, Mabelnek hívnak.
- Rendben, Mabel – sóhajt fel – Szóval… Hol is tartottunk? – újra közelebb lépett, egyik kezét arcomra simított és már majdnem megcsókolt, amikor hátráltam
- Hagyj engem békén, világos? Cigit akartam venni. És a pénztáros srácot is leosztottad. Megtudhatom miért?
- Mert a cigivel csak magadat roncsolod és te csak az enyém vagy, világos?
- Majd azt pont te fogod megmondani…
- Igen, én. Mert sokkal erősebb vagyok nálad – újra közelebb jön, és most már esélyem sincs hátrálni, mert a hátam a hideg téglafalnak ütközik
- Hagyj békén.

  Ő nem mondott semmit, nem hátrált. Egyik kezét vállamra simította, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Bár legszívesebben visszacsókoltam volna, nem tettem meg. Erős maradtam. Kicsit ideges lett, durvábban csókolt. Én nem reagáltam, csak nyitott szemmel tűrtem. Egyik kezével végigsimított az oldalamon, majd fenekemhez érve erősen belemarkolt. Amikor erre sem reagáltam, elszakadt ajkaimtól, homlokát enyémnek döntötte, testét szorosan enyémnek nyomta, így közé és a fal közé szorultam.

- Jegyezd meg, jól amit most mondok. Attól a pillanattól kezdve, hogy odaadtad nekem magad, az enyém vagy. Az én tulajdonom vagy, érted? – nézett mélyen a szemembe, a hangjában volt valami, amitől megijedtem… valami… valami fenyegető
- L-Louis… Ez… Ez nem így működik – a hangom jobban remegett, mint gondoltam
- De, igenis így működik. Az van, amit én mondok, megértetted?
- De… - kezdtem halkan
- Megértetted? – emelte fel a hangját

  Én csak nagyot nyeltem és bólintottam. Eltávolodott tőlem, majd egy „még látjuk egymást” után elsétált. A szívem hevesen dobogott, a térdem remegett. Megfogtam Shiver pórázát és hazafelé indultam. Drága kiskutyám szorosan mellettem gyalogolt, néha-néha kék szemeit rám meresztette, mintha érezné, hogy valami baj van. Gyorsítottam a lépteimet, mert tudtam a sírógörcs hamarosan kitör belőlem. A mellettem elhaladó emberek ebből semmit nem észleltek, hiszen ők nem tudhatják, mi játszódik le bennem, hacsak nem rendelkeznek telepatikus képességekkel és nem látnak bele a fejembe.

  Hamarosan hazaértem, villámgyorsan bementem a házba, bezártam az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam a földre. A hideg csempe szinte lefagyasztotta felhevült bőrömet, hátamat törte a kemény tölgyfaajtó, de nem érdekelt. A könnyek hamarosan ellepték a szemem, majd szép lassan végigcsordogáltak arcomon, mígnem lehullottak a padlóra. Az a bizonyos érzés mardosta a szívemet, amelyik akkor tör az emberre, ha tudja, innen már nincs visszaút. A saját magad által ásott gödörből sehogyan sem tudsz kimászni, csak kétségbeesetten kiáltozol a mélyből. Mindaddig, amíg valaki meg nem hallja a segélykiáltásod.

2.évad

Sziasztok. 3-an maradtunk ebből a sok blog íróból és szerintem ez nagy szó,hogy idáig eljutottunk és ennyi látogatottságot és kommentet kaptunk ez alatt a kis idő alatt és még csak a 10.fejezetnél tartunk. Most az egyik szerkesztőnk nyárig szünetel ugyanis fontos neki az iskola és tanul,szóval ketten írogatjuk lassacskán a részeket. Azt vettük észre,hogy a legutóbbi részhez,ami mellesleg szerintem a legjobban sikerült,ahhoz kaptunk kapásból 1 kommentet,ami igen csak szomorú,de reméljük a héten ennél többet kapunk. Mellesleg belekezdtünk a 11.rész megírásába is,aminek a fele már készen is van. Viszont a cím az is elárulja,hogy hamarosan itt a 2.évad. Eggyenlőre annyit mondhatunk,hogy a 13.részt még megírjuk az 1.évadban után jön az új. Abban pedig még nem tudjuk,hogy hány rész lesz,viszont teljesen új fordulat következik,ami izgalmas lesz és reméljük már nagyon várjátok. Emellett a szereplők megújulnak. Mármint csak a képük,és új kinézeten dolgozunk és sokkal kifinomultabbak lesznek a menük és a részek is.

üdv:Szerkesztők Xoxo

10.rész ~

        ~Nina Williams szemszöge~

"De amint feltpászkodtam hívott valaki. Ismeretlen szám volt..gondoltam felveszem... "


Odasétáltam a telefonomhoz és nagy habozással felvettem.Először azthittem valaki zaklatni aksar,aztán mikor Dami Heart Attack című számának utolsó sorait játszotta a telefonom felkaptam a telefont és félve beleszóltam.
-Haló? Itt Nina Williams.
-Jó napot kívánok! Én Cher Lloyd menedzsere vagyok és azért keresem önt,mert Cher látta a youtube.com-ra feltöltött videódat és szeretne veled személyesen is találkozni.- szólt bele az udvaris koma én pedig gyorsan leültem az ágyra mielőtt elestem volna.Csak halllgattam és hallgattam. A koma a telefonba beszélt,de én még mindíg bámultam a lila színű szobám falát lesokkolódva.
-Elnézést..hall engem?-kérdezte már kicsit ideges hangnemben a férfi a vonal másik végéből.
-Elnézést..kérem folytassa.-próbáltam udvariasan beszélgetni vele.
-Szóval,arról lenne szó,hogy nagyon megtettszett a hangja az énekesnőnek és szeretne önnel személyesen találkozni. A részletekről majd maguk beszélnek.-hadarta el gyorsan. Ezután még váltottunk pár szót,majd lediktálta a találkozás helyét,idejét és megszakadt a hívás. Azt sem tudtam hírtelen,hogy mit kezdjek magammal. Eléggé hírtelen jött ez a hívás és fogalmam sem volt arról,hogy,hogyan szerezték meg a számom,de ez most mellékes. A másik dolog pedig,hogy tegnap mondtam fel és,ha még ezt is elmesélném Mabeléknek,akkor még nagyobb lenne a veszekedés. Úgy döntöttem eltűnök egy időre és látni nem fognak. A csapat többi tagjával tartani fogom a kapcsolatot,de úgy gondolom csak azokkal,akik képesek titokban tartani utazásomat. Egy kis időre szükségem van,hogy a sok stresszt kiheverjem és újra talpra álljak,hogy elfelejtsem Harryt örökre és,hogy valaki mással összejöjjön. Tudom,hogy evvel megbántom a többieket,de nem akarok az a szende kislány lenni,aki mindenki előtt jó és bánthatják bármilyen sértő szóval is. Igaz tavaly még eleven voltam,de a haverjaim sem a régiek már. Nem tudok velük sem úgy foglalkozni,sem pedig úgy viselkedni, mint régen. Vagy én változtam,vagy ők. Erre a választ pedig nem tudom. De nem is érdekel. Sokat gondolkodtam a délután folyamán erről és még mindíg folyamatosan kerestek a lányok és Harry is. Egyszer sem vettem fel,de az sms-eket viszont elolvastam. Nem furdal a lelkiismeret furdolás. Most döntöttem el,hogy a leszarom típus leszek és elhúzom a csíkot Londonból egy kis időre. Nem tudom hová utazhatnék,de majd kitalálom. Előbb pedig Cherrel kell találkozzak,lehet valami fontos ügyben keresett fel. Nagy elmálázosmban nekiálltam elpakolni a bőröndjeimbe a ruháimat és a személyes dolgaimat. A fürdőből is összepakoltam. Egyszerűen alig maradt valami a házba a bútórokon kívül. Holnap találkozom Cherrel,utána pedig nekivágok egy nagy kalandnak. 3 bőrönd cuccot kell cipeljek majd magammal,de sebaj nem árt egy kis testmozgás. Mire összeszedtem a cuccaimat beesteledett és iszonyatosan fáradtnak éreztem magam,ezért gyorsan elintéztem a tusolást,majd lefeküdtem aludni. Reggel nagy csörömpölésre riadtam. Valaki a bejárati ajtómat verdeste. Fogalmam sem volt addig az egész fejleményről,míg ki nem nyitottam az ajtót. Nem tudom,milyen fejet vághattam,de nagyon meg voltam rémülve. Harry részegen feküdt az ajtóban és folyton a nevemet hajtogatta.
-Nina..Nina..-hiper lassúsággal ejtette ki puha száján rövidke nevemet. Kétségbe voltam esve. Miért rugott be? És miért pont ide jött?
-Harry...Harry..mi a fészkes fenét keresel te itt?-próbáltam felkapni a padlórol,ami nem igazán sikerült,ugyanis vissza rántott,így hatalmasat estünk. Kicsit megsajdult a térdem az eséstől,de ezek után a karjánál fogva próbáltam húzni poros,piszkos padlómon ami,ha minden jól megy fél évig nem is lesz takarítva. Nagyon lassan be bírtam húrcolni a kanapémra,majd a sártól piszkos ruháit,majd hoztam egy lavrot,vizes ruhát és egy kis vizet. Megitattam vele a vizet,a ruhát a fejére tettem és vártam,hogy öklendezzen. Számításaim szerint tényleg hányni kezdett és még szerencse volt,hogy hoztam lavrot. Elé tartottam s bár undorodtam ettől a szituációtol,mégis tűrtem,hiszen ő csak Harry. Látszólag kicsit jobban érezte magát,így beszélni kezdtem el hozzá.
-Harry,miért csináltad ezt?-kérdeztem tőle halkan.Nem válaszolt csak nyöszörgött. Próbáltam még jobban betakarni,majd leoltottam a lámpákat és felmentem a szobámba. Próbáltam aludni,de gondolkodnom kellett.  Egy szemhunyásniyt sem tudtam aludni,esetleg egy fél órát talán. Abban sem vagyok biztos. Reggel még az ébresztő zajára sem tudtam felkellni,de muszály feltápászkodnom,hiszen délelőtt találkozom Cher-el,közben pedig valahogy Harryt is pátyolgatnom kell. Hosszas ébredésem után a pizsamámban lesétáltam a konyhába,főztem egy jó kora adag kávét ami kettőnknek bőven elég lesz és ráadásul erős is,ami fel is ébreszt rendesen. Lassan iszogattam a kedvenc piros csillagos bögrémből,majd miután kiürült a bögrém tartalma a mosogatógépbe tettem és felcsoszogtam az imádott szobámba amit fél év múlva fogok csak látni. Oda áltam a tegnap előkészített ruhám elé,ami kifejezetten erre a napra lett öszerakva,majd felöltöztem és elvonultam a fürdőszobába. Elvégeztem a szokásos női dolgaimat,majd lerohantam Harryhez.Ekkor volt 10:24. Elkészítettem számára a jól bevált fájdalomcsillapítót. Írtam egy cetlit amit leraktam az asztalra a gyógyszerrel együtt és elhúztam a csíkot otthonról. A bőröndöket előtte elpakoltam,nehogy észrevegyen valamit,amit nem kellene.

~ Mabel Worst ~

  Hétvége. Imádom a hétvégét. Igen, utálok suliba járni, mint ahogy a legtöbb gyerek. De hát ez a mai világban már olyan alap tulajdonság a fiatalok körében. Most a fiatalok alatt a középiskolásokat értem. 

  A kanapén ültem, mellettem Shiver, a kezemben a távirányító. Céltalanul váltogattam a csatornákat, már kezdett fájni a szemem a hirtelen képváltozások miatt. De nem tudott érdekelni semmi, az agyam folyamatosan Louis-n kattogott. Miért gondolok folyton rá? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Miért kell nekem ilyen kérdéseken rágódnom? Én nem akarok rá gondolni. Lefeküdtünk és ennyi a történet. Nem lesz még egy ilyen. Soha, de soha, de soha többé. Nem fog kihasználni még egyszer, mert tudom, hogy ezután, ha hagynám, magam tudom, hogy csak az ágyba kellenék neki. Na és annyira hülye azért még én sem vagyok, hogy valakinek az „ágyasa” legyek.

  Megráztam a fejem, hiszen ezt a gondolatmenetet, már vagy tízszer lejátszottam magamban. Kezd elmenni a józan eszem? Eddig hétvégén mindig bulikba jártam vagy elmentem valahova Amyvel és Ninával. Mi történt velem? Nem akarok ilyen lenni. Louis változtatott volna meg? Nem, nem. Az lehetetlen. Rám senki nincs hatással. Főleg nem Ő.

  Amikor már tényleg elegem lett abból, hogy tulajdonképpen magammal beszélgetek, felpattantam és kimentem a konyhába. Körülnéztem, de hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit is akartam itt, így visszamentem a nappaliba és a kis villanykörte felvillant a fejem fölött, mint a rajzfilmekben.

  Az előszobába szaladtam, felkaptam magamra a tornacsukám és már a kezem a kilincsen volt, amikor visszanéztem. Shiver oldalra döntött fejjel figyelt az ajtóból.

- Akarsz te is jönni? – mosolyodtam el

  Erre ő hevesen kezdte csóválni a farkát, odaszaladt hozzám és a kis szekrényhez kezdett tolni a fejével, amiben a pórázt tartom. Nevetve húztam ki a fiókot, kivettem belőle a keresett tárgyat és ráraktam a kiskutyámra. Ezután kinyitottam az ajtót és elindultam a sarki bolt felé. Shiverrel mindig kétszer gyorsabban haladok, mert itt inkább ő sétáltat engem, nem én őt. Sétáltat? Az enyhe kifejezés. Inkább futtat. Amikor végre, valahára odaértünk a bolthoz a pórázt odakötöttem egy tűzcsaphoz és bementem. Egyenesen a pulthoz sétáltam és rámosolyogtam a mögötte lévő srácra. A névtábláján az állt, hogy „Jeremiah”.

- Szia – mosolygott ő is – Miben segíthetek?
- Egy doboz cigit szeretnék.
- Öhm… Én ezt szoktam szívni – vesz le egy kék dobozosat a polcról – Erős. Meggyógyítja a lelket – mosolyog és átnyújtja
- Köszi – mosolygok szélesebben és elveszem a dobozt
- Nem kell fizetni, az én ajándékom.
- Nem, kifizetem. Nem szeretek senkinek tartozni – mosolygok és kihúzom a megfelelő összeget a zsebemből és lerakom a pultra – Majd még látjuk egymást, Jeremiah.
- Csak Jeremy. Megtudhatom, hogy a szép hölgyet hogy hívják?
- Hamarosan Mrs. Tomlinsonnak – szólal meg mögöttem egy hang – Szóval le lehet kopni hapsikám, ő az enyém – éreztem, hogy két kéz a derekamra fonódik, és szorosan magához húz valaki
- Bocs, sajnálom… Én… Nem tudtam, hogy barátod van…
- Megérti. Ezt pedig – veszi ki a kezemből a dobozt – Itt hagyjuk. A pénzt tartsd meg – fogja meg a kezem és kihúz az üzletből
- Louis, megőrültél? – kérdeztem mérgesen

9.rész

Sziasztok. Ihlet hiányunk volt,ezért úgy döntöttünk ez a rész kifejezetten Nina rész lesz,nem lett túl hosszú,de remélem mindenkinek tettszeni fog. Emellett nyitottam egy saját blogot,szeretnék rá jó pár követőt és kommentelőket. Kérlek nézzétek meg :) 
BLOG 


~Nina Williams szemszöge~

Két hete nem beszélünk. Idegesít már. Így a harmadik hét elején odamentem hozzá,bár látszólag el volt foglalva egy másik lány szája tanulmányozásával. Nem zavartatom magam, minek is. Én nem akartam semmit. Mosolyogva odaálltam majd köhintettem eggyet. Harryék felémfordultak a lányban egy kis lenézést vettem észre,de aztán erőltetett magára egy kényszer mosolyt.
-Ohh.Nina nem láttalak. Mit szeretnél?-kérdezte kedvesen mégis egy ki gúnnyal a hangjában.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem tőle még mindíg mosolyogva. Nehogy azt hidje már,hogy engem érdekel az újdonsült barátnője.
-Persze.-csak ennyit válaszolt,majd elindultunk a tanári felé. Ezután elkedztem a mondandómat.
-Kérlek ne szakíts félbe,ha mondjam el az egészet. Na szóval én nagyon sajnálom amik történtek. Én nem akarok haragba lenni és azt sem akarom,hogy rám várj,bár látom túl tetted magad rajtam és ennek örülök,így legalább újra lehetünk legjobb haverok. -majd felé fordultam és kérdeztem tőle valamit.
-Legjobb haverok?-avval széttártam a kezeim,ő megölelt és belesúgta a fülembe.
-Legjobb haverok. Hiányoztál Nina.-majd lassan vége lett az ölelésünknek.
-Starbucks ebédszünetben?-kérdezte Harry
-Felőlem,de nem a barátnőddel kéne ebédelned?-kérdeztem tőle
-Ja,hát ő dolgozni lesz és nem jut ideje ebédszünetre.-magyarázta
-Juhééé..akkor tudjuk a csajok seggét bámulnii..-ordítoztam mint valami idióta,majd elnevettük magunkat. Végre olyan jó Harryvel is tölteni egy kis időt. Annyira hiányzott. Abban is biztos vagyok,hogy én is neki,mert belesúgta a fülembe. Csak felőlem annyi a gondd,hogy nekem az ölelése,az érintése mikor véletlen hozzáér a kezemhez, az illata és az a néhány véletlen csók hiányzik. Talán rosszul döntöttem? Kétleném,mert ha szakítunk nem lehetnénk még barátok,az elég rosszul sülne ki,de ha barátok maradunk az még jó. Nm telt bele sok időbe, oda is értünk a törzshelyünkre, és megint csak tele volt bigékkel és jó pasikkal az üzlet.
-Jobb lett volna,ha ide jövök dolgozni.-gondolkodtam el.
-Mégis miért?- kérdezte
-Tele van jó pasikkal az üzlet.Hát miért?- húztam fel a szemöldököm
-Hát a jó csajokból sincs hiány.-avval a mellette elhaladó hölgy(inkább kurvának öltözött hölgy) fenekét megbámulta. Megszoktam Harrytől. Vele annyira jól tudom érezni magam.Lehet ő lenne a lelki társam. Úgyanúgy isszuk a kávét és a caphuchinot ,ugyanazta fajta fagyit szeretjük. Majdnem ugyanaz a véleményünk pár dologról és,hogy ki ne felejtsük ugyanazokat a meséket és filmeket szeretjük. Akkor ez mit jelenthet? Miután megittuk a magunk kávéját,kifizettük a számlát és elindultunk vissza a suliba.
-Olyan jó,hogy csütörtökönként az 5.-órám lyukas.-sóhajtottam egy nagyot
-Miért nem örülsz neki?-kérdezte
-De igen,mert néha jó a pihenés,de nagyon unatkozok-hajtottam le a fejem.
-Tudod mit? Gyere be tesire. -kérlelt
-Hát jó. Kíváncsi leszek melyik csaj seggét fogod bámulna.-avval nevetni kezdtem. Ő is elmosolyodott. Még gyalogoltunk valamennyit,mielőtt visszaértünk volna a suliba. Bementünk a tanáriba és én készültem a lyukas órámra. Egy csengetést hallottam,ami azt jelentette,hogy kezdődhet a tesi óra. Harryvel elsétáltunk a tornateremhez,majd beléptünk. Senki nem vette figyelembe,hogy bejött a tanár. Tavaly nálam is így volt, sosem érdekelt semmi. Harry beballagot a terem közepébe és elkezdte a tesi óráját,én pedig elfoglaltam a helyem a padon. A 45 perc hamar eltelt,mivel Harry kicsit produkálta magát és ontotta a hülyeségeit.De ideje lenne gondolkodnom. Nem tarthat sokáig ez a barátság dolog,hiszen én tudván tudom,hogy nem csak barátként érzek iránta valamit. Viszont neki már van egy új barátnője,akivel boldog lehet,én meg kereshetek valaki mást. Tudom kicsit lökött vagyok,hogy eddig nem kellett,vagyis kellett..csak nem voltam képes vele összejönni,azért mert nekem fontosabb volt a barátságunkHa ő ezt nem képes felfogni,akkor nem tudok vele mit csinálni,de ha összevesznénk akkor azt egyikünk sem élné túl. Egyszerűen nem tudom,hogy mit tegyek. Én érzem magam szarul nem is ő. Nem tudom,hogx ő néha szokott-e ilyenekn gondolkozni,de a viselkedéséből ítélve nem igazán. Ti mit tennétek ilyen esetben? Szerelmesek vagytok ,de nem akartok vele kapcsolatot,mert tönkretenné a barátságotokat. Ezerszer elmondtam a történetet. Ha összejövünk nem lesz az,hogy együtt bámuljuk a csajok,pasik seggét és nem adunk egymásnak tanácsot,hogy a kiszemeltünket érdemes-e randira hívni. Egyszerűen nagyon szégyenlem magam ,azért,hogy nem tudom eldönteni,hogx mi a helyes. Azt hiszem,hogy meg sem kellett volna ismerkednünk. Nem kellett volna a suliban állást vállalnom..egyszerűen minden az én hibám. Elrontottam az egész életem,nem fogom tudni elfelejteni.
..................................................................................

Vége lett az órának én egyből mentem a tanáriba össszepakolni a cucaimat és próbáltam a lehető eghamarabb elhúzni a csíkot,de ahogy minden tervem romba dől,így ez is. Csak nem tudom,hogy mit csináltam,hogy így kelljen vernie az istennek. Egyszerűen nem értem mit vétkeztem.
-Héé..héé Nina várj. -szólongatott utánam Harry
-Mondd gyorsan.-fordultam meg evvel
-Nem lenne kedved ma Starbucksba menni?-invitált meg egy kávéra
-Bocsi ma nem.-flegmáztam vele,de ő semmiről nem tehet. Értetlen fejet vágott én meg próbáltam mentegetőzni.
-Jajj..sajnálom, csak hírtelen elment a kedvem. Ugye nem haragszor a kis flegmaságom miatt?-kérdeztem őt kétségbeesetten.
-Semmi gond..látom nem vagy toppon...na mindegy,majd ütközünk.-evvel megfordult és elhúzta a csíkot és én is így tettem.Hazafelé felhívtam az igazgatót,hogy pár nap szabit kérek és Amyt és Mabelt is. Ezt a pár nap szabit arra szentelem,hogy próbáljak a street dance csapattal. Teljesen elhanyagoltam őket az utóbbi időkben,amikor csak lehetett csak Harryvel foglalkoztam és káromra is vállt.
.................................................................................................
~Délutáni próba~

Otthon átöltöztem és elindultam a próbára. Imádok táncolni. Ezt megunni nem lehet és azt sem unom meg,hogy a street danceről áradozhassak. Ímádom...a Hardcore a családom. Annyira boldog voltam ezen a délutánon,és senki sem ronthatta el a kedvem. Amikor a próbateremhez értem,nagy zene-bona fogadott.Mindenki táncolt és jól érezte magát,így én is beszálltam. Rég volt ilyen jó napom,mikor nem kellett semmin sem aggódjak. Ilyenkor mindíg azt érzem,hogy ők tényleg kiállnak mellettem s mindíg is létezni fog a Hardcore,de ez csak egy tini tánc csapat és senki nem fog itt brake-lni 30 évesen mikor már mindenkinek családja,gyerekei lesznek. A többségnek. Amikor ezen elgondolkodtam,hogy szétoszlunk majd, meg,hogy család. Én 23 éves koromban szerettem volna gyerekeket. Erre még pasim sincs. 18 vagyok az isten szerelmére. 5 év múlva már gyerekeket akarok,mikor pasim sincs? Nina te elcseszett vagy. Minimum 1 és fél év után összeköltöznék a pasimmal,majd ahogy én elképzelem a 3. évfordulónkon megkéri a kezem ,egy évre rá hozzámegyek feleségül és után leszek állapotos. Szép álom,ami nem egy hamar fog bekövetkezni,pedig igazán tehetnék valamit az érdekébe. Na jól elcseszted a dolgokat Nina. Eddig nem kellett neked Harry,erre most itt nyafogsz miatta? Légy erős.-gondolkodtam magaban. Ezután a gondolatamiban arról is szó esett,hogy minek tanítok,mikor itt a street dance. Lehet délelőtt unatkoznék,de el tudnám ütni az időt. Ha el akarnám felejteni Harryt,akkor elmennék randizni vagy összetakarítanék otthon,és egy 18 éves lányhoz illő dekorációkat raknék fel. Beávásárolnék. És nekem amúgy sem megy a tanítás,inkább elmennék egy étterembe dolgozni,de még az is felmerülhet,hogy egy életreszóló lehetőséget kapok és valami szuper helyen táncolhatnék. Akkor viszont nem lenne szívem itt hagyni a Hardcore-t.Ilyenkor annyira rossz érzés fog el,mikor ilyesmiken gondolkodok,mikor ilyesmiken gondolkodni full természetes,csak valahogy lelkiismeretfurdalásom lesz tőle. De döntöttem..azthiszem kilépek a munkahelyemről.Félre hívtam a lányokat és elmondtam nekik mindent.
-Na szóval lányok. Én felmondok a suliban.-kezdtem volna magyarázni,erre elkezdtek veszekedni velem
-Miért?Azthiszed kiléphetsz? Miért nem tudsz boldog lenni?-kérdésekkel zaklattak
-Lányok, nyugi. Az a helyzet,hogy nem nekem való ez a tanárosdi,inkább elmegyek egy gyorsétterembe dolgozni és amúgy sem bírnám sokáig Harryvel egy légtérbe, és itt nem arról van szó,hogy összevesztünk,mert nem,csak én kezdek besokallni ettől az egész dologtól.-magyaráztam nekik.
De a lányok próbáltak leplezni előttem valamit,láttam,hogy a hátam mögé tekintgetnek és hátra néztem Harry állt ott és kicsit dühös volt. Elindultam felé,de ő eltávolodott tőlem és próbált kijutni az épületből.
-Harry várj..!-kiabáltam utána
-Nina mégis mit várjak?-fordult meg
-Harry nem értem, mi a bajod?-kérdeztem tőle
-Nina, elmondjam? Az a bajom,hogy még pár hete azt mondod,hogy nem müködne,most meg itt sóhajtozol,hogy szerelmes vagy. Beszéltem Mabellel és mondta,hogy magad alatt vagy. A másik pedig,hogy fel akarsz mondani? Nem gondolod,hogy akkor elve ide se kellett volna jönni az iskolába? Így csak felforgatod az órarendeket.-ordítozott velem. Engem már a sírás kerülgetett és ki is tört belőlem. Azonnal hazarohantam,nem tudtam mit tenni leborultam az ágyamra és zokogtam. Többször hívott Amy,Mabel gondolom azért nem, mert fél,hogy össze veszek vele,mikor igaz járt a szája,de ezen nem vesznék össze vele. Ami a legfurcsább volt az egészben,hogy Harry 97-er hívott és mellé 24 sms-t is írt. Nem érdekelt tárcsáztam az igazgatóurat és felmondtam. Most nem ecsetelgetném,hogy milyen kínos párbeszédet folytattunk,mert azt nem részletezném.Miután kisírtam magamból mindent, úgydöntöttem elmegyek veszek egy jó hosszú forrófürdőt. Nem tudom mennyit időzhettem ott,de elég kényelmesen éreztem magam és megnyugtató volt. Lemostam a sminkemet,majd pizsamába öltöztem.Kotorásztam a szobámban és megtaláltam a gitárom amit rég nem használtamElkezdtem gyakorolni és énekelgettem is hozzá. Mivel unatkoztam,úgy döntöttem felveszem videóra. Szuperül sikerült, már kiskoromban is szerettem volna énekes lenni,de egy idő után a tánchoz jobban húzódtam. Hírtelen felindulásból feltöltöttem a youtube.com-ra és vártam. 2 óra hosszán keresztül senki nem lájkolt,kommentelt és a nézettség száma se nőtt sokat. Csak 50 körül nézték meg,unalmamban lementem kajálni és ittam egy bögre jó forró tet. Filmet nézni volt kedvem így leültem tv-zni. Mikor vége lett a filmnek eszembe jutott,hogy én mit hagytam félbe. Felmentem és megnéztem,hogy hányan nézték meg. Közel 5000 látogató volt eddig és jöttek a kommentek,hogy gyönyörű hangom van,mellesleg rakhatnék fel több videót is. Eldöntöttem,hogy amikor a szabadidőm engedi gyakorolni fogok és rakok fel videókat. Sok ilyen videót nézhettem az éjjel,mert reggel a laptopommal az ölemben keltem fel. Kicsit se néztem ki valami értelmesen.De amint feltpászkodtam hívott valaki. Ismeretlen szám volt..gondoltam felveszem... 

Közlemény

Sziasztok. Nemsokára kész az új rész,ha minden jól megy akkor ma fel is rakom,de addig kérlek olvassátok a másik blogom és kommenteljetek :)
http://angelofdarkness-1d.blogspot.hu/

8. rész

~Nina Williams szemszöge~

-Csá Mabel, beszélnünk kell.!! De most.

-Mégis mi a baj pussy? Mi történt?- próbált kérdezősködni a telefonon keresztül,de én csak annyit tudtam kinyögni ,hogy:

-Gyere most azonnal,beszélnünk kell.-már kb. üvöltöztem vele a telefonon keresztül,de inkább kinyomtam nehogy megharagudjon amiért ordíbálok vele. Egy idő után csak annyit észleltem,hogy az ajtó csapódik és Mabel rohan oda hozzám kétségbeesetten.
-Úr isten Nina miért sírsz? Na de inkább gyere kellj fel. -avval felsegített a földről. Nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam mit csinálni. Egyszerűen nagyon rossz. Eddig még ennyire nem szerettem meg senkit sem csak úgy egy hét alatt. Daviddel sem volt ilyen. Harryvel minden féléről tudok beszélni. Együtt nézzük meg a lányok seggét, de ha véletlenül összejönnénk ez nem mehetne így,hiszen én féltékenykednék ő meg inkább nem csinálná ezt. Akkor már nem is mi lennénk. Teljesen megváltozna minden. Én lehet nem is Harrybe vagyok szerelmes hanem a barátságunkban. Igazából nem sok mindent tud rólam,de nem is kérdezte és nem is kell ahhoz az ismerettség,hogy jóban legyünk. Jól érezzük magunkat egymással. De ahogy megcsókolt..egyszerűen csak erre tudok gondolni mióta megtörént. Vázolnom kell,hogy mit érzek iránta. Szeretem ha mosolyog, mert akkor tudom,hogy boldog.
Ha rossz kedve van próbálom felvidítani.
Imádom amikor meséli a vicceit,mindíg megnevettet.
A legfőképpen azt szeretem benne,hogy akármennyire perverz is,velem nem csinálja,velem kedves és aranyos. 

Igen azthiszem szerelmes vagyok és nem csak a barátságunkba. A nagy elgondolkozásom közepette már nem sírok és csak azt veszem észre,hogy kalimpálnak zöldesbarna szemeim előtt.
-Ninaaa...ninaaa itt vagy?
-Ja persze bocsi..elgondolkoztam.-válaszoltam a könnyeimet törölgetve.
-Hát azt vettem észre, egyik percben még térden állva sírsz a másikban meg már nyugodtabb vagy.Kész őrület veled egy légtérben lenni.-vágott olyan fejeket,mint még senki soha. Ezt szeretem Mabelben. Vad és önző és bunkó azokkal akiket utál,de velem kedves,vicces és megértő. Ezért ő az egyik legjobb barátnőm. Rá mindíg számíthatok.De amilyen fejet vág azon el is nevettem magamat,de úgy,hogy ő is nevetni kezdett. 5 perc nevetés után megszólalt.
-Mi is volt a bajod?-ekkor már komoly volt az arckifejezése

-Szerelmes vagyok.-próbáltam vissza tartani a sírást,de ami ezután következett eléggé meglepett.
-Tudom. Azt is tudom,hogy Harrybe és ne kérdezd,hogy honnan..ugyanis mindenki látja rajtatok,hogy izzik körülöttetek a levegő.-én csak nyelni se tudtam, úgy meglepett.
-De még végig sem mondtam-duzzogtam
-Akkor fojtasd.-mosolygott rám. Ezután mindent elmeséltem neki ami m történt, ő boldog volt,de én nem.
-Ennek most miért nem tudsz örülni? Legalább boldog lehetnél.-háborodott fel.
-Figyelj. Ha mi összejövünk,nem tudjuk bámulni a csajok seggét,se a pasiékat, nem tudunk egymásnak ilyenben tanácsokat osztogatni. Akkor szerinted a kapcsolatunk,hogy fog működni?-magyaráztam neki.
- Igazad lehet,de most menjünk el a Starbucksba, mert kávé hiányom van.-evvel elindultunk kávézni egy jót. Megrendeltük a kávénkat,majd leültünk egy asztalhoz. Ez a kedvenc helyem. Itt mindíg megnyugszom és ide járnak a legjobb pasik Londonban. Már amelyik helyes. Sokat beszélgettünk Mabellel, majd rákérdeztem nála,hogy mi a helyzet Louis-al.
-Honnan veszed ezeket a hülyeségeket?- húzta fel a szemöldökét.
-Ahjj Mabel,ne mondd,hogy nem jön be neked és te sem jösz be neki. Látom mikor megfogja a segged,vagy amikor flörtöltök. Ne nézz hülyének.-nevettem el magam.
-Jó oké bevallom,kicsit izzik köztünk a levegő,de nem vagyunk együtt és ezek csak flörtök.-magyarázkodott.
-Nekem teljesen mindegy,csak boldog legyél.-mosolyodtam el,de amilyen jó kedvem is lett,olyan hamar el is ment. Rezegni kezdett a telefonom és a Harry nevet írta ki. Annyival volt jobb a helyzet,hogy sms-t írt.
"Én nagyon sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Kérlek beszéljük meg. Gyere este 9-re a Big-Ben-hez. H xx "
Elolvstam,majd elmosolyodtam. Nagyon aranyos ahogy, bocsánatot akar kérni. És mostmár én is biztos vagyok a dolgomban ..szeretem. De ha rajtam úlik nem fogunk össze jönni. Maradunk barátok. Nem sokkal később Mabel hazament és én is elindultam. Késő volt már. Sokat beszélgettünk és nézelődtünk Mabellel. Régen töltöttünk ennyi időt eggyüt. Talán legutóbb a nyáron, vagy tavaly a suliban. Hamar hazaértem és készülődni kezdtem.
   

 
Nem öltöztem ki. Nem szeretek ki öltözni ezért csak ennyit vettem fel. Fél kilenc volt. Úgy gondoltam,hogy elindulok,mert a forgalomnak köszönhetően nem 10 perc odaérni. Gyalog mentem,mert nem volt kedvem még a taxira sem várni. Odaálltam a Big-Ben-hez és vártam. Nem jött Harry és én mg mindíg vártam. Elővettem a telefonom és ránéztem az időre. 9 óra elmúlt 20 perccel és még sehol. Gondolhattam volna,hogy csak átver. Bár mondjuk nem nézem ki belőle,de azért gondolhattam volna. Nem sokat vártam és egy fehér felsőben lécő göndör hajú gyereket láttam meg szaladni. Azthittem nem jön el.
-Jajj bocsánat,hogy késtem,de feltartottak. Nagyon sajnálom.-magyarázkodott
-Semmi.-válaszoltam neki úgy mint akit nem érdekel az egész,had eméssze a dolog.
-Arra gondoltam elmehetnénk fagyizni,olyan jó az idő. -ajánlotta fel
-Rendben.-mosolyodtam el és ebben a pillanatban ő is felszabadult.
-És megbocsátasz?-tért rá egyből a lényegre.
-Meg,de nem tudom,hogy hányadán állunk.-mondtm neki komolyan
-Figyelj, Nina.Én nagyon kedvellek és tettszel,sőt én azthiszem szeretlek.-ekkor megállt bennem a vér.
- És én azthittem ez kölcsönös.-nézett rám választ várva.
- Harry..az a helyzet,hogy én is így érzek.-de bele vágott aszabamba.
-Akkor mi a gond?-háborodott fel
- Nem vártad meg még végig mondom. Nos lehet én is így érzek,de lássuk be nekünk ez nem menne.-nem akartam a szemébe nézni így inkább lehajtottam a fejem.
-Ez hülyeség,miért ne menne?-kérdezte
-Mi a barátságunkba vagyunk szerelmesek. Ha mi összejövünk,nem nézhetjük a csajok,pasik seggét csak úgy. Az egyikünk mindíg féltékeny lenne és beleunnánk.-vázoltam neki a helyzetet
-Igazad lehet.-evvel tovább indultunk a fagyizóhoz,de én még mondtam neki valamit.
-Sajnálom.-erre ő lassan felkapta a fejét, mgállt majd odamentem hozzá,hogy vajon mi a baj,majd hozzám szólt.
-Nekem ez nem megy Nina.-avval a derekam köré fonta két kezét és lágyan megcsókolt, nem húzódtam el, nem tudom, hogy miért. Értelmetlen lenne ez az egész,de szeretem.Egy idő után elhúzódtam,majd elmotyogtam neki pár sort.
-Harry sajnálom, nekem mondom,hogy ez nem megy. Keress mást.-evvel elrhonatam.

Bőven 2hétig nem beszéltünk. Egyikünk sem hívta a másikat. A suliban néha-néha találkozott a tekintetünk,de teljesen felszabadultak voltunk. A 3. héten már kezdtem kicsit besokallni attól,hogy nem beszélünk így odamentem hozzá. 

+18


~Amy Pierce~
Majdnem egy hétig untam magam a szobámban ugyanis nem engedtek sehova a kezem miatt. A suliba már a kocsimmal mentem így sokkal rövidebb volt az út. Leparkoltam (direkt Mr.Tomlinson helyére) majd berohantam a suliba. A suliboxomból kiszedtem a matek cuccom és megláttam egy kis meghívó szerű papírt a szekrényembe csúsztatva, nézegettem egy picit de miután rájöttem ezt nem egészen értem besiettem a terembe. Már rutinosan hajoltam el a felém szálló alufólia labda elől és köszöntem az osztályomnak. 
-Héjj nyugi van! - Ordítottam el magam és hirtelen és mindenki rám nézett. -Ki tette ezt az izét a szekrényembe és mi ez?? 
-Én voltam és ez egy nyár búcsúztató buli lesz. -Jelentkezett Jason. -Kúl lesz! Pia, medence, csöcsök!! -Kiabált a padon állva. Elkerekedett szemekkel néztem rá majd felpattantam mellé a padra és pofon vágtam. 
-Nem beszélsz így lányok jelenlétében! -Mosolyogtam "kedvesen" miközben ő az arcát simogatva röhögött. -És amúgy mit vegyek fel? -Vigyorogtam. Mindenki tapsolni kezdett és füttyögni. (ez egy hülye szokás a sulikba).
-Valami nyárias ruciban és alá egy sexy fürdő rucit. -Kacsintottak majd Mr.Malik belépett a terembe. 
-Amy, Jason leszállni a padról!! -Kiabált. -A többiek meg tegyék el a kaját, a körömlakkot, a biosz füzeteket és az alufólia labdákat. 
-Igenis! -Tisztelegtem majd lepattantam az asztalról és megálltam a saját padom mellett. Az egész órát azzal töltöttem, hogy a srácok köpőcső csatáját figyeltem és pontoztam. Óra végén Mr.Malik megkért, hogy maradjak. Mindenki kiment a teremből csak ő maradt meg én. Közelebb jött hozzám. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. A mellkasom hihetetlen gyorsasággal emelkedett és süllyedt. Megragadta a csípőm és magához rántott. A hajamat félresöpörte a vállamról és végigsimította az ő általa okozott seb helyét. (párszor frissítette nehogy eltűnjön) Finoman megemelte az államat és a szemembe nézett. Kezeimet átdobtam a nyakán és hevesen ajkai után kaptam amin ő elmosolyodott. Éreztem ahogyan kezeit levezeti a combomra és a fenekemre majd belemarkol. Egy aprót nyögtem a csókunkba majd újra letámadtam. Úgy faltuk egymást mintha ezen múlna az életünk. Benyúlt a pólóm alá és a hasamat simogatta amit újabb apró nyögésekkel díjaztam. Nem itt akartam vele lenni UGY. Nem vagyok már szűz de nem itt!
-Zayn állj! -Toltam el magamtól.
-Valamit rosszul csináltam? Baj van? -Ijedt meg. Úgy tűnik a drága Zaynt most küldi el először lány így.
-Nem csak ne itt! Ne most! -Magyarázkodtam.
-Óhh értem. S-sajnálom. -Motyogta és hátrált.
-Zayn. -Húztam vissza magamhoz, és a lábaimat a csípője köré kulcsoltam. -Nem azt mondtam, hogy nem akarom, mert mindennél jobban akarom. -Itt elmosolyodott és kezeit felvezette a combomra. -Hanem azt, hogy ne itt és ne most. Érted? -Néztem mélyen a szemébe. 
-Igen. -Bólintott. Az ajtón kopogtam úgyhogy gyorsan hátra lépett vagy tizet én meg leszálltam a padról. Hirtelen benyitottak ő meg csak úgy elkezdett magyarázni.
-Akkor remélem megértetted, hogy javítanod kell matekból Amy. -Magyarázott Zayn.
-I-igen Mr.Malik tökéletesen megértettem. -Bólogattam hevesen majd kiszáguldottam a teremből félre lökve Mr.Horant. Még hallottam ahogyan arról érdeklődik, hogy mit csinált velem Zayn odabent de a beszélgetésük második fele már rejtély számomra. Siettem a suliboxomhoz mert kellett a biosz cuccom de belefutottam Nathanbe.
-Héjj kislány. -Mosolygott kedvesen. -Látom jól vagy. -Ölelt át. Ügyetlenül visszaöleltem és visszamosolyogtam rá. 
-Igen tökéletesen vagyok. A kezem rendbe jött a mellkasom már nem lila és nem lüktet a fájdalomtól. Szóóóóval igen azt hiszem jól vagyok. -Magyaráztam csípőre tett kézzel. 
-Annak örülök. Mond nem kérsz egy "De jó, hogy újra suliba jöttem" sütit a büféből??  -Felnevettem a kérdésén majd bólintottam. Eléggé elmerültem a gondolataimban. Pontosabban azon gondolkoztam, hogy Zayn és Én. Ha kiderülne mi van kettőnk között le is csukhatnák. Azt nem engedném de...de nem tudnék mit tenni. Mindennél jobban akarom őt. Azt akarom, hogy tudja az övé vagyok és ő okoz nekem örömöt. De ez nem lehet. Még baj lenne belőle. 
-Héjj hol jársz? Hahóóó Amy hozzád beszélek!! -Legyezgetett a szemem előtt kezeivel.
-Ohh bocsánat itt vagyok. 
-Na meggyes vagy csokis? 
-Ömm csokis. -Mondtam mosolyogva. Oda adta nekem én meg beleharaptam. Nagyon finom volt. Még egyszer megköszöntem neki és együtt indultunk a terembe. Biosz óra jött. Mabel késett egy csomót de mikor megkérdeztem mi a baja azt mondta nem mondhatja el. Nagyon szomorú vagyok azért, hogy nincsen egy NAGYON IGAZ barátom. Olyan akivel mindent meg tudok beszélni. Aki mindennél jobban megbízik bennem. Volt ilyenem de ő elment. Miranda mindennél jobban hiányzik. De elment és nincsen senkim akiben határtalanul megbíznék. Szó szerint elválasztottak minket egymástól. Nem tudom hol van vagy mi van vele. Hiányzik. Nina és Mabel jó barátaim de ők egymásnak a BFF-jei rám meg csak úgy tekintenek mint egy sima barátra aki pár év múlva már nem lesz velük. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben mikor kicsöngettek. Felpattantam és már igyekeztem kifelé a teremből mikor megláttam őt. Az ajtó keretet támasztotta és mosolygott. Mikor meglátott engem ellökte magát a faltól és kitárta kezeit. Szó szerint odarohantam hozzá és a karjaiba vetettem magam. Majdnem felborult akkor lendülettel rohantam hozzá. Szinte megfojtottam annyira hiányzott. 
-Miranda! -Zokogtam a nyakába. -Merre voltál?? Úúúúgy hiányoztál!! -Törölgettem a könnyeimet és még mindig szorongattam. 
-Itt vagyok Amy!! -Kezdett sírni. -Te is nagyon hiányoztál! Sajnálom, hogy eltűntem.... É-én n-nagyon s-s-sajnálom. -Motyogta és vett egy szaggatott lélegzetet.
-A fő, hogy most itt vagy!! Annyi mindent szeretnék neked mesélni!! 
-Jajj én is! Hiányzott, hogy mindig mindent meg tudtunk beszélni. 
-Menjünk haza. -Rángattam a karját. 
-De még lesz órád. -Rázta meg a fejét. 
-Nem érdekel gyere. -Rángattam tovább a karját. 
-Fussunk! -Nevette el magát. Megragadtam a karját és kihúztam a teremből. Összeszedtem a cuccaimat és kirángattam a kocsimhoz. Betuszkoltam az anyós ülésre és elhajtottam. A házba besiettem ledobtam a táskám a kanapéra és bementem a konyhába nasikért. Megragadtam egy zacskó csipszet két dobozos kólát és egy zacskó gumicukrot. Felrángattam Mirandát az szobámba. Az asztalomra dobáltam a kajákat és rávetődtem régi barátnőmre. Ráestünk az ágyra és ott fetrengtünk a röhögéstől. Nagyon hiányzott már ez. Hiányzott, hogy valakivel őszintén és önfeledten tudjak nevetni, hogy valaki megértsen, hogy legyen valaki aki meghallgat és most újra itt van. Felhúzott térdekkel ültem az ágyamon és gumicukrot majszoltam míg ő törökülésben ült és csipszet evett. Mindent elmesélt, hogy merre volt és mi történt vele. Én is elmeséltem neki mindent Zaynről és arról, hogy mi történt köztünk. Elmeséltem neki, hogy mennyire hiányzott, meséltem neki a ma esti buliról amire megkértem, hogy jöjjön velem. Mikor már kinevettük és kisírtuk magunkat úgy döntöttünk, hogy csinálunk pár képet amit azonnal fel is tettünk facebookr, twitterre, tumblrre még instagramra mert azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy újra itt van velem. 

Kipakoltuk az egész szekrényemet csini ruhák után kutatva. Szinte mindent felpróbáltuk de nem jutottunk sokra. Eszembe jutott, hogy van még a lenti szekrényben is ruhám de ha ott sincs semmi akkor ott van a nővérem szekrénye is. Leszáguldottunk az alsó szekrényhez és egy mozdulattal kirántottuk az összes ruhát. Mindketten felpróbáltunk mindent és egymásnak dobáltuk át a ruhákat ha nem tetszett magunkon vagy nem találtuk jónak a bulira. 
Miranda ruhája

Amy ruhája

Nagyon tetszettünk magunknak. Forgolódtunk a tükör előtt majd megcsináltuk egymás sminkjét. Betettünk egy filmet amíg nem indulunk. Este felé bepattantunk a kocsimba és elindultunk a "nyárbúcsúztató" buliba. Már ott voltak egy páran. Bementünk és kapásból tizen megdicsértek, hogy milyen csinosak vagyunk. Pontosabban közölték, hogy "jó a csöcsöd" "dögös ruci" "szúrnálak" "sexy vagy"...stb. Amint megláttam az osztálytársaimat köszöntöttem őket két puszival és bemutattam Mirandát nekik. Megkínáltak piákkal amit mi boldogan fogadtunk el.
~órákkal később~
Már nem voltam egészen józan. Az óra éppen hajnali 1-et ütött. Nagyban táncoltam de egy picit rosszul lettem. Talán a tömegnyomor miatt vagy a sok pia miatt nem tudom. Kisiettem a kapu elé és megtámaszkodtam a ház előtti padon. Hirtelen valaki elkapta a csuklóm és maga felé fordított. Megéreztem Zayn édes illatát. Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt de hirtelen eltolt magától.
-Jól vagy? -Nézett a szemembe. Már kezdtem kijózanodni mert az utolsó sört kb fél órája ittam.
-I-igen. -Tántorodtam meg.
-Huhh megvagy. -Kapott el.
-Haza tudnál vinni? -Néztem rá.
-Természetesen. Gyere. -Támogatott a kocsija felé.
-Ne várj.
-Mi a baj?
-Hozd ki Mirandát. Kérlek.
-Hozom. -Bólintott. -Várj.
-Hmm? -Emeltem rá a tekintetemet.
-Miranda az akivel ma megléptél?
-Ühhüm. -Bólogattam hevesen.
Zayn haza vitt minket. Mirandát bekísértem a vendégszobába. Rögtön el is aludt. Zaynt leültettem a kanapéra és felmentem zuhanyozni. Szinte teljesen kijózanodtam a hideg víztől. Felkaptam egy hosszú pólót meg egy francia bugyit majd lesiettem Zaynhez a nappaliba. Éppen a tévét kapcsolgatta. Megálltam az ajtóban ő meg rám nézett. Beleharapott az ajkaiba majd végignyalta a száját. Lehuppantam az ölébe és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezeit levezette a fenekemre majd belemarkolt. Belenyögtem a csókunkba majd újra letámadtam az ajkait. Megrángattam a pólója alját. Vette a célzást és gyorsan lekapta majd lehámozta az enyémet is. Egy szál bugyiban voltam előtte. Végigmért és megint az ajkaiba harapott. Végigfektetett a kanapén és letámadta a melleimet. Csókolgatni és markolászni kezdte. Nagyon élveztem és aprókat nyögtem. Feljebb mászott és elkezdte a nyakamat szívni és harapni. Az ujjaimat beleakasztottam a farmerébe jelezvén, hogy azonnal vegye le. Lekapta majd újra visszamászott rám. Egyre lejjebb csókolgatott .Éreztem ahogyan keményedik odalent. Hirtelen fordítottam helyzetünkön. Rámásztam és lecsúsztam a boxeréhez. Egy mozdulattal lerántottam róla és szemeim kissé elkerekedtek mikor megláttam mekkora neki. Kissé hezitálva de a számba vettem. Néha ráharaptam amit ő mélyről jövő nyögésekkel jutalmazott. Mikor végeztem felhúzott magához és megint elfektetett a kanapén.
-Akarod? -Nézett mélyen a szemembe.
-Nagyon! Mindennél jobban! Kérlek! -Könyörögtem neki. Éreztem ahogyan belém hatolt. Hatalmas volt. Az elején kissé fájt ami miatt összekarmoltam a hátát. De a végén már megszoktam. Hihetetlen érzés volt. Nagyon élveztem. Többért könyörögtem.
-Zayn ahh!!! Gyorsabban!! -Lihegtem a nyakába. Teljesítette a kérésemet. Éreztem ahogyan rángatózik bennem majd elélvez. Ráfeküdt a csupasz mellkasomra. Elég gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasom és levegőért kapkodtam.
-Istenem... Istenem... -Lihegtem.
-Nem csak én. -Vigyorgott. Lerángatta a pokrócot az asztalról és ránk terítette. Nem féltem, hogy a szüleim reggel meglátnak e mert a nővéremmel együtt elutaztak egy hónapra. Holnap meg péntek van de nincs suli. Így aludtunk el egymás szívverését hallgatva. Akkor és ott mindennél boldogabb voltam.

~Mabel Worst~ (+16)

Nina még magának sem meri bevallani, hogy szereti Harryt... Húha, lesznek még itt bajok...
De mindegy is. Azt hiszem, túl sokat szólok bele mások dolgába. Le kéne állnom. Hiszen Nina tudja, hogy mi is a legjobb neki/nekik.
A saját idézőjeles szerelmi életemről inkább nem teszek említést. Egyszerűen szörnyű, romokban hever. Michaelel már többször randiztam, de valahogy úgy érzem nem ő lesz az igazi. Nekem más kell. Vicces, jó fej és kedves meg minden, de semmiben nem passzolunk. Egyszerűen nem illünk egymáshoz.
Mr. Tomlinson... Már többször kérte, hogy tegezzem, de nem megy... Valahogy olyan jó így hívni. Szinte minden nap flörtünk. Ha senki nem lát csókolózunk... De nem vagyunk együtt és nem is leszünk. Tanár-diák kapcsolat nem létezhet.

Miután vége lett a táncpróbának hazarohantam és lezuhanyoztam. Ilyenkor rajtam csak egy hideg zuhany tud segíteni, amitől a vérem szinte, száguldozik az ereimben. Imádom.
Felvettem egy falatnyi rövidnadrágot, egy fekete trikót, megkerestem a kedvenc narancssárga pokrócomat, csináltam pattogatott kukoricát és beültem a TV elé. A Cool-on Dr. Csont maraton ment. Ez a kedvenc sorozatom.
- SHIVER! - kiabálok, majd kiskutyám hamarosan lihegve megjelenik mellettem és mellém ugrik
Úgy helyezkedtem, hogy a fejem a hasán volt. Imádok így feküdni. Hallgatni, ahogyan levegőt vesz, ahogyan dobog a szíve és tudni, hogy ő soha nem fog elhagyni és mindig szeretni fog. Ahogy én is őt.

Egy kis idő elteltével csöngettek. Nagyot sóhajtottam és lustán feltápászkodtam a kanapéról. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.
Még a szívem is megállt, amikor megpillantottam a látogatómat.
Mr. Tomlinson volt az. Alaposan végigmért, majd beleharapott az alsó ajkába.
- A suliba is járhatnál így - suttogja
Mondatát elengedve a fülem mellett, kérdőn meredek gyönyörű tengerkék szemeibe.
- Miért jött?
- Látni akartalak. Bejöhetek?
- Öhm... Tudja, senkit nem engedek be a házamba. Itt még egy emberi lény sem járt, rajtam kívül.
- Kérlek Mabel...
Sóhajtok és kitárom az ajtót.
Ilyen még tényleg soha nem történt. Csak én és Shiver és én… Furcsa, hogy már más is itt van…
Leültünk a kanapéra és ránéztem.

-          Érezd magad megtisztelve.

-          Úgy érzem – mosolyog és közelebb ül, amitől elpirulok – Ilyenkor olyan aranyos vagy…

-          Mármint?

-          Amikor elpirulsz – simít végig az arcomon amitől még vörösebb leszek – Meg-Megcsókolhatlak?

-          Még soha nem kérdezted meg.

-          A te szádból akarom hallani.

-          De én…

-          Mabel…

-          Azt akarom, hogy megcsókolj, Louis. Mindig mikor meglátsz. Senki másra nem vágyom jobban.

Ölébe másztam, kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Megfogta a derekamat, felállt, lábaimat csípője köré tekerte, fenekemnél tartott.

-          Először szólítottál a nevemen – mosolyog, így megszakítva a csókot

Semmit nem szólok, csak újra ajkaira tapadok. Elindult valahova, majd hamarosan letett valami puhára. Rájöttem, hogy ez az ágyam. Egy pillanatig sem haboztam, kigomboltam ingje első gombját.

-          Akarod? – húzódott el tőlem gyengéden és mélyen a szemembe nézett

-          Mindennél jobban – mosolygok és lehúzom magamhoz

Elmosolyodott és megcsókolt. Ha éreztétek volna azt a szenvedélyt, ami ott volt minden érintésében, most a ti szívetek is ilyen gyorsan kalapálna, mint az enyém. És még megkérdezi, hogy akarom-e… Most komolyan, szerintem a sulinkból a lányok 80%-a már rég eldobta volna miatta a bugyiját.

Végigdöntött az ágyon, felém mászott és lassan lehúzta a trikómat. Én is hamarosan megszabadítottam őt fehér pólójától és eldobtam a szobám legtávolabbi sarkába. Elvált ajkaimtól, lefelé haladt, egészen addig, míg elérte a nyakamat. Először csak gyengéden puszilgatta, majd felbátorodott és szívni kezdte, ami engem nyögésre késztetett. Éreztem, hogy reakciómtól a szája mosolyra húzódik és még durvábban szívta az érzékeny részt. Mikor úgy érezte, kellőképpen „megjelölt” még lejjebb haladt. Kikapcsolta a melltartómat és melleimet kezdte kényeztetni, de itt nem töltött olyan sok időt. Levette a nadrágomat is. Én is ezt tettem az övével.
Hamarosan az utolsó ruhadaraboktól is megszabadultunk.


Reggel nyúzottan és persze boldogan ébredtem az Ő csupasz mellkasán. Még édesen szuszogott. Elmosolyodtam és megnéztem a telefonomon az időt. Fél kilenc. Basszameg, ma csütörtök van!

-          Louis! Louis, ébredj – kezdtem rázogatni, de semmi – Hallod? Csütörtök van, elkéstünk – még mindig semmi

Nagyot sóhajtottam és megcsókoltam. Tudtam, hogy már ébren van, de nem akart felkelni. Na, ez majdcsak felébreszti. Elmosolyodott, megfogta a tarkómat és nem engedte, hogy elváljak tőle, így lenyomtunk egy jó 2 perces csókcsatát. Ezután erőt vettem magamon és elváltam tőle.

-          Elkésünk. Öltözz.

Pont 2. szünetre értünk be. Kicsit sokáig tartott a készülődés. Elköszöntem Louistól és fejvesztve rohantam a szekrényemig. Kivettem belőle a biológia cuccomat és bementem a megfelelő terembe. Az óra már elkezdődött.

-          Sajnálom Mr. Horan. Meg tudom magyarázni… - mondtam mire minden szem rám szegeződött

-          Hallgatom Ms. Worst – mért végig Mr. Horan gyanakodva

-          Én… Én… Tudja útközben láttam egy égő épületet, kihívtam a tűzoltókat, de nem tudtak lementeni egy macskát a fáról, így felmásztam érte, lehoztam, de összekarmolta a ruhám és beleestem egy sáros pocsolyába, ezért be kellett mennem a legközelebbi cirkuszba ruháért, ahol szerencsére a tulaj lányának volt ilyen elfogadható – mutatok magamra – DE a tigris megette a leckémet.

-          Szép mese Ms. Worst. Szóval késett és leckéje sincs. Először fordult elő ilyen és elnézem magának, ha elmondja mi is történt igazából.

-          Azt… Azt nem lehet, sajnálom – hajtom le a fejem – Írja be nyugodtan az igazolatlant – ülök le Amy mellé

-          Szóval, mi is volt? – súgja oda

-          Tényleg titok. Sajnálom Amy…

-          Azt hittem barátok vagyunk. És a barátok mindent elmondanak egymásnak.

-          Tényleg sajnálom.

Ahogy kicsöngettek szaladtam a szekrényemhez és még mielőtt újra megszólalt volna a csengő, berohantam a tornaterembe Ninához. Ő az egyetlen, aki most segíteni tud.
Szerencsével jártam, barátnőm a tanáriban lesett ki a fejéből.

-          Szia Pussy – mosolygok kicsit hamisan

-          Valami baj van? – persze, ezt ő egyből meglátja

-          Ami azt illeti… Igen.

-          Csüccs le, Dr. Williams akcióba lép.

-          Mi van? Pszichológus lettél? – ülök le

-          Részmunka idős – mosolyog – Szóval, mi a panasz?

-          Lefeküdtem a tanárommal.

-          Melyikkel?

-          Mr. Tomlinson.

-          És miért is baj ez?

-          Ezt törvény bünteti, Nina.

-          De ők csak gyakornokok.

-          De akkor is… Késtem is. Van még egy igazolatlanom. Azt sem tudom hányadiknál tartok. Hamarosan be fognak hívni.

-          Nyugi Mab, nem lesz semmi baj – simítja meg a karom

-          Remélem is.

Kérdés..

Sziasztok. Még nem az új résszel jöttünk,de az is nem sokára készen lesz,hanem egy kérdéssel. Avval szeretnénk hozzátok fordulni,hogy melyikőnk szereplője,szemszöge tettszik nektek a legjobban. Kommentben válaszoljatok és sok kommentet várunk. Köszönjük :)

Közlemény.

Sziasztok. Mint tudjátok többen írtuk ezt a blogot és mindenkinek saját szereplője volt. Pár emberrel kevesebben lettünk ezért a szereplők menüből kitörlöm a nem létező szereplőket akik már szerepeltek azokat meg átrakom a mellékszereplők menüpontba. Így mostmár csak 4-5-en maradtunk . :)
bye:Tiara

7.rész

~Nina Williams szemszöge~

A sok séta után megérkeztünk oda ami lassan már a törzshejünkké válik a Starbucksba. Sokat beszélgettünk. Megnéztük egy csomó csaj seggét ,legalábbis Harry szerette kikérni a véleményem mivel én is lányból vagyok.

-Nina. Szerinted az a szöszi most velem szemez vagy veled?-kérdezte felhúzot szemöldökkel

-Várjál, szerintem az lezbikus.Mert nyalogatja a száját és mosolyog felém. -fintorodtam el erre Harry nevetett egyett.

-Mégis mi olyan vicces?-kérdeztem komoly fejjel.

-Semmi, úgysem értenéd.-kezdte a szövegem.

-Dehogynem...lányból vagyok.-kötöszködtem vele

-Nem baj. Nem kell mindenről tudjál.-húzódott 100 wattos mosolyra a szája.

-Annyiban hagytam az egészet,majd felálltam és fizetni készültem.

-Hagyd majd én.-szólalt meg Harry

-Nem nem kell. -tiltakoztam.

-De,kell..-próbált erősködni

-Oké.-dörmögtem oda,majd elhagytam a kávézót elindultam és megvártam a bejáratnál.

Pár perc múlva ki jött Harry is.

-Olyan jó,hogy ilyen szép az idő most.-kezdtem bele monológomba.

-Igen az.-szólalt meg ő is mosolyogva. Ezután vissza indultunk az iskolába. Sok témát kiveséztünk,mint pl. azt is,hogy meg tanulmányozta Mabel seggét,de nem meri nyilvánosan azt nézni mert még Louis kiheréli ,ami 100%,de tudjuk,hogy az össze gyakornok tanár perverz. Nem is nagyon szóltam hozzá ehhez a témához,csak mosolyogtam. Teljesen máson járt az agyam. Talán azon, ahogy csókolt Harry? Mert iszonyatosan jó volt,csak eddig magamnak sem mertem bevallani. Félek,hogy ilyen hamar szerelembe esek. Félek attól,hogy pofára esek. Minden lánnyal csak játszik.Mindd csak egy éjszakás kalandokra kell neki. Majd pont én másra kellenék neki. Hosszú gondolatmenetemből ő zökkentett ki.

-Nina, jól érzed magad? Ne vigyelek haza?-kérdezte aggódó tekintettel. Furcsa volt, mintha egy kincs lennék akit óvni kellene.

-Nem,nem kell hazavinni,jól vagyok köszi.-válaszoltam neki komoly arckifejezéssel,de látta rajtam,hogy van valami.

-Biztos nincsen semmi baj? Furcsa vagy nagyon.-aggódott egyre jobban,éreztem.

-Figyelj Harry,csak elkalandoztak a gondolataim elég messzire, sajnálom. Nem kell aggódj.-erőltettem egy kicsit sem igazi mosolyt majd tovább sétáltunk. Én előre néztem ő végig az arckifejezésem bámulta, mintha tudná mi folyik itt,de biztosan nem tud semmit. Beértünk az iskolába, én felkaptam a sporttáskám majd útnak indultam.Ma már nem volt több órám,így hazafelé húztam a csíkot. Út közben rezgett a zsebem. A telefonom volt az amin egy Harry név állt.

"Nem tudom mi volt ma a bajod,de ugye jól vagy? xx"

Még mindíg aggódott értem. Én vagyok a furcsa?.

"Én jól vagyok. De te biztosan nem vagy magadnál,miért aggódsz ennyire?x"

"Bocsi,csak nagyon más voltál ma a kávézóban és aggasztott. xx"

Még SMS-eztünk egy ideig majd otthon elraktam a telefonom. Elmentem tusolni majd kicsit szántamidőt magamra. Bekapcsoltam a tv-t, és átöltöztem pizsamába . Igaz délután volt,de úgy terveztem nem megyek sehová sem. Minek? Igaz fiatal vagyok,de valahogy mostanában nem tudom olyan jól érezni magam sehol sem mint tavaly Mabelékkel. Sajnálom pedig. Újabb gondolatmenetemet a csengő zavarta meg. Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam.

-Harry? Mit keresel itt?-kérdeztem mosolyogva

-Annyira aggaszt az egész, nem hagy nyugodni,hogy olyan rossz volt az arckifejezésed. Van kedved elmesélni?-hadarta el

-Én...Harry..őő..sajnálom,de erről nem szeretnék beszélni. Előjött egy régi emlék a szüleimről és azon kattogott az agyam. Sajnálom.-próbáltam nem észrevehetően hazudni és úgy látszik be is vált.

-De gyere beljebb.-avval beljebb is lépett.

-Adhatok valamit? Üdítőt,sütit?-hadartam gyorsan nehogy valami cikis téma kerüljön szóba.

-Üdítőt köszönöm.válaszolta mosolyogva.Elsétáltam a konyháig ő pedig sétált utánam. Leült a pulthoz és nézte,hogy mit csinálok,majd egy pár perc némaság után kérdezősködni kezdett.

-Hogy-hogy pizsamában?-húzódott nagy mosoly az arcára.

-Gondoltam úgyse megyek délután sehova,így átöltöztem,előtte meg letusoltam.-hadartam el avval odaadtam neki az üdítőt. Ekkor következett be az amitől a legjobban tartottam. A kínos csönd, egyszerre próbáltunk meg megszólalni,de nem járt egyikünk sem sikerrel majd megkérdeztem tőle.

-Ne nézzünk meg valami filmet?- nagyon furcsa volt. Nem tudtunk miről beszélni,nem tudtuk egy csaj seggét se megbámulni.

-Oké, benne vagyok.-válaszolt. Csináltam popcornt,majd kiválasztottuk a megfelelő filmet. Egy régi klasszikust néztünk meg a Dr.Szöszit. Jó párszor láttam, már és nem tudom megunni. Valami megfogott benne. Egy szők nő is lehet okos..talán ez. A film vége fele észrevettem,hogy Harry egyre közelebb húzódott hozzám. Egy idő után már a keze a hátam mögött volt. Értetlenül rá néztem, ő ezt észrevette és ő is rám nézett. 1 percig néztük egymást. Én persze értetlenül,mert nem tudtam mire véljem a viselkedését, majd egyre közelebb hajolt. Éreztem lehelletét az ajkaimon. Azon kaptam magam,hogy csókolózunk. Bejutát kért a számba,de próbálom megtagadni. Nem megy..egyszerűen nem. Olyan jól csókol. Eldönt az ágyon és már húzza le rólam a pólót. Én eszemnél vagyok..ez nem történhet meg. Ellököm magamtól majd felülök a kanapén. És idegeskedek.

-Nem..nem és nem. Ez nem történhet meg Harry.-téptem már a hajam

-De mégis miért, én azthittem kölcsönös.-szomorodott el

-Harry,azthiszem jobb ha mész és pár napig nem beszélünk.-még mindíg járkáltam fel s alá.

-Oké,sajnálom.-evvel megölelt gyengéden a nyakamnál fogva és elment. Én meg térdre rogytam és sírni kezdtem. Miért ront el mindent? Olyan jó lett volna,ha barátok maradunk.Erre újra megcsókol? Ez nem igaz, csak álom. Így még jobban beleestem. Istenem,miért kínzol. Zokogtam még vagy 10 percig majd előkaptam a telefonom és tárcsáztam Mabelt.

-Csá Mabel, beszélnünk kell.!! De most.

~Amy Pierce~

Ma reggel is korán keltem. Felkaptam egy tépett sortot, egy angliás toppot, egy bőrdzsekit és egy leopárd mintás converset. Nem sokkal miután elkészültem jött egy üzenetem. Másolom: Kapuban vagyok. siess csajszi van egy ötletem... N xx  Fúú vajon mit talált ki ez az "állat"?? Anyám nem volt otthon apu viszont igen. Éppen a ház nagytermében volt egy tárgyalás féle. Nem akartam zavarni így megint az ablakon kivezető utat választottam. Kidobtam a táskámat és utána ugrottam. Elestem és valami puhán landoltam. Uhh mi ez? Pontosabban ki ez?

-Nathan? Mit csinálsz itt?? -Tápászkodtam fel.

-Hátőőő... Gondoltam megnézem hol késel ezért beálltam a ablakod alá de egyszer csak egy kósza táska eltalált... végül jöttél vele te is. -Mondta vigyorogva. Én a csípőjén ültem és úgy kommunikáltam vele. Megállás nélkül vigyorgott. Először nem értettem de aztán leesett, hogy hol ülök és hogyan. Megráztam a fejem nevetve megpróbáltam felállni. Elkapta a bokám és visszarántott.

-Vége a gyereknapnak engedj felállni!! -Mondtam és felpattantam. Gyorsan felállt ő is, és kisiettünk az utcára. Megint sokat nevettünk a sulihoz vezető úton. Csak sajnáltam azt a lányt... (hosszú) Beértem a terembe és rögtön kikerültem egy alufólia labdát amit Rob dobott el. Felálltam a padomra és elordítottam magam.

-Héjjjj!! Figyeljetek. -Van egyfajta tekintélyem az iskolában így mindenki rám figyelt hirtelen. -Oké a mai táncórán megkérnélek titeket, hogy figyeljetek!! Az előző órán csak Mabel, Nathan és én vettük komolyan. Szóval aki nem veszi komolyan azt felrúgom az egekbe, aki pedig beszól Ninának azt is elrugdosom a francba.

-De mi van ha.... -Kezdte Amanda.

-Nincs de!! Mindenki fogta?? -Egy egyhangú igennel válaszoltak aztán mindenki folytatta amit abbahagyott. Nathan jött oda hozzám és zavartan(?) vakargatta a tarkóját.

-Mizu Nat? -Mosolyogtam le rá ugyanis még mindig a padon álltam.

-Mondtam reggel, hogy van egy ötletem vagy is egy tervem pontosabban egy izém tudod... Nem segítenél? -Tárta szét a karját gondterhelten. Zavarban van? Huhh ez furi ő az a fajta srác aki sosincs zavarban...

-Nem élvezem, hogy szenvedsz. -Mosolyogtam pimaszul.

-Oké suli után velem jössz. -Csalódottan nyugtáztam, hogy visszatért a régi Nathan aki sosincs zavarban és extra cuki mikor pimaszkodik a tanárokkal ♥ de bólintottam. Irodalom óra lesz. Pfuu de utálom :/ Mabel eltűnt így nem tudtam mihez kezdjek. Elővettem a rajzfüzetem és ránéztem a padon alvó Nathanre. Hümm tökéletesen le lehet rajzolni. Csak ilyenkor van nyugton. Teljesen bele merültem a rajzolásba. Nem fogtam fel mi folyik körülöttem. Hirtelen nagyon megijedtem. Valaki ellökött. Hanyatt estem a székemmel majd rám borult az asztal is minden cuccommal együtt. Elég nehéz a padom (vas és fa) a kezemre esett meg a gyomromra. Eléggé fájt. Rögtön az esés után Nathan pattant mellém és elkezdett ordítozni az ikrekkel.

-Rob, Dan elment az a maradék eszetek is. B*sszameg normálisak vagytok?? - Nem érdekelte a srácok magyarázata rám nézett és teljesen elkomorult. Tekintete megtelt aggodalommal és dühvel. Mind ezekkel egy időben Mr.Payne a terembe aki szintén hozzám rohant.

-Nathan fogd vissza magad. Srácok hozzatok jeget. Amy te pedig jól vagy?? -Térdelt le és csak aggodalmaskodott.

-Ihhj nagyon fáj a kezem és a mellkasom. - Panaszkodtam. -Amúgy valaki leemelné rólam a padot?? Nagyon nehéz... -Rögtön kapcsoltak és leszedték rólam. Nathan a kezébe vett és könnyedén felkapott az ölébe.

-Leviszem az orvoshoz. - Mondta a tanárnak és az ajtóhoz ment. Szó szerint berúgta az ajtót és kisietett velem a folyosóra. Zayn velünk szemben jött éppen a folyosón. Riadtan sietett elénk. Megállt előttünk Nat pedig röviden elmesélte mi történt.

-Nathan menj vissza órára majd én leviszem Amyt az orvoshoz. - Nathan habozva de bólintott. Zayn át vett a kezeibe és lerohant velem a dokihoz. Bekopogott majd berontott. Letett az asztalra és félreállt. Megvizsgálták a kezem és a mellkasomat is.

-A mellkasa csak azért fáj mert a hirtelen nagy súly ami ránehezedett abban a pillanatban nagyon érzékeny területet is érintett ezen kívül nincsen baja de pihentetni kell holnapig minimum. Ami a kezét illeti lehet hogy eltört ezért el kell menni röntgenre a kórházba. -Fejezte be az orvos. Óóó ne eltört?!?

-Köszönöm akkor sietek a kórházba. -Biccentettem az orvosnak.

-Van esetleg egy osztálytársad aki elkísérne? Az órák természetesen igazolva lesznek. -Tette hozzá.

-Ami azt illeti naná. Akkor magammal viszem. -Igazolt lógás! Szerintem bármelyikük bevállalja. Jó igaz nem pont egy nyomasztó kórházban a legjobb eltölteni a napot de ez van. Felsiettem a terembe és megkérdeztem ki jönne. Mindenki (szinte) feltette a kezét. Nem tudtam kit vigyek már épp mlndtam volna mikor Rob és Dan mellém lépett és felém nyújtott egy citromos minyont.

-Annyira sajnáljuk! Nagyon bénák voltunk és és.... vigyázni fokunk eskü. -Mondták lehajtott fejjel.

-Megleszek semmi gáz srácok csak megijedtem. -Veregettem meg a vállukat mert láttam rajtuk, hogy eléggé kikészültek. -Nem akartam senkit a kórházzal fárasztani szóval úgy döntöttem egyedül megyek. Épphogy kiértem a suliból valaki megragadta a karom és picit visszarántott. Fájdalmasan felsikoltottam mert a fájó kezemet ragadta meg az illető. Megfordultam és még mindig sajgó kezemet simogatva belenéztem gyönyörű barna szemeibe. Zayn volt. Ott állt lesápadva. Mi baja?

-Mi baj?? -Emeltem rá fekete szemeimet.

-Nagyon fájt? -biccentett a kezem felé. -Az, hogy megszorítottam. Fájt?

-Nem vészes. -legyintettem. -Na mizu?

-Elkísérlek az orvoshoz. -Mondta halál természetesen. Együtt mentünk a dokihoz. Csendben telt az út. Megvizsgálták a kezemet és közölték, hogy pihentessem, mázli hogy nem tört el csak megzúzódott és megrepedt így kapta egy csini kötést, ezen kívül pihentessem a mellkasomat. Kaptam igazolást csütörtök, péntekre. Nincs suli jeeehj! Zayn haza kísért és be is jött velem a szobámba. Betett egy filmet és mintha otthon lenne ledőlt a kanapémra. Én átöltöztem és bevackoltam magam az ágyamba. Kellemes délután volt azzal akit érthetetlen módon  szeretek! Később átmászott az ágyamra és ott beszélgettünk.

-Ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc diákom. -Vigyorgott.

-Hahh tudom. És te azt, hogy te vagy a kedvenc tanárom? -kérdeztem édesen.

-Ha így van akkor kapok egy csókot? -érdeklődött angyali pofival.

-Egyet. -Alkudoztam majd befészkeltem magam az ölébe és gyengéden megcsókoltam. Ez tartott kb 30 másodpercig ugyanis apám ránk nyitott. Nem látta Zayn arcát aki rögtön a padlóra vetődött védve azt, hogy apám meg tudja ki ő. Nagyon nehezen de kizavartam apámat aki ordított egy sort majd lelépett. Késő délután este felé segítettem kimászni neki az ablakon. Megígérte, hogy holnap is eljön ha tud. Nos összesítve egy IDIÓTA vagyok csupa nagy betű el. De két dologban biztos vagyok az első, hogy egy nagyon veszélyes játékot játszom most a második pedig, hogy rohadtul szeretem!!