11.rész~

       ~Nina Williams szemszöge~


-Azt sem tudom merre áll a fejem. Itt sétálok London utcáin a Starbuck's-ba tarva. Készülök,hogy életem egyik példaképével beszélgethessek. Azt hittem,sosem találkozom semmilyen hírességgel, nem,hogy még beszélgetni is leálljak vele. Nagyon izgatott vagyok,hogy miről szeretne velem beszélni. Lassacskán oda értem a nem túl messze fekvő Starbuck's-ba. Amint beléptem,szemügyre vettem a kávéző minden szegletét,de sehol nem láttam Chert és kicsit rosszul éreztem magam,lehet meg gondolta magát? Vagy esetleg dolga akadt? Biztosan hívtak volna telefonon,hogyha ilyesmi történt volna,így nem ettem tovább az ideget emiatt. Biztosan jól fogjuk el ölteni az időnket. Bár, nem tudom, mennyire lehet itt elütni az időt a kávézáson,vagy egyéb italozáson kívül,de kíváncsian várom a fejleményeket. Hírtelen egy gyengéd kéz ragadta meg csuklóm és maga felé fordított.
-Szia. Biztosan te vagy Nina. Én Cher vagyok.-üdvözölt kedvesen
-Szia. Így van és nem kell bemutatkoznod,rajongód vagyok.-próbáltam vele barátságosan viselkedni
-Akkor gyere, üljünk le. Béreltem egy eldugott helyet,hogy ne tudjon senki se zavarni minket. Remélem nem bánod.-közvetlen volt és aranyos,azt hittem minden sztár el van szállva és önző. Úgy látszik félre ismertem Cher-t. Evvel a gondolatommal máris egy eldugottam helyre mentünk és csodálatosan volt megterítve. Biztosan sokat fizethetett ezért a pazar vendéglátásért. Egy perc kínos csend után megtörte ezt a furcsaságot és beszélni kezdett,vagyis inkább egyből rá tért a lényegre.
-Tudod nem várom el,hogy a legjobb barátnők legyünk,vagy esetleg csak simán barátnők legyünk. Viszont van egy ajánlatom.-előbb említettem ,rátért a lényegre.
-Kíváncsian hallgatom.-mosolyodtam rá
-Na arról lenne szó,hogy végig néztem az összes videódat a videómegosztón pár híres barátommal és mindegyikünket nagyon elnyerte a hangod. Igazi sztár alkat vagy. Nagyon szeretnénk,ha bekerülnél a zenei iparba. Csinálnál velünk egy közös kisalbumot,aztán esetleg önálló albumod is lehetne. Na mit szólsz? -húzódott egyre szélesebb vigyor az arácra.
Ez nagyon elgondolkodtatott,hiszen most akartam új életet kezdeni,máshol,majd aztán visszatérni a régihez. Most meg felajánl egy ilyen lehetőséget? Szuper lenne,kivéve pedig azt,hogy Harryék meglátnának a TV-ben. De amit ez az élet művel velem az kibírhatatlan. Nincsenek szüleim s bár saját lábamra álltam,mégis van ami visszahúz. Azok pedig az érzések. Hogy miért? Ki tudna úgy élni,hogy a legjobb barátnői távolodnak tőle? Amy-vel hetente ha egyszer találkozok,akkor is az óránkorn? Most meg főleg nem tudok vele. Mabellel meg alig ha beszélek. Ez kész katasztrófa. És tudom,hogy ez nem csak az ő hibájuk,mert a legtöbb időm Harryvel töltöm,de ugyan?.. Bevallom,szerelmes vagyok. Viszont Harryt se értem. Egyik percben szeret,másik percben összejön mással. Férfi logika..de a női se valami tökéletes. Most jött el az idő,hogy teljesen talpra álljak és semmi gondom se legyen az életemben. Talán megismerkedek egy csodálatos fiúval és lehet vele köt össze a sors,vagy aztán még csak Harrynél ragadok le, annak pedig sok esélyét nem látom. Végül pár perces gondolkodásom után megszólaltam.
-Elvállalom.-mosolyodtam.
-Akkor cseréljünk számot és megbeszélünk mindent.-majd elővette a telefonját.
-Lenne még valami. Én a mostani házamból szeretnék elköltözni,egy másik helyre. London másik részébe ettől a háztól,ha lehet..-próbáltam kedves lenni vele
-Megoldjuk..-mosolygott még mindíg kedvesen
Elrendeztük a telefonszámot,majd rohantam hazafele a csomagjaimért. Mikor beléptem a bejárati ajtón Harry fogadott a bőröndjeimmel a kezében.
-Ez mégis mi a fene?- kérdezte idegesen majd a haját igazította a hejére és a száját harapdálta. Ilyenkor olyan dögös. Nem veszthetem el a fejem.
-Elutazom a családtagjaimhoz pár hétre.-próbáltam hazudni
-Nina,nincsenek rokonaid,és üresre pakoltad a fürdőt? Hüjének nézel?- egyre idegesebb lett.
-Jólvan. El akarok menni innen. Én ezt nem bírom.-vallottam be neki az igazságot. És,ahogy terveztem,hogy el megyek titokban,úgy nem sikerült,bár akartam,hogy ne derüljön ki,mégis jól esik a törődése.
-Nina,mit nem bírsz?- kérdezte már lágy hangon.Lassan elsétáltam a kanapéig és leültem,majd ő is odajött és szorosan mellém ült.
-Annyi minden történt ebben a pár hónapban,hogy felfogni nem tudom és olyan rossz érzés így,hogy minden egyszerre rám zúdul. Én ezt nem birom.-már a sírás határán álltam. Ekkor Harry ajkait az enyémen éreztem,Ajkaimba suttogta:
-Én örökké itt vagyok veled.-ezután visszacsókoltam,de rájöttem hiba volt és elhúzódtam,felálltam és hibámra ordítani kezdtem vele.
-Te nem érted,hogy ez nem hiányzik nekem?-majd felkaptam a bőröndjeimet nagy nehezen,majd bepakoltam a kocsimba és elhúztam a csíkot. Harry szaladt utánam és próbált mentegetőzni,mint mindíg,de a dühtől nem hallottam miket mondott,esetleg a fejemhez vágott. A kulcsot odavágtam hozzá és elviharoztam ,majd egy meszebb elterülő szállodánál vettem ki egy hétre szállást. Esküszöm Harry még tönkretesz. 

~ Mabel Worst ~

- Bizony ám. Megőrülök érted, Édesem – vigyorog szélesen, közelebb lép és egy hajtincset a fülem mögé tűr, de ellököm a kezét
- Mrs. Tomlinson? Normális vagy? Még járni se járnék veled soha, nemhogy összeházasodni.
- Pedig hamarosan az lesz Drága.
- Ne becézgess, Mabelnek hívnak.
- Rendben, Mabel – sóhajt fel – Szóval… Hol is tartottunk? – újra közelebb lépett, egyik kezét arcomra simított és már majdnem megcsókolt, amikor hátráltam
- Hagyj engem békén, világos? Cigit akartam venni. És a pénztáros srácot is leosztottad. Megtudhatom miért?
- Mert a cigivel csak magadat roncsolod és te csak az enyém vagy, világos?
- Majd azt pont te fogod megmondani…
- Igen, én. Mert sokkal erősebb vagyok nálad – újra közelebb jön, és most már esélyem sincs hátrálni, mert a hátam a hideg téglafalnak ütközik
- Hagyj békén.

  Ő nem mondott semmit, nem hátrált. Egyik kezét vállamra simította, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Bár legszívesebben visszacsókoltam volna, nem tettem meg. Erős maradtam. Kicsit ideges lett, durvábban csókolt. Én nem reagáltam, csak nyitott szemmel tűrtem. Egyik kezével végigsimított az oldalamon, majd fenekemhez érve erősen belemarkolt. Amikor erre sem reagáltam, elszakadt ajkaimtól, homlokát enyémnek döntötte, testét szorosan enyémnek nyomta, így közé és a fal közé szorultam.

- Jegyezd meg, jól amit most mondok. Attól a pillanattól kezdve, hogy odaadtad nekem magad, az enyém vagy. Az én tulajdonom vagy, érted? – nézett mélyen a szemembe, a hangjában volt valami, amitől megijedtem… valami… valami fenyegető
- L-Louis… Ez… Ez nem így működik – a hangom jobban remegett, mint gondoltam
- De, igenis így működik. Az van, amit én mondok, megértetted?
- De… - kezdtem halkan
- Megértetted? – emelte fel a hangját

  Én csak nagyot nyeltem és bólintottam. Eltávolodott tőlem, majd egy „még látjuk egymást” után elsétált. A szívem hevesen dobogott, a térdem remegett. Megfogtam Shiver pórázát és hazafelé indultam. Drága kiskutyám szorosan mellettem gyalogolt, néha-néha kék szemeit rám meresztette, mintha érezné, hogy valami baj van. Gyorsítottam a lépteimet, mert tudtam a sírógörcs hamarosan kitör belőlem. A mellettem elhaladó emberek ebből semmit nem észleltek, hiszen ők nem tudhatják, mi játszódik le bennem, hacsak nem rendelkeznek telepatikus képességekkel és nem látnak bele a fejembe.

  Hamarosan hazaértem, villámgyorsan bementem a házba, bezártam az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam a földre. A hideg csempe szinte lefagyasztotta felhevült bőrömet, hátamat törte a kemény tölgyfaajtó, de nem érdekelt. A könnyek hamarosan ellepték a szemem, majd szép lassan végigcsordogáltak arcomon, mígnem lehullottak a padlóra. Az a bizonyos érzés mardosta a szívemet, amelyik akkor tör az emberre, ha tudja, innen már nincs visszaút. A saját magad által ásott gödörből sehogyan sem tudsz kimászni, csak kétségbeesetten kiáltozol a mélyből. Mindaddig, amíg valaki meg nem hallja a segélykiáltásod.

2.évad

Sziasztok. 3-an maradtunk ebből a sok blog íróból és szerintem ez nagy szó,hogy idáig eljutottunk és ennyi látogatottságot és kommentet kaptunk ez alatt a kis idő alatt és még csak a 10.fejezetnél tartunk. Most az egyik szerkesztőnk nyárig szünetel ugyanis fontos neki az iskola és tanul,szóval ketten írogatjuk lassacskán a részeket. Azt vettük észre,hogy a legutóbbi részhez,ami mellesleg szerintem a legjobban sikerült,ahhoz kaptunk kapásból 1 kommentet,ami igen csak szomorú,de reméljük a héten ennél többet kapunk. Mellesleg belekezdtünk a 11.rész megírásába is,aminek a fele már készen is van. Viszont a cím az is elárulja,hogy hamarosan itt a 2.évad. Eggyenlőre annyit mondhatunk,hogy a 13.részt még megírjuk az 1.évadban után jön az új. Abban pedig még nem tudjuk,hogy hány rész lesz,viszont teljesen új fordulat következik,ami izgalmas lesz és reméljük már nagyon várjátok. Emellett a szereplők megújulnak. Mármint csak a képük,és új kinézeten dolgozunk és sokkal kifinomultabbak lesznek a menük és a részek is.

üdv:Szerkesztők Xoxo

10.rész ~

        ~Nina Williams szemszöge~

"De amint feltpászkodtam hívott valaki. Ismeretlen szám volt..gondoltam felveszem... "


Odasétáltam a telefonomhoz és nagy habozással felvettem.Először azthittem valaki zaklatni aksar,aztán mikor Dami Heart Attack című számának utolsó sorait játszotta a telefonom felkaptam a telefont és félve beleszóltam.
-Haló? Itt Nina Williams.
-Jó napot kívánok! Én Cher Lloyd menedzsere vagyok és azért keresem önt,mert Cher látta a youtube.com-ra feltöltött videódat és szeretne veled személyesen is találkozni.- szólt bele az udvaris koma én pedig gyorsan leültem az ágyra mielőtt elestem volna.Csak halllgattam és hallgattam. A koma a telefonba beszélt,de én még mindíg bámultam a lila színű szobám falát lesokkolódva.
-Elnézést..hall engem?-kérdezte már kicsit ideges hangnemben a férfi a vonal másik végéből.
-Elnézést..kérem folytassa.-próbáltam udvariasan beszélgetni vele.
-Szóval,arról lenne szó,hogy nagyon megtettszett a hangja az énekesnőnek és szeretne önnel személyesen találkozni. A részletekről majd maguk beszélnek.-hadarta el gyorsan. Ezután még váltottunk pár szót,majd lediktálta a találkozás helyét,idejét és megszakadt a hívás. Azt sem tudtam hírtelen,hogy mit kezdjek magammal. Eléggé hírtelen jött ez a hívás és fogalmam sem volt arról,hogy,hogyan szerezték meg a számom,de ez most mellékes. A másik dolog pedig,hogy tegnap mondtam fel és,ha még ezt is elmesélném Mabeléknek,akkor még nagyobb lenne a veszekedés. Úgy döntöttem eltűnök egy időre és látni nem fognak. A csapat többi tagjával tartani fogom a kapcsolatot,de úgy gondolom csak azokkal,akik képesek titokban tartani utazásomat. Egy kis időre szükségem van,hogy a sok stresszt kiheverjem és újra talpra álljak,hogy elfelejtsem Harryt örökre és,hogy valaki mással összejöjjön. Tudom,hogy evvel megbántom a többieket,de nem akarok az a szende kislány lenni,aki mindenki előtt jó és bánthatják bármilyen sértő szóval is. Igaz tavaly még eleven voltam,de a haverjaim sem a régiek már. Nem tudok velük sem úgy foglalkozni,sem pedig úgy viselkedni, mint régen. Vagy én változtam,vagy ők. Erre a választ pedig nem tudom. De nem is érdekel. Sokat gondolkodtam a délután folyamán erről és még mindíg folyamatosan kerestek a lányok és Harry is. Egyszer sem vettem fel,de az sms-eket viszont elolvastam. Nem furdal a lelkiismeret furdolás. Most döntöttem el,hogy a leszarom típus leszek és elhúzom a csíkot Londonból egy kis időre. Nem tudom hová utazhatnék,de majd kitalálom. Előbb pedig Cherrel kell találkozzak,lehet valami fontos ügyben keresett fel. Nagy elmálázosmban nekiálltam elpakolni a bőröndjeimbe a ruháimat és a személyes dolgaimat. A fürdőből is összepakoltam. Egyszerűen alig maradt valami a házba a bútórokon kívül. Holnap találkozom Cherrel,utána pedig nekivágok egy nagy kalandnak. 3 bőrönd cuccot kell cipeljek majd magammal,de sebaj nem árt egy kis testmozgás. Mire összeszedtem a cuccaimat beesteledett és iszonyatosan fáradtnak éreztem magam,ezért gyorsan elintéztem a tusolást,majd lefeküdtem aludni. Reggel nagy csörömpölésre riadtam. Valaki a bejárati ajtómat verdeste. Fogalmam sem volt addig az egész fejleményről,míg ki nem nyitottam az ajtót. Nem tudom,milyen fejet vághattam,de nagyon meg voltam rémülve. Harry részegen feküdt az ajtóban és folyton a nevemet hajtogatta.
-Nina..Nina..-hiper lassúsággal ejtette ki puha száján rövidke nevemet. Kétségbe voltam esve. Miért rugott be? És miért pont ide jött?
-Harry...Harry..mi a fészkes fenét keresel te itt?-próbáltam felkapni a padlórol,ami nem igazán sikerült,ugyanis vissza rántott,így hatalmasat estünk. Kicsit megsajdult a térdem az eséstől,de ezek után a karjánál fogva próbáltam húzni poros,piszkos padlómon ami,ha minden jól megy fél évig nem is lesz takarítva. Nagyon lassan be bírtam húrcolni a kanapémra,majd a sártól piszkos ruháit,majd hoztam egy lavrot,vizes ruhát és egy kis vizet. Megitattam vele a vizet,a ruhát a fejére tettem és vártam,hogy öklendezzen. Számításaim szerint tényleg hányni kezdett és még szerencse volt,hogy hoztam lavrot. Elé tartottam s bár undorodtam ettől a szituációtol,mégis tűrtem,hiszen ő csak Harry. Látszólag kicsit jobban érezte magát,így beszélni kezdtem el hozzá.
-Harry,miért csináltad ezt?-kérdeztem tőle halkan.Nem válaszolt csak nyöszörgött. Próbáltam még jobban betakarni,majd leoltottam a lámpákat és felmentem a szobámba. Próbáltam aludni,de gondolkodnom kellett.  Egy szemhunyásniyt sem tudtam aludni,esetleg egy fél órát talán. Abban sem vagyok biztos. Reggel még az ébresztő zajára sem tudtam felkellni,de muszály feltápászkodnom,hiszen délelőtt találkozom Cher-el,közben pedig valahogy Harryt is pátyolgatnom kell. Hosszas ébredésem után a pizsamámban lesétáltam a konyhába,főztem egy jó kora adag kávét ami kettőnknek bőven elég lesz és ráadásul erős is,ami fel is ébreszt rendesen. Lassan iszogattam a kedvenc piros csillagos bögrémből,majd miután kiürült a bögrém tartalma a mosogatógépbe tettem és felcsoszogtam az imádott szobámba amit fél év múlva fogok csak látni. Oda áltam a tegnap előkészített ruhám elé,ami kifejezetten erre a napra lett öszerakva,majd felöltöztem és elvonultam a fürdőszobába. Elvégeztem a szokásos női dolgaimat,majd lerohantam Harryhez.Ekkor volt 10:24. Elkészítettem számára a jól bevált fájdalomcsillapítót. Írtam egy cetlit amit leraktam az asztalra a gyógyszerrel együtt és elhúztam a csíkot otthonról. A bőröndöket előtte elpakoltam,nehogy észrevegyen valamit,amit nem kellene.

~ Mabel Worst ~

  Hétvége. Imádom a hétvégét. Igen, utálok suliba járni, mint ahogy a legtöbb gyerek. De hát ez a mai világban már olyan alap tulajdonság a fiatalok körében. Most a fiatalok alatt a középiskolásokat értem. 

  A kanapén ültem, mellettem Shiver, a kezemben a távirányító. Céltalanul váltogattam a csatornákat, már kezdett fájni a szemem a hirtelen képváltozások miatt. De nem tudott érdekelni semmi, az agyam folyamatosan Louis-n kattogott. Miért gondolok folyton rá? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Miért kell nekem ilyen kérdéseken rágódnom? Én nem akarok rá gondolni. Lefeküdtünk és ennyi a történet. Nem lesz még egy ilyen. Soha, de soha, de soha többé. Nem fog kihasználni még egyszer, mert tudom, hogy ezután, ha hagynám, magam tudom, hogy csak az ágyba kellenék neki. Na és annyira hülye azért még én sem vagyok, hogy valakinek az „ágyasa” legyek.

  Megráztam a fejem, hiszen ezt a gondolatmenetet, már vagy tízszer lejátszottam magamban. Kezd elmenni a józan eszem? Eddig hétvégén mindig bulikba jártam vagy elmentem valahova Amyvel és Ninával. Mi történt velem? Nem akarok ilyen lenni. Louis változtatott volna meg? Nem, nem. Az lehetetlen. Rám senki nincs hatással. Főleg nem Ő.

  Amikor már tényleg elegem lett abból, hogy tulajdonképpen magammal beszélgetek, felpattantam és kimentem a konyhába. Körülnéztem, de hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit is akartam itt, így visszamentem a nappaliba és a kis villanykörte felvillant a fejem fölött, mint a rajzfilmekben.

  Az előszobába szaladtam, felkaptam magamra a tornacsukám és már a kezem a kilincsen volt, amikor visszanéztem. Shiver oldalra döntött fejjel figyelt az ajtóból.

- Akarsz te is jönni? – mosolyodtam el

  Erre ő hevesen kezdte csóválni a farkát, odaszaladt hozzám és a kis szekrényhez kezdett tolni a fejével, amiben a pórázt tartom. Nevetve húztam ki a fiókot, kivettem belőle a keresett tárgyat és ráraktam a kiskutyámra. Ezután kinyitottam az ajtót és elindultam a sarki bolt felé. Shiverrel mindig kétszer gyorsabban haladok, mert itt inkább ő sétáltat engem, nem én őt. Sétáltat? Az enyhe kifejezés. Inkább futtat. Amikor végre, valahára odaértünk a bolthoz a pórázt odakötöttem egy tűzcsaphoz és bementem. Egyenesen a pulthoz sétáltam és rámosolyogtam a mögötte lévő srácra. A névtábláján az állt, hogy „Jeremiah”.

- Szia – mosolygott ő is – Miben segíthetek?
- Egy doboz cigit szeretnék.
- Öhm… Én ezt szoktam szívni – vesz le egy kék dobozosat a polcról – Erős. Meggyógyítja a lelket – mosolyog és átnyújtja
- Köszi – mosolygok szélesebben és elveszem a dobozt
- Nem kell fizetni, az én ajándékom.
- Nem, kifizetem. Nem szeretek senkinek tartozni – mosolygok és kihúzom a megfelelő összeget a zsebemből és lerakom a pultra – Majd még látjuk egymást, Jeremiah.
- Csak Jeremy. Megtudhatom, hogy a szép hölgyet hogy hívják?
- Hamarosan Mrs. Tomlinsonnak – szólal meg mögöttem egy hang – Szóval le lehet kopni hapsikám, ő az enyém – éreztem, hogy két kéz a derekamra fonódik, és szorosan magához húz valaki
- Bocs, sajnálom… Én… Nem tudtam, hogy barátod van…
- Megérti. Ezt pedig – veszi ki a kezemből a dobozt – Itt hagyjuk. A pénzt tartsd meg – fogja meg a kezem és kihúz az üzletből
- Louis, megőrültél? – kérdeztem mérgesen