10.rész ~

        ~Nina Williams szemszöge~

"De amint feltpászkodtam hívott valaki. Ismeretlen szám volt..gondoltam felveszem... "


Odasétáltam a telefonomhoz és nagy habozással felvettem.Először azthittem valaki zaklatni aksar,aztán mikor Dami Heart Attack című számának utolsó sorait játszotta a telefonom felkaptam a telefont és félve beleszóltam.
-Haló? Itt Nina Williams.
-Jó napot kívánok! Én Cher Lloyd menedzsere vagyok és azért keresem önt,mert Cher látta a youtube.com-ra feltöltött videódat és szeretne veled személyesen is találkozni.- szólt bele az udvaris koma én pedig gyorsan leültem az ágyra mielőtt elestem volna.Csak halllgattam és hallgattam. A koma a telefonba beszélt,de én még mindíg bámultam a lila színű szobám falát lesokkolódva.
-Elnézést..hall engem?-kérdezte már kicsit ideges hangnemben a férfi a vonal másik végéből.
-Elnézést..kérem folytassa.-próbáltam udvariasan beszélgetni vele.
-Szóval,arról lenne szó,hogy nagyon megtettszett a hangja az énekesnőnek és szeretne önnel személyesen találkozni. A részletekről majd maguk beszélnek.-hadarta el gyorsan. Ezután még váltottunk pár szót,majd lediktálta a találkozás helyét,idejét és megszakadt a hívás. Azt sem tudtam hírtelen,hogy mit kezdjek magammal. Eléggé hírtelen jött ez a hívás és fogalmam sem volt arról,hogy,hogyan szerezték meg a számom,de ez most mellékes. A másik dolog pedig,hogy tegnap mondtam fel és,ha még ezt is elmesélném Mabeléknek,akkor még nagyobb lenne a veszekedés. Úgy döntöttem eltűnök egy időre és látni nem fognak. A csapat többi tagjával tartani fogom a kapcsolatot,de úgy gondolom csak azokkal,akik képesek titokban tartani utazásomat. Egy kis időre szükségem van,hogy a sok stresszt kiheverjem és újra talpra álljak,hogy elfelejtsem Harryt örökre és,hogy valaki mással összejöjjön. Tudom,hogy evvel megbántom a többieket,de nem akarok az a szende kislány lenni,aki mindenki előtt jó és bánthatják bármilyen sértő szóval is. Igaz tavaly még eleven voltam,de a haverjaim sem a régiek már. Nem tudok velük sem úgy foglalkozni,sem pedig úgy viselkedni, mint régen. Vagy én változtam,vagy ők. Erre a választ pedig nem tudom. De nem is érdekel. Sokat gondolkodtam a délután folyamán erről és még mindíg folyamatosan kerestek a lányok és Harry is. Egyszer sem vettem fel,de az sms-eket viszont elolvastam. Nem furdal a lelkiismeret furdolás. Most döntöttem el,hogy a leszarom típus leszek és elhúzom a csíkot Londonból egy kis időre. Nem tudom hová utazhatnék,de majd kitalálom. Előbb pedig Cherrel kell találkozzak,lehet valami fontos ügyben keresett fel. Nagy elmálázosmban nekiálltam elpakolni a bőröndjeimbe a ruháimat és a személyes dolgaimat. A fürdőből is összepakoltam. Egyszerűen alig maradt valami a házba a bútórokon kívül. Holnap találkozom Cherrel,utána pedig nekivágok egy nagy kalandnak. 3 bőrönd cuccot kell cipeljek majd magammal,de sebaj nem árt egy kis testmozgás. Mire összeszedtem a cuccaimat beesteledett és iszonyatosan fáradtnak éreztem magam,ezért gyorsan elintéztem a tusolást,majd lefeküdtem aludni. Reggel nagy csörömpölésre riadtam. Valaki a bejárati ajtómat verdeste. Fogalmam sem volt addig az egész fejleményről,míg ki nem nyitottam az ajtót. Nem tudom,milyen fejet vághattam,de nagyon meg voltam rémülve. Harry részegen feküdt az ajtóban és folyton a nevemet hajtogatta.
-Nina..Nina..-hiper lassúsággal ejtette ki puha száján rövidke nevemet. Kétségbe voltam esve. Miért rugott be? És miért pont ide jött?
-Harry...Harry..mi a fészkes fenét keresel te itt?-próbáltam felkapni a padlórol,ami nem igazán sikerült,ugyanis vissza rántott,így hatalmasat estünk. Kicsit megsajdult a térdem az eséstől,de ezek után a karjánál fogva próbáltam húzni poros,piszkos padlómon ami,ha minden jól megy fél évig nem is lesz takarítva. Nagyon lassan be bírtam húrcolni a kanapémra,majd a sártól piszkos ruháit,majd hoztam egy lavrot,vizes ruhát és egy kis vizet. Megitattam vele a vizet,a ruhát a fejére tettem és vártam,hogy öklendezzen. Számításaim szerint tényleg hányni kezdett és még szerencse volt,hogy hoztam lavrot. Elé tartottam s bár undorodtam ettől a szituációtol,mégis tűrtem,hiszen ő csak Harry. Látszólag kicsit jobban érezte magát,így beszélni kezdtem el hozzá.
-Harry,miért csináltad ezt?-kérdeztem tőle halkan.Nem válaszolt csak nyöszörgött. Próbáltam még jobban betakarni,majd leoltottam a lámpákat és felmentem a szobámba. Próbáltam aludni,de gondolkodnom kellett.  Egy szemhunyásniyt sem tudtam aludni,esetleg egy fél órát talán. Abban sem vagyok biztos. Reggel még az ébresztő zajára sem tudtam felkellni,de muszály feltápászkodnom,hiszen délelőtt találkozom Cher-el,közben pedig valahogy Harryt is pátyolgatnom kell. Hosszas ébredésem után a pizsamámban lesétáltam a konyhába,főztem egy jó kora adag kávét ami kettőnknek bőven elég lesz és ráadásul erős is,ami fel is ébreszt rendesen. Lassan iszogattam a kedvenc piros csillagos bögrémből,majd miután kiürült a bögrém tartalma a mosogatógépbe tettem és felcsoszogtam az imádott szobámba amit fél év múlva fogok csak látni. Oda áltam a tegnap előkészített ruhám elé,ami kifejezetten erre a napra lett öszerakva,majd felöltöztem és elvonultam a fürdőszobába. Elvégeztem a szokásos női dolgaimat,majd lerohantam Harryhez.Ekkor volt 10:24. Elkészítettem számára a jól bevált fájdalomcsillapítót. Írtam egy cetlit amit leraktam az asztalra a gyógyszerrel együtt és elhúztam a csíkot otthonról. A bőröndöket előtte elpakoltam,nehogy észrevegyen valamit,amit nem kellene.

~ Mabel Worst ~

  Hétvége. Imádom a hétvégét. Igen, utálok suliba járni, mint ahogy a legtöbb gyerek. De hát ez a mai világban már olyan alap tulajdonság a fiatalok körében. Most a fiatalok alatt a középiskolásokat értem. 

  A kanapén ültem, mellettem Shiver, a kezemben a távirányító. Céltalanul váltogattam a csatornákat, már kezdett fájni a szemem a hirtelen képváltozások miatt. De nem tudott érdekelni semmi, az agyam folyamatosan Louis-n kattogott. Miért gondolok folyton rá? Miért nem tudom kiverni a fejemből? Miért kell nekem ilyen kérdéseken rágódnom? Én nem akarok rá gondolni. Lefeküdtünk és ennyi a történet. Nem lesz még egy ilyen. Soha, de soha, de soha többé. Nem fog kihasználni még egyszer, mert tudom, hogy ezután, ha hagynám, magam tudom, hogy csak az ágyba kellenék neki. Na és annyira hülye azért még én sem vagyok, hogy valakinek az „ágyasa” legyek.

  Megráztam a fejem, hiszen ezt a gondolatmenetet, már vagy tízszer lejátszottam magamban. Kezd elmenni a józan eszem? Eddig hétvégén mindig bulikba jártam vagy elmentem valahova Amyvel és Ninával. Mi történt velem? Nem akarok ilyen lenni. Louis változtatott volna meg? Nem, nem. Az lehetetlen. Rám senki nincs hatással. Főleg nem Ő.

  Amikor már tényleg elegem lett abból, hogy tulajdonképpen magammal beszélgetek, felpattantam és kimentem a konyhába. Körülnéztem, de hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit is akartam itt, így visszamentem a nappaliba és a kis villanykörte felvillant a fejem fölött, mint a rajzfilmekben.

  Az előszobába szaladtam, felkaptam magamra a tornacsukám és már a kezem a kilincsen volt, amikor visszanéztem. Shiver oldalra döntött fejjel figyelt az ajtóból.

- Akarsz te is jönni? – mosolyodtam el

  Erre ő hevesen kezdte csóválni a farkát, odaszaladt hozzám és a kis szekrényhez kezdett tolni a fejével, amiben a pórázt tartom. Nevetve húztam ki a fiókot, kivettem belőle a keresett tárgyat és ráraktam a kiskutyámra. Ezután kinyitottam az ajtót és elindultam a sarki bolt felé. Shiverrel mindig kétszer gyorsabban haladok, mert itt inkább ő sétáltat engem, nem én őt. Sétáltat? Az enyhe kifejezés. Inkább futtat. Amikor végre, valahára odaértünk a bolthoz a pórázt odakötöttem egy tűzcsaphoz és bementem. Egyenesen a pulthoz sétáltam és rámosolyogtam a mögötte lévő srácra. A névtábláján az állt, hogy „Jeremiah”.

- Szia – mosolygott ő is – Miben segíthetek?
- Egy doboz cigit szeretnék.
- Öhm… Én ezt szoktam szívni – vesz le egy kék dobozosat a polcról – Erős. Meggyógyítja a lelket – mosolyog és átnyújtja
- Köszi – mosolygok szélesebben és elveszem a dobozt
- Nem kell fizetni, az én ajándékom.
- Nem, kifizetem. Nem szeretek senkinek tartozni – mosolygok és kihúzom a megfelelő összeget a zsebemből és lerakom a pultra – Majd még látjuk egymást, Jeremiah.
- Csak Jeremy. Megtudhatom, hogy a szép hölgyet hogy hívják?
- Hamarosan Mrs. Tomlinsonnak – szólal meg mögöttem egy hang – Szóval le lehet kopni hapsikám, ő az enyém – éreztem, hogy két kéz a derekamra fonódik, és szorosan magához húz valaki
- Bocs, sajnálom… Én… Nem tudtam, hogy barátod van…
- Megérti. Ezt pedig – veszi ki a kezemből a dobozt – Itt hagyjuk. A pénzt tartsd meg – fogja meg a kezem és kihúz az üzletből
- Louis, megőrültél? – kérdeztem mérgesen