11.rész~

       ~Nina Williams szemszöge~


-Azt sem tudom merre áll a fejem. Itt sétálok London utcáin a Starbuck's-ba tarva. Készülök,hogy életem egyik példaképével beszélgethessek. Azt hittem,sosem találkozom semmilyen hírességgel, nem,hogy még beszélgetni is leálljak vele. Nagyon izgatott vagyok,hogy miről szeretne velem beszélni. Lassacskán oda értem a nem túl messze fekvő Starbuck's-ba. Amint beléptem,szemügyre vettem a kávéző minden szegletét,de sehol nem láttam Chert és kicsit rosszul éreztem magam,lehet meg gondolta magát? Vagy esetleg dolga akadt? Biztosan hívtak volna telefonon,hogyha ilyesmi történt volna,így nem ettem tovább az ideget emiatt. Biztosan jól fogjuk el ölteni az időnket. Bár, nem tudom, mennyire lehet itt elütni az időt a kávézáson,vagy egyéb italozáson kívül,de kíváncsian várom a fejleményeket. Hírtelen egy gyengéd kéz ragadta meg csuklóm és maga felé fordított.
-Szia. Biztosan te vagy Nina. Én Cher vagyok.-üdvözölt kedvesen
-Szia. Így van és nem kell bemutatkoznod,rajongód vagyok.-próbáltam vele barátságosan viselkedni
-Akkor gyere, üljünk le. Béreltem egy eldugott helyet,hogy ne tudjon senki se zavarni minket. Remélem nem bánod.-közvetlen volt és aranyos,azt hittem minden sztár el van szállva és önző. Úgy látszik félre ismertem Cher-t. Evvel a gondolatommal máris egy eldugottam helyre mentünk és csodálatosan volt megterítve. Biztosan sokat fizethetett ezért a pazar vendéglátásért. Egy perc kínos csend után megtörte ezt a furcsaságot és beszélni kezdett,vagyis inkább egyből rá tért a lényegre.
-Tudod nem várom el,hogy a legjobb barátnők legyünk,vagy esetleg csak simán barátnők legyünk. Viszont van egy ajánlatom.-előbb említettem ,rátért a lényegre.
-Kíváncsian hallgatom.-mosolyodtam rá
-Na arról lenne szó,hogy végig néztem az összes videódat a videómegosztón pár híres barátommal és mindegyikünket nagyon elnyerte a hangod. Igazi sztár alkat vagy. Nagyon szeretnénk,ha bekerülnél a zenei iparba. Csinálnál velünk egy közös kisalbumot,aztán esetleg önálló albumod is lehetne. Na mit szólsz? -húzódott egyre szélesebb vigyor az arácra.
Ez nagyon elgondolkodtatott,hiszen most akartam új életet kezdeni,máshol,majd aztán visszatérni a régihez. Most meg felajánl egy ilyen lehetőséget? Szuper lenne,kivéve pedig azt,hogy Harryék meglátnának a TV-ben. De amit ez az élet művel velem az kibírhatatlan. Nincsenek szüleim s bár saját lábamra álltam,mégis van ami visszahúz. Azok pedig az érzések. Hogy miért? Ki tudna úgy élni,hogy a legjobb barátnői távolodnak tőle? Amy-vel hetente ha egyszer találkozok,akkor is az óránkorn? Most meg főleg nem tudok vele. Mabellel meg alig ha beszélek. Ez kész katasztrófa. És tudom,hogy ez nem csak az ő hibájuk,mert a legtöbb időm Harryvel töltöm,de ugyan?.. Bevallom,szerelmes vagyok. Viszont Harryt se értem. Egyik percben szeret,másik percben összejön mással. Férfi logika..de a női se valami tökéletes. Most jött el az idő,hogy teljesen talpra álljak és semmi gondom se legyen az életemben. Talán megismerkedek egy csodálatos fiúval és lehet vele köt össze a sors,vagy aztán még csak Harrynél ragadok le, annak pedig sok esélyét nem látom. Végül pár perces gondolkodásom után megszólaltam.
-Elvállalom.-mosolyodtam.
-Akkor cseréljünk számot és megbeszélünk mindent.-majd elővette a telefonját.
-Lenne még valami. Én a mostani házamból szeretnék elköltözni,egy másik helyre. London másik részébe ettől a háztól,ha lehet..-próbáltam kedves lenni vele
-Megoldjuk..-mosolygott még mindíg kedvesen
Elrendeztük a telefonszámot,majd rohantam hazafele a csomagjaimért. Mikor beléptem a bejárati ajtón Harry fogadott a bőröndjeimmel a kezében.
-Ez mégis mi a fene?- kérdezte idegesen majd a haját igazította a hejére és a száját harapdálta. Ilyenkor olyan dögös. Nem veszthetem el a fejem.
-Elutazom a családtagjaimhoz pár hétre.-próbáltam hazudni
-Nina,nincsenek rokonaid,és üresre pakoltad a fürdőt? Hüjének nézel?- egyre idegesebb lett.
-Jólvan. El akarok menni innen. Én ezt nem bírom.-vallottam be neki az igazságot. És,ahogy terveztem,hogy el megyek titokban,úgy nem sikerült,bár akartam,hogy ne derüljön ki,mégis jól esik a törődése.
-Nina,mit nem bírsz?- kérdezte már lágy hangon.Lassan elsétáltam a kanapéig és leültem,majd ő is odajött és szorosan mellém ült.
-Annyi minden történt ebben a pár hónapban,hogy felfogni nem tudom és olyan rossz érzés így,hogy minden egyszerre rám zúdul. Én ezt nem birom.-már a sírás határán álltam. Ekkor Harry ajkait az enyémen éreztem,Ajkaimba suttogta:
-Én örökké itt vagyok veled.-ezután visszacsókoltam,de rájöttem hiba volt és elhúzódtam,felálltam és hibámra ordítani kezdtem vele.
-Te nem érted,hogy ez nem hiányzik nekem?-majd felkaptam a bőröndjeimet nagy nehezen,majd bepakoltam a kocsimba és elhúztam a csíkot. Harry szaladt utánam és próbált mentegetőzni,mint mindíg,de a dühtől nem hallottam miket mondott,esetleg a fejemhez vágott. A kulcsot odavágtam hozzá és elviharoztam ,majd egy meszebb elterülő szállodánál vettem ki egy hétre szállást. Esküszöm Harry még tönkretesz. 

~ Mabel Worst ~

- Bizony ám. Megőrülök érted, Édesem – vigyorog szélesen, közelebb lép és egy hajtincset a fülem mögé tűr, de ellököm a kezét
- Mrs. Tomlinson? Normális vagy? Még járni se járnék veled soha, nemhogy összeházasodni.
- Pedig hamarosan az lesz Drága.
- Ne becézgess, Mabelnek hívnak.
- Rendben, Mabel – sóhajt fel – Szóval… Hol is tartottunk? – újra közelebb lépett, egyik kezét arcomra simított és már majdnem megcsókolt, amikor hátráltam
- Hagyj engem békén, világos? Cigit akartam venni. És a pénztáros srácot is leosztottad. Megtudhatom miért?
- Mert a cigivel csak magadat roncsolod és te csak az enyém vagy, világos?
- Majd azt pont te fogod megmondani…
- Igen, én. Mert sokkal erősebb vagyok nálad – újra közelebb jön, és most már esélyem sincs hátrálni, mert a hátam a hideg téglafalnak ütközik
- Hagyj békén.

  Ő nem mondott semmit, nem hátrált. Egyik kezét vállamra simította, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt. Bár legszívesebben visszacsókoltam volna, nem tettem meg. Erős maradtam. Kicsit ideges lett, durvábban csókolt. Én nem reagáltam, csak nyitott szemmel tűrtem. Egyik kezével végigsimított az oldalamon, majd fenekemhez érve erősen belemarkolt. Amikor erre sem reagáltam, elszakadt ajkaimtól, homlokát enyémnek döntötte, testét szorosan enyémnek nyomta, így közé és a fal közé szorultam.

- Jegyezd meg, jól amit most mondok. Attól a pillanattól kezdve, hogy odaadtad nekem magad, az enyém vagy. Az én tulajdonom vagy, érted? – nézett mélyen a szemembe, a hangjában volt valami, amitől megijedtem… valami… valami fenyegető
- L-Louis… Ez… Ez nem így működik – a hangom jobban remegett, mint gondoltam
- De, igenis így működik. Az van, amit én mondok, megértetted?
- De… - kezdtem halkan
- Megértetted? – emelte fel a hangját

  Én csak nagyot nyeltem és bólintottam. Eltávolodott tőlem, majd egy „még látjuk egymást” után elsétált. A szívem hevesen dobogott, a térdem remegett. Megfogtam Shiver pórázát és hazafelé indultam. Drága kiskutyám szorosan mellettem gyalogolt, néha-néha kék szemeit rám meresztette, mintha érezné, hogy valami baj van. Gyorsítottam a lépteimet, mert tudtam a sírógörcs hamarosan kitör belőlem. A mellettem elhaladó emberek ebből semmit nem észleltek, hiszen ők nem tudhatják, mi játszódik le bennem, hacsak nem rendelkeznek telepatikus képességekkel és nem látnak bele a fejembe.

  Hamarosan hazaértem, villámgyorsan bementem a házba, bezártam az ajtót, nekidőltem és lecsúsztam a földre. A hideg csempe szinte lefagyasztotta felhevült bőrömet, hátamat törte a kemény tölgyfaajtó, de nem érdekelt. A könnyek hamarosan ellepték a szemem, majd szép lassan végigcsordogáltak arcomon, mígnem lehullottak a padlóra. Az a bizonyos érzés mardosta a szívemet, amelyik akkor tör az emberre, ha tudja, innen már nincs visszaút. A saját magad által ásott gödörből sehogyan sem tudsz kimászni, csak kétségbeesetten kiáltozol a mélyből. Mindaddig, amíg valaki meg nem hallja a segélykiáltásod.