12.rész ~ ÉVADZÁRÓ

                    ~Nina Williams szemszöge~

  -Nem minden történik mindig úgy az életünkben,ahogy azt mi szeretnénk. Mindig lesznek olyan pillanatok, mikor összezavarodsz, nem tudod hol áll a fejed és észreveszed,hogy nem ugyanaz az ember vagy. Észreveszed,hogy megváltoztál és azt is,hogy szerelmes vagy és a másik is viszont szeret. De mindig van ami közétek áll,esetleg te nem tudod eldönteni mit akarsz. A legtöbb ember boldogan él és tudja mit akar. Van biztos jövője és mindene megvan amit szeretne. De én más vagyok. Szerelmes vagyok,de nem vagyok vele, mert feltettem a szerelmünket a barátságért. De ahogy most állunk még barátok sem vagyunk. Viszont eldöntöttem mit is akarok az élettől. A barátaimat elhagytam és most egy taxiban ülök az új otthonom felé. Cher szerzett nekem egy csodás lakást a város másik végén és 2 nap múlva a közös klipünkön is elkezdünk majd dolgozni. Sosem gondoltam volna,hogy idáig eljutok,sőt még azt sem,hogy az egyik kedvencemmel is meg tudtam ismerkedni. Jól haladok a tökéletes élet felé,csak a legnagyobb gond az,hogy nem tudom soha elfelejtenem a régi életem sőt,minél jobban próbálom,annál jobban nem megy. Annyi mindenen kattog az agyam. De azt viszont tudom,hogy új életet akarok kezdeni. És végül megérkeztünk Cher-el az új házamhoz. Egész úton nem is szóltunk egymáshoz,csak bámultam ki a sötétített ablakú autóból,ami szintén az enyém lesz a költözés után. Annyi mindenért hálás lehetnék Cher-nek. Már elkezdtem a köszönöm osztogatását,de sajnos rám lett parancsolva.
-Megérkeztünk.-szólt meg hosszabb csend után
-Gyönyörű.-avval egy halvány mosolyt varázsoltam komor arcomra.
-Gyere pakoljuk ki a cuccaid,aztán mehetünk ruhákat vásárolni. Ha híres akarsz lenni,sok kell.-majd elröhögte a végét.
Igazából nagyon szuper ha,sok ruhája van az embernek,meg ha híres,de valahogy már most úgy érzem,hogy nem fogom tudni rendesen bírni. Ki tudja,lehet nem is lesznek rajongóim,vagy besokallnék a sok fotóstól. Bele sem merek gondolni,hogy mi lesz. Még az sem biztos,hogy lesz lemezem. Áhh. mit aggódok én ezen,mikor olyan könnyen megy az élet. A francokat, ha olyan könnyen menne,már régen nem itt tartanék. Vagyis,ez a része könnyen megy,de ami ez előtt volt,az borzalom. Hiszen szüleim sincsenek. És a végére marad az,hogy megjön az eszem?
-Jössz már?-kérdezte nagy mosollyal az arcán
-Persze,csak lesokkolt a látvány.-és elindultam az újdonsült házamba.Amikor beköltöztem,egyszerűen elkápráztatott az összhatás. Gyönyörűek a bútorok és csodásan van berendezve. Ez egyszerűen fantasztikus. Mostmár tudom,hogy az életem új fordulatot vett és már nincs vissza út.  

~ Mabel Worst ~

  Pár percig csak magatehetetlenül zokogtam a padlón, az ajtónak támaszkodva, miközben kiskutyám nyugtatásképpen az orrát a kezemhez érintette. Ilyenkor van olyan érzésem, hogy legszívesebben elfutnék a világ elől. El kell mondanom valakinek. Tanácsot kell kérnem valakitől, ez nem maradhat így. Nina.

  Felpattantam a földről, hátradobtam a hajamat, a fürdőbe siettem, hogy lemossam a fekete festéket, ami az arcomra kenődött, majd megsimítottam Shiver fejét, kiléptem a házból és bezártam magam után az ajtót. Gyorsan megtettem azt a pár lépcsőfokot, átugrottam a kerítéskapun és egyenesen Nina háza felé mentem.

  Zsebre vágott kézzel sétáltam, miközben a betonjárdát fixíroztam és mélyen elmerültem a gondolataimban. Az emberekben van az a bizonyos ösztön, hogy jobb szeretik, ha a szívük szabad. Mert ha a szívünk szabad, nem tud minket senki befolyásolni, mi is szabadok vagyunk. A rabság a legrosszabb dolog a világon. A tudatában lenni annak, hogy egy bizonyos valaki megmondja, hogy mit tegyél, hogy az övé vagy. Az övé…

  A lábaim remegni kezdtek, ahogy Louisra gondoltam. Ezt soha nem néztem volna ki belőle. Olyan durva volt, mint eddig még soha. Vajon tényleg ez lenne az igazi énje? Vagy csak dühös volt, mert flörtölt velem egy másik srác? De miért lennék attól az övé, hogy lefeküdtünk? Végül is, nagyjából igaza van. Azt mondtam neki, hogy mindennél jobban akarom. És ez valóban így volt. Akartam őt, vágytam rá, úgy mint eddig senki másra. De most…

  Nina háza előtt megállva abbahagytam a gondolkozást és kinyitottam a kaput. Felsétáltam a tornácra és bekopogtam az ajtón. Amikor két ismétlés után sem kaptam semmiféle választ egyszerűen lenyomtam a kilincset és beléptem a lakásba. Az előszobai fogas üres volt, sem egy kabát, sem egy cipő nem volt sehol. Zavartan, bizonytalan léptekkel haladtam tovább, egyenesen a konyhába. És mivel ott sem találtam senkit és semmit visszamentem a folyosóra.

- Nina? Itthon vagy? – kérdeztem hangosan, a hangom remegett.

  Léptek zaját hallottam a nappali felől, majd hamarosan egy férfi alakja jelent meg előttem. Természetesen rögtön tudtam, hogy ki az és furcsának véltem, hogy őt itt találom.

- Harry? Hol van Nina?
- Elment – mondta mély, fáradt, reszelős hangján melyből most úgy áradt a fájdalom, mint egy hideg őszi esőfelhőből a vízcseppek.