8. rész

~Nina Williams szemszöge~

-Csá Mabel, beszélnünk kell.!! De most.

-Mégis mi a baj pussy? Mi történt?- próbált kérdezősködni a telefonon keresztül,de én csak annyit tudtam kinyögni ,hogy:

-Gyere most azonnal,beszélnünk kell.-már kb. üvöltöztem vele a telefonon keresztül,de inkább kinyomtam nehogy megharagudjon amiért ordíbálok vele. Egy idő után csak annyit észleltem,hogy az ajtó csapódik és Mabel rohan oda hozzám kétségbeesetten.
-Úr isten Nina miért sírsz? Na de inkább gyere kellj fel. -avval felsegített a földről. Nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam mit csinálni. Egyszerűen nagyon rossz. Eddig még ennyire nem szerettem meg senkit sem csak úgy egy hét alatt. Daviddel sem volt ilyen. Harryvel minden féléről tudok beszélni. Együtt nézzük meg a lányok seggét, de ha véletlenül összejönnénk ez nem mehetne így,hiszen én féltékenykednék ő meg inkább nem csinálná ezt. Akkor már nem is mi lennénk. Teljesen megváltozna minden. Én lehet nem is Harrybe vagyok szerelmes hanem a barátságunkban. Igazából nem sok mindent tud rólam,de nem is kérdezte és nem is kell ahhoz az ismerettség,hogy jóban legyünk. Jól érezzük magunkat egymással. De ahogy megcsókolt..egyszerűen csak erre tudok gondolni mióta megtörént. Vázolnom kell,hogy mit érzek iránta. Szeretem ha mosolyog, mert akkor tudom,hogy boldog.
Ha rossz kedve van próbálom felvidítani.
Imádom amikor meséli a vicceit,mindíg megnevettet.
A legfőképpen azt szeretem benne,hogy akármennyire perverz is,velem nem csinálja,velem kedves és aranyos. 

Igen azthiszem szerelmes vagyok és nem csak a barátságunkba. A nagy elgondolkozásom közepette már nem sírok és csak azt veszem észre,hogy kalimpálnak zöldesbarna szemeim előtt.
-Ninaaa...ninaaa itt vagy?
-Ja persze bocsi..elgondolkoztam.-válaszoltam a könnyeimet törölgetve.
-Hát azt vettem észre, egyik percben még térden állva sírsz a másikban meg már nyugodtabb vagy.Kész őrület veled egy légtérben lenni.-vágott olyan fejeket,mint még senki soha. Ezt szeretem Mabelben. Vad és önző és bunkó azokkal akiket utál,de velem kedves,vicces és megértő. Ezért ő az egyik legjobb barátnőm. Rá mindíg számíthatok.De amilyen fejet vág azon el is nevettem magamat,de úgy,hogy ő is nevetni kezdett. 5 perc nevetés után megszólalt.
-Mi is volt a bajod?-ekkor már komoly volt az arckifejezése

-Szerelmes vagyok.-próbáltam vissza tartani a sírást,de ami ezután következett eléggé meglepett.
-Tudom. Azt is tudom,hogy Harrybe és ne kérdezd,hogy honnan..ugyanis mindenki látja rajtatok,hogy izzik körülöttetek a levegő.-én csak nyelni se tudtam, úgy meglepett.
-De még végig sem mondtam-duzzogtam
-Akkor fojtasd.-mosolygott rám. Ezután mindent elmeséltem neki ami m történt, ő boldog volt,de én nem.
-Ennek most miért nem tudsz örülni? Legalább boldog lehetnél.-háborodott fel.
-Figyelj. Ha mi összejövünk,nem tudjuk bámulni a csajok seggét,se a pasiékat, nem tudunk egymásnak ilyenben tanácsokat osztogatni. Akkor szerinted a kapcsolatunk,hogy fog működni?-magyaráztam neki.
- Igazad lehet,de most menjünk el a Starbucksba, mert kávé hiányom van.-evvel elindultunk kávézni egy jót. Megrendeltük a kávénkat,majd leültünk egy asztalhoz. Ez a kedvenc helyem. Itt mindíg megnyugszom és ide járnak a legjobb pasik Londonban. Már amelyik helyes. Sokat beszélgettünk Mabellel, majd rákérdeztem nála,hogy mi a helyzet Louis-al.
-Honnan veszed ezeket a hülyeségeket?- húzta fel a szemöldökét.
-Ahjj Mabel,ne mondd,hogy nem jön be neked és te sem jösz be neki. Látom mikor megfogja a segged,vagy amikor flörtöltök. Ne nézz hülyének.-nevettem el magam.
-Jó oké bevallom,kicsit izzik köztünk a levegő,de nem vagyunk együtt és ezek csak flörtök.-magyarázkodott.
-Nekem teljesen mindegy,csak boldog legyél.-mosolyodtam el,de amilyen jó kedvem is lett,olyan hamar el is ment. Rezegni kezdett a telefonom és a Harry nevet írta ki. Annyival volt jobb a helyzet,hogy sms-t írt.
"Én nagyon sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Kérlek beszéljük meg. Gyere este 9-re a Big-Ben-hez. H xx "
Elolvstam,majd elmosolyodtam. Nagyon aranyos ahogy, bocsánatot akar kérni. És mostmár én is biztos vagyok a dolgomban ..szeretem. De ha rajtam úlik nem fogunk össze jönni. Maradunk barátok. Nem sokkal később Mabel hazament és én is elindultam. Késő volt már. Sokat beszélgettünk és nézelődtünk Mabellel. Régen töltöttünk ennyi időt eggyüt. Talán legutóbb a nyáron, vagy tavaly a suliban. Hamar hazaértem és készülődni kezdtem.
   

 
Nem öltöztem ki. Nem szeretek ki öltözni ezért csak ennyit vettem fel. Fél kilenc volt. Úgy gondoltam,hogy elindulok,mert a forgalomnak köszönhetően nem 10 perc odaérni. Gyalog mentem,mert nem volt kedvem még a taxira sem várni. Odaálltam a Big-Ben-hez és vártam. Nem jött Harry és én mg mindíg vártam. Elővettem a telefonom és ránéztem az időre. 9 óra elmúlt 20 perccel és még sehol. Gondolhattam volna,hogy csak átver. Bár mondjuk nem nézem ki belőle,de azért gondolhattam volna. Nem sokat vártam és egy fehér felsőben lécő göndör hajú gyereket láttam meg szaladni. Azthittem nem jön el.
-Jajj bocsánat,hogy késtem,de feltartottak. Nagyon sajnálom.-magyarázkodott
-Semmi.-válaszoltam neki úgy mint akit nem érdekel az egész,had eméssze a dolog.
-Arra gondoltam elmehetnénk fagyizni,olyan jó az idő. -ajánlotta fel
-Rendben.-mosolyodtam el és ebben a pillanatban ő is felszabadult.
-És megbocsátasz?-tért rá egyből a lényegre.
-Meg,de nem tudom,hogy hányadán állunk.-mondtm neki komolyan
-Figyelj, Nina.Én nagyon kedvellek és tettszel,sőt én azthiszem szeretlek.-ekkor megállt bennem a vér.
- És én azthittem ez kölcsönös.-nézett rám választ várva.
- Harry..az a helyzet,hogy én is így érzek.-de bele vágott aszabamba.
-Akkor mi a gond?-háborodott fel
- Nem vártad meg még végig mondom. Nos lehet én is így érzek,de lássuk be nekünk ez nem menne.-nem akartam a szemébe nézni így inkább lehajtottam a fejem.
-Ez hülyeség,miért ne menne?-kérdezte
-Mi a barátságunkba vagyunk szerelmesek. Ha mi összejövünk,nem nézhetjük a csajok,pasik seggét csak úgy. Az egyikünk mindíg féltékeny lenne és beleunnánk.-vázoltam neki a helyzetet
-Igazad lehet.-evvel tovább indultunk a fagyizóhoz,de én még mondtam neki valamit.
-Sajnálom.-erre ő lassan felkapta a fejét, mgállt majd odamentem hozzá,hogy vajon mi a baj,majd hozzám szólt.
-Nekem ez nem megy Nina.-avval a derekam köré fonta két kezét és lágyan megcsókolt, nem húzódtam el, nem tudom, hogy miért. Értelmetlen lenne ez az egész,de szeretem.Egy idő után elhúzódtam,majd elmotyogtam neki pár sort.
-Harry sajnálom, nekem mondom,hogy ez nem megy. Keress mást.-evvel elrhonatam.

Bőven 2hétig nem beszéltünk. Egyikünk sem hívta a másikat. A suliban néha-néha találkozott a tekintetünk,de teljesen felszabadultak voltunk. A 3. héten már kezdtem kicsit besokallni attól,hogy nem beszélünk így odamentem hozzá. 

+18


~Amy Pierce~
Majdnem egy hétig untam magam a szobámban ugyanis nem engedtek sehova a kezem miatt. A suliba már a kocsimmal mentem így sokkal rövidebb volt az út. Leparkoltam (direkt Mr.Tomlinson helyére) majd berohantam a suliba. A suliboxomból kiszedtem a matek cuccom és megláttam egy kis meghívó szerű papírt a szekrényembe csúsztatva, nézegettem egy picit de miután rájöttem ezt nem egészen értem besiettem a terembe. Már rutinosan hajoltam el a felém szálló alufólia labda elől és köszöntem az osztályomnak. 
-Héjj nyugi van! - Ordítottam el magam és hirtelen és mindenki rám nézett. -Ki tette ezt az izét a szekrényembe és mi ez?? 
-Én voltam és ez egy nyár búcsúztató buli lesz. -Jelentkezett Jason. -Kúl lesz! Pia, medence, csöcsök!! -Kiabált a padon állva. Elkerekedett szemekkel néztem rá majd felpattantam mellé a padra és pofon vágtam. 
-Nem beszélsz így lányok jelenlétében! -Mosolyogtam "kedvesen" miközben ő az arcát simogatva röhögött. -És amúgy mit vegyek fel? -Vigyorogtam. Mindenki tapsolni kezdett és füttyögni. (ez egy hülye szokás a sulikba).
-Valami nyárias ruciban és alá egy sexy fürdő rucit. -Kacsintottak majd Mr.Malik belépett a terembe. 
-Amy, Jason leszállni a padról!! -Kiabált. -A többiek meg tegyék el a kaját, a körömlakkot, a biosz füzeteket és az alufólia labdákat. 
-Igenis! -Tisztelegtem majd lepattantam az asztalról és megálltam a saját padom mellett. Az egész órát azzal töltöttem, hogy a srácok köpőcső csatáját figyeltem és pontoztam. Óra végén Mr.Malik megkért, hogy maradjak. Mindenki kiment a teremből csak ő maradt meg én. Közelebb jött hozzám. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. A mellkasom hihetetlen gyorsasággal emelkedett és süllyedt. Megragadta a csípőm és magához rántott. A hajamat félresöpörte a vállamról és végigsimította az ő általa okozott seb helyét. (párszor frissítette nehogy eltűnjön) Finoman megemelte az államat és a szemembe nézett. Kezeimet átdobtam a nyakán és hevesen ajkai után kaptam amin ő elmosolyodott. Éreztem ahogyan kezeit levezeti a combomra és a fenekemre majd belemarkol. Egy aprót nyögtem a csókunkba majd újra letámadtam. Úgy faltuk egymást mintha ezen múlna az életünk. Benyúlt a pólóm alá és a hasamat simogatta amit újabb apró nyögésekkel díjaztam. Nem itt akartam vele lenni UGY. Nem vagyok már szűz de nem itt!
-Zayn állj! -Toltam el magamtól.
-Valamit rosszul csináltam? Baj van? -Ijedt meg. Úgy tűnik a drága Zaynt most küldi el először lány így.
-Nem csak ne itt! Ne most! -Magyarázkodtam.
-Óhh értem. S-sajnálom. -Motyogta és hátrált.
-Zayn. -Húztam vissza magamhoz, és a lábaimat a csípője köré kulcsoltam. -Nem azt mondtam, hogy nem akarom, mert mindennél jobban akarom. -Itt elmosolyodott és kezeit felvezette a combomra. -Hanem azt, hogy ne itt és ne most. Érted? -Néztem mélyen a szemébe. 
-Igen. -Bólintott. Az ajtón kopogtam úgyhogy gyorsan hátra lépett vagy tizet én meg leszálltam a padról. Hirtelen benyitottak ő meg csak úgy elkezdett magyarázni.
-Akkor remélem megértetted, hogy javítanod kell matekból Amy. -Magyarázott Zayn.
-I-igen Mr.Malik tökéletesen megértettem. -Bólogattam hevesen majd kiszáguldottam a teremből félre lökve Mr.Horant. Még hallottam ahogyan arról érdeklődik, hogy mit csinált velem Zayn odabent de a beszélgetésük második fele már rejtély számomra. Siettem a suliboxomhoz mert kellett a biosz cuccom de belefutottam Nathanbe.
-Héjj kislány. -Mosolygott kedvesen. -Látom jól vagy. -Ölelt át. Ügyetlenül visszaöleltem és visszamosolyogtam rá. 
-Igen tökéletesen vagyok. A kezem rendbe jött a mellkasom már nem lila és nem lüktet a fájdalomtól. Szóóóóval igen azt hiszem jól vagyok. -Magyaráztam csípőre tett kézzel. 
-Annak örülök. Mond nem kérsz egy "De jó, hogy újra suliba jöttem" sütit a büféből??  -Felnevettem a kérdésén majd bólintottam. Eléggé elmerültem a gondolataimban. Pontosabban azon gondolkoztam, hogy Zayn és Én. Ha kiderülne mi van kettőnk között le is csukhatnák. Azt nem engedném de...de nem tudnék mit tenni. Mindennél jobban akarom őt. Azt akarom, hogy tudja az övé vagyok és ő okoz nekem örömöt. De ez nem lehet. Még baj lenne belőle. 
-Héjj hol jársz? Hahóóó Amy hozzád beszélek!! -Legyezgetett a szemem előtt kezeivel.
-Ohh bocsánat itt vagyok. 
-Na meggyes vagy csokis? 
-Ömm csokis. -Mondtam mosolyogva. Oda adta nekem én meg beleharaptam. Nagyon finom volt. Még egyszer megköszöntem neki és együtt indultunk a terembe. Biosz óra jött. Mabel késett egy csomót de mikor megkérdeztem mi a baja azt mondta nem mondhatja el. Nagyon szomorú vagyok azért, hogy nincsen egy NAGYON IGAZ barátom. Olyan akivel mindent meg tudok beszélni. Aki mindennél jobban megbízik bennem. Volt ilyenem de ő elment. Miranda mindennél jobban hiányzik. De elment és nincsen senkim akiben határtalanul megbíznék. Szó szerint elválasztottak minket egymástól. Nem tudom hol van vagy mi van vele. Hiányzik. Nina és Mabel jó barátaim de ők egymásnak a BFF-jei rám meg csak úgy tekintenek mint egy sima barátra aki pár év múlva már nem lesz velük. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben mikor kicsöngettek. Felpattantam és már igyekeztem kifelé a teremből mikor megláttam őt. Az ajtó keretet támasztotta és mosolygott. Mikor meglátott engem ellökte magát a faltól és kitárta kezeit. Szó szerint odarohantam hozzá és a karjaiba vetettem magam. Majdnem felborult akkor lendülettel rohantam hozzá. Szinte megfojtottam annyira hiányzott. 
-Miranda! -Zokogtam a nyakába. -Merre voltál?? Úúúúgy hiányoztál!! -Törölgettem a könnyeimet és még mindig szorongattam. 
-Itt vagyok Amy!! -Kezdett sírni. -Te is nagyon hiányoztál! Sajnálom, hogy eltűntem.... É-én n-nagyon s-s-sajnálom. -Motyogta és vett egy szaggatott lélegzetet.
-A fő, hogy most itt vagy!! Annyi mindent szeretnék neked mesélni!! 
-Jajj én is! Hiányzott, hogy mindig mindent meg tudtunk beszélni. 
-Menjünk haza. -Rángattam a karját. 
-De még lesz órád. -Rázta meg a fejét. 
-Nem érdekel gyere. -Rángattam tovább a karját. 
-Fussunk! -Nevette el magát. Megragadtam a karját és kihúztam a teremből. Összeszedtem a cuccaimat és kirángattam a kocsimhoz. Betuszkoltam az anyós ülésre és elhajtottam. A házba besiettem ledobtam a táskám a kanapéra és bementem a konyhába nasikért. Megragadtam egy zacskó csipszet két dobozos kólát és egy zacskó gumicukrot. Felrángattam Mirandát az szobámba. Az asztalomra dobáltam a kajákat és rávetődtem régi barátnőmre. Ráestünk az ágyra és ott fetrengtünk a röhögéstől. Nagyon hiányzott már ez. Hiányzott, hogy valakivel őszintén és önfeledten tudjak nevetni, hogy valaki megértsen, hogy legyen valaki aki meghallgat és most újra itt van. Felhúzott térdekkel ültem az ágyamon és gumicukrot majszoltam míg ő törökülésben ült és csipszet evett. Mindent elmesélt, hogy merre volt és mi történt vele. Én is elmeséltem neki mindent Zaynről és arról, hogy mi történt köztünk. Elmeséltem neki, hogy mennyire hiányzott, meséltem neki a ma esti buliról amire megkértem, hogy jöjjön velem. Mikor már kinevettük és kisírtuk magunkat úgy döntöttünk, hogy csinálunk pár képet amit azonnal fel is tettünk facebookr, twitterre, tumblrre még instagramra mert azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy újra itt van velem. 

Kipakoltuk az egész szekrényemet csini ruhák után kutatva. Szinte mindent felpróbáltuk de nem jutottunk sokra. Eszembe jutott, hogy van még a lenti szekrényben is ruhám de ha ott sincs semmi akkor ott van a nővérem szekrénye is. Leszáguldottunk az alsó szekrényhez és egy mozdulattal kirántottuk az összes ruhát. Mindketten felpróbáltunk mindent és egymásnak dobáltuk át a ruhákat ha nem tetszett magunkon vagy nem találtuk jónak a bulira. 
Miranda ruhája

Amy ruhája

Nagyon tetszettünk magunknak. Forgolódtunk a tükör előtt majd megcsináltuk egymás sminkjét. Betettünk egy filmet amíg nem indulunk. Este felé bepattantunk a kocsimba és elindultunk a "nyárbúcsúztató" buliba. Már ott voltak egy páran. Bementünk és kapásból tizen megdicsértek, hogy milyen csinosak vagyunk. Pontosabban közölték, hogy "jó a csöcsöd" "dögös ruci" "szúrnálak" "sexy vagy"...stb. Amint megláttam az osztálytársaimat köszöntöttem őket két puszival és bemutattam Mirandát nekik. Megkínáltak piákkal amit mi boldogan fogadtunk el.
~órákkal később~
Már nem voltam egészen józan. Az óra éppen hajnali 1-et ütött. Nagyban táncoltam de egy picit rosszul lettem. Talán a tömegnyomor miatt vagy a sok pia miatt nem tudom. Kisiettem a kapu elé és megtámaszkodtam a ház előtti padon. Hirtelen valaki elkapta a csuklóm és maga felé fordított. Megéreztem Zayn édes illatát. Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt de hirtelen eltolt magától.
-Jól vagy? -Nézett a szemembe. Már kezdtem kijózanodni mert az utolsó sört kb fél órája ittam.
-I-igen. -Tántorodtam meg.
-Huhh megvagy. -Kapott el.
-Haza tudnál vinni? -Néztem rá.
-Természetesen. Gyere. -Támogatott a kocsija felé.
-Ne várj.
-Mi a baj?
-Hozd ki Mirandát. Kérlek.
-Hozom. -Bólintott. -Várj.
-Hmm? -Emeltem rá a tekintetemet.
-Miranda az akivel ma megléptél?
-Ühhüm. -Bólogattam hevesen.
Zayn haza vitt minket. Mirandát bekísértem a vendégszobába. Rögtön el is aludt. Zaynt leültettem a kanapéra és felmentem zuhanyozni. Szinte teljesen kijózanodtam a hideg víztől. Felkaptam egy hosszú pólót meg egy francia bugyit majd lesiettem Zaynhez a nappaliba. Éppen a tévét kapcsolgatta. Megálltam az ajtóban ő meg rám nézett. Beleharapott az ajkaiba majd végignyalta a száját. Lehuppantam az ölébe és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezeit levezette a fenekemre majd belemarkolt. Belenyögtem a csókunkba majd újra letámadtam az ajkait. Megrángattam a pólója alját. Vette a célzást és gyorsan lekapta majd lehámozta az enyémet is. Egy szál bugyiban voltam előtte. Végigmért és megint az ajkaiba harapott. Végigfektetett a kanapén és letámadta a melleimet. Csókolgatni és markolászni kezdte. Nagyon élveztem és aprókat nyögtem. Feljebb mászott és elkezdte a nyakamat szívni és harapni. Az ujjaimat beleakasztottam a farmerébe jelezvén, hogy azonnal vegye le. Lekapta majd újra visszamászott rám. Egyre lejjebb csókolgatott .Éreztem ahogyan keményedik odalent. Hirtelen fordítottam helyzetünkön. Rámásztam és lecsúsztam a boxeréhez. Egy mozdulattal lerántottam róla és szemeim kissé elkerekedtek mikor megláttam mekkora neki. Kissé hezitálva de a számba vettem. Néha ráharaptam amit ő mélyről jövő nyögésekkel jutalmazott. Mikor végeztem felhúzott magához és megint elfektetett a kanapén.
-Akarod? -Nézett mélyen a szemembe.
-Nagyon! Mindennél jobban! Kérlek! -Könyörögtem neki. Éreztem ahogyan belém hatolt. Hatalmas volt. Az elején kissé fájt ami miatt összekarmoltam a hátát. De a végén már megszoktam. Hihetetlen érzés volt. Nagyon élveztem. Többért könyörögtem.
-Zayn ahh!!! Gyorsabban!! -Lihegtem a nyakába. Teljesítette a kérésemet. Éreztem ahogyan rángatózik bennem majd elélvez. Ráfeküdt a csupasz mellkasomra. Elég gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasom és levegőért kapkodtam.
-Istenem... Istenem... -Lihegtem.
-Nem csak én. -Vigyorgott. Lerángatta a pokrócot az asztalról és ránk terítette. Nem féltem, hogy a szüleim reggel meglátnak e mert a nővéremmel együtt elutaztak egy hónapra. Holnap meg péntek van de nincs suli. Így aludtunk el egymás szívverését hallgatva. Akkor és ott mindennél boldogabb voltam.

~Mabel Worst~ (+16)

Nina még magának sem meri bevallani, hogy szereti Harryt... Húha, lesznek még itt bajok...
De mindegy is. Azt hiszem, túl sokat szólok bele mások dolgába. Le kéne állnom. Hiszen Nina tudja, hogy mi is a legjobb neki/nekik.
A saját idézőjeles szerelmi életemről inkább nem teszek említést. Egyszerűen szörnyű, romokban hever. Michaelel már többször randiztam, de valahogy úgy érzem nem ő lesz az igazi. Nekem más kell. Vicces, jó fej és kedves meg minden, de semmiben nem passzolunk. Egyszerűen nem illünk egymáshoz.
Mr. Tomlinson... Már többször kérte, hogy tegezzem, de nem megy... Valahogy olyan jó így hívni. Szinte minden nap flörtünk. Ha senki nem lát csókolózunk... De nem vagyunk együtt és nem is leszünk. Tanár-diák kapcsolat nem létezhet.

Miután vége lett a táncpróbának hazarohantam és lezuhanyoztam. Ilyenkor rajtam csak egy hideg zuhany tud segíteni, amitől a vérem szinte, száguldozik az ereimben. Imádom.
Felvettem egy falatnyi rövidnadrágot, egy fekete trikót, megkerestem a kedvenc narancssárga pokrócomat, csináltam pattogatott kukoricát és beültem a TV elé. A Cool-on Dr. Csont maraton ment. Ez a kedvenc sorozatom.
- SHIVER! - kiabálok, majd kiskutyám hamarosan lihegve megjelenik mellettem és mellém ugrik
Úgy helyezkedtem, hogy a fejem a hasán volt. Imádok így feküdni. Hallgatni, ahogyan levegőt vesz, ahogyan dobog a szíve és tudni, hogy ő soha nem fog elhagyni és mindig szeretni fog. Ahogy én is őt.

Egy kis idő elteltével csöngettek. Nagyot sóhajtottam és lustán feltápászkodtam a kanapéról. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.
Még a szívem is megállt, amikor megpillantottam a látogatómat.
Mr. Tomlinson volt az. Alaposan végigmért, majd beleharapott az alsó ajkába.
- A suliba is járhatnál így - suttogja
Mondatát elengedve a fülem mellett, kérdőn meredek gyönyörű tengerkék szemeibe.
- Miért jött?
- Látni akartalak. Bejöhetek?
- Öhm... Tudja, senkit nem engedek be a házamba. Itt még egy emberi lény sem járt, rajtam kívül.
- Kérlek Mabel...
Sóhajtok és kitárom az ajtót.
Ilyen még tényleg soha nem történt. Csak én és Shiver és én… Furcsa, hogy már más is itt van…
Leültünk a kanapéra és ránéztem.

-          Érezd magad megtisztelve.

-          Úgy érzem – mosolyog és közelebb ül, amitől elpirulok – Ilyenkor olyan aranyos vagy…

-          Mármint?

-          Amikor elpirulsz – simít végig az arcomon amitől még vörösebb leszek – Meg-Megcsókolhatlak?

-          Még soha nem kérdezted meg.

-          A te szádból akarom hallani.

-          De én…

-          Mabel…

-          Azt akarom, hogy megcsókolj, Louis. Mindig mikor meglátsz. Senki másra nem vágyom jobban.

Ölébe másztam, kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Megfogta a derekamat, felállt, lábaimat csípője köré tekerte, fenekemnél tartott.

-          Először szólítottál a nevemen – mosolyog, így megszakítva a csókot

Semmit nem szólok, csak újra ajkaira tapadok. Elindult valahova, majd hamarosan letett valami puhára. Rájöttem, hogy ez az ágyam. Egy pillanatig sem haboztam, kigomboltam ingje első gombját.

-          Akarod? – húzódott el tőlem gyengéden és mélyen a szemembe nézett

-          Mindennél jobban – mosolygok és lehúzom magamhoz

Elmosolyodott és megcsókolt. Ha éreztétek volna azt a szenvedélyt, ami ott volt minden érintésében, most a ti szívetek is ilyen gyorsan kalapálna, mint az enyém. És még megkérdezi, hogy akarom-e… Most komolyan, szerintem a sulinkból a lányok 80%-a már rég eldobta volna miatta a bugyiját.

Végigdöntött az ágyon, felém mászott és lassan lehúzta a trikómat. Én is hamarosan megszabadítottam őt fehér pólójától és eldobtam a szobám legtávolabbi sarkába. Elvált ajkaimtól, lefelé haladt, egészen addig, míg elérte a nyakamat. Először csak gyengéden puszilgatta, majd felbátorodott és szívni kezdte, ami engem nyögésre késztetett. Éreztem, hogy reakciómtól a szája mosolyra húzódik és még durvábban szívta az érzékeny részt. Mikor úgy érezte, kellőképpen „megjelölt” még lejjebb haladt. Kikapcsolta a melltartómat és melleimet kezdte kényeztetni, de itt nem töltött olyan sok időt. Levette a nadrágomat is. Én is ezt tettem az övével.
Hamarosan az utolsó ruhadaraboktól is megszabadultunk.


Reggel nyúzottan és persze boldogan ébredtem az Ő csupasz mellkasán. Még édesen szuszogott. Elmosolyodtam és megnéztem a telefonomon az időt. Fél kilenc. Basszameg, ma csütörtök van!

-          Louis! Louis, ébredj – kezdtem rázogatni, de semmi – Hallod? Csütörtök van, elkéstünk – még mindig semmi

Nagyot sóhajtottam és megcsókoltam. Tudtam, hogy már ébren van, de nem akart felkelni. Na, ez majdcsak felébreszti. Elmosolyodott, megfogta a tarkómat és nem engedte, hogy elváljak tőle, így lenyomtunk egy jó 2 perces csókcsatát. Ezután erőt vettem magamon és elváltam tőle.

-          Elkésünk. Öltözz.

Pont 2. szünetre értünk be. Kicsit sokáig tartott a készülődés. Elköszöntem Louistól és fejvesztve rohantam a szekrényemig. Kivettem belőle a biológia cuccomat és bementem a megfelelő terembe. Az óra már elkezdődött.

-          Sajnálom Mr. Horan. Meg tudom magyarázni… - mondtam mire minden szem rám szegeződött

-          Hallgatom Ms. Worst – mért végig Mr. Horan gyanakodva

-          Én… Én… Tudja útközben láttam egy égő épületet, kihívtam a tűzoltókat, de nem tudtak lementeni egy macskát a fáról, így felmásztam érte, lehoztam, de összekarmolta a ruhám és beleestem egy sáros pocsolyába, ezért be kellett mennem a legközelebbi cirkuszba ruháért, ahol szerencsére a tulaj lányának volt ilyen elfogadható – mutatok magamra – DE a tigris megette a leckémet.

-          Szép mese Ms. Worst. Szóval késett és leckéje sincs. Először fordult elő ilyen és elnézem magának, ha elmondja mi is történt igazából.

-          Azt… Azt nem lehet, sajnálom – hajtom le a fejem – Írja be nyugodtan az igazolatlant – ülök le Amy mellé

-          Szóval, mi is volt? – súgja oda

-          Tényleg titok. Sajnálom Amy…

-          Azt hittem barátok vagyunk. És a barátok mindent elmondanak egymásnak.

-          Tényleg sajnálom.

Ahogy kicsöngettek szaladtam a szekrényemhez és még mielőtt újra megszólalt volna a csengő, berohantam a tornaterembe Ninához. Ő az egyetlen, aki most segíteni tud.
Szerencsével jártam, barátnőm a tanáriban lesett ki a fejéből.

-          Szia Pussy – mosolygok kicsit hamisan

-          Valami baj van? – persze, ezt ő egyből meglátja

-          Ami azt illeti… Igen.

-          Csüccs le, Dr. Williams akcióba lép.

-          Mi van? Pszichológus lettél? – ülök le

-          Részmunka idős – mosolyog – Szóval, mi a panasz?

-          Lefeküdtem a tanárommal.

-          Melyikkel?

-          Mr. Tomlinson.

-          És miért is baj ez?

-          Ezt törvény bünteti, Nina.

-          De ők csak gyakornokok.

-          De akkor is… Késtem is. Van még egy igazolatlanom. Azt sem tudom hányadiknál tartok. Hamarosan be fognak hívni.

-          Nyugi Mab, nem lesz semmi baj – simítja meg a karom

-          Remélem is.

Kérdés..

Sziasztok. Még nem az új résszel jöttünk,de az is nem sokára készen lesz,hanem egy kérdéssel. Avval szeretnénk hozzátok fordulni,hogy melyikőnk szereplője,szemszöge tettszik nektek a legjobban. Kommentben válaszoljatok és sok kommentet várunk. Köszönjük :)

Közlemény.

Sziasztok. Mint tudjátok többen írtuk ezt a blogot és mindenkinek saját szereplője volt. Pár emberrel kevesebben lettünk ezért a szereplők menüből kitörlöm a nem létező szereplőket akik már szerepeltek azokat meg átrakom a mellékszereplők menüpontba. Így mostmár csak 4-5-en maradtunk . :)
bye:Tiara

7.rész

~Nina Williams szemszöge~

A sok séta után megérkeztünk oda ami lassan már a törzshejünkké válik a Starbucksba. Sokat beszélgettünk. Megnéztük egy csomó csaj seggét ,legalábbis Harry szerette kikérni a véleményem mivel én is lányból vagyok.

-Nina. Szerinted az a szöszi most velem szemez vagy veled?-kérdezte felhúzot szemöldökkel

-Várjál, szerintem az lezbikus.Mert nyalogatja a száját és mosolyog felém. -fintorodtam el erre Harry nevetett egyett.

-Mégis mi olyan vicces?-kérdeztem komoly fejjel.

-Semmi, úgysem értenéd.-kezdte a szövegem.

-Dehogynem...lányból vagyok.-kötöszködtem vele

-Nem baj. Nem kell mindenről tudjál.-húzódott 100 wattos mosolyra a szája.

-Annyiban hagytam az egészet,majd felálltam és fizetni készültem.

-Hagyd majd én.-szólalt meg Harry

-Nem nem kell. -tiltakoztam.

-De,kell..-próbált erősködni

-Oké.-dörmögtem oda,majd elhagytam a kávézót elindultam és megvártam a bejáratnál.

Pár perc múlva ki jött Harry is.

-Olyan jó,hogy ilyen szép az idő most.-kezdtem bele monológomba.

-Igen az.-szólalt meg ő is mosolyogva. Ezután vissza indultunk az iskolába. Sok témát kiveséztünk,mint pl. azt is,hogy meg tanulmányozta Mabel seggét,de nem meri nyilvánosan azt nézni mert még Louis kiheréli ,ami 100%,de tudjuk,hogy az össze gyakornok tanár perverz. Nem is nagyon szóltam hozzá ehhez a témához,csak mosolyogtam. Teljesen máson járt az agyam. Talán azon, ahogy csókolt Harry? Mert iszonyatosan jó volt,csak eddig magamnak sem mertem bevallani. Félek,hogy ilyen hamar szerelembe esek. Félek attól,hogy pofára esek. Minden lánnyal csak játszik.Mindd csak egy éjszakás kalandokra kell neki. Majd pont én másra kellenék neki. Hosszú gondolatmenetemből ő zökkentett ki.

-Nina, jól érzed magad? Ne vigyelek haza?-kérdezte aggódó tekintettel. Furcsa volt, mintha egy kincs lennék akit óvni kellene.

-Nem,nem kell hazavinni,jól vagyok köszi.-válaszoltam neki komoly arckifejezéssel,de látta rajtam,hogy van valami.

-Biztos nincsen semmi baj? Furcsa vagy nagyon.-aggódott egyre jobban,éreztem.

-Figyelj Harry,csak elkalandoztak a gondolataim elég messzire, sajnálom. Nem kell aggódj.-erőltettem egy kicsit sem igazi mosolyt majd tovább sétáltunk. Én előre néztem ő végig az arckifejezésem bámulta, mintha tudná mi folyik itt,de biztosan nem tud semmit. Beértünk az iskolába, én felkaptam a sporttáskám majd útnak indultam.Ma már nem volt több órám,így hazafelé húztam a csíkot. Út közben rezgett a zsebem. A telefonom volt az amin egy Harry név állt.

"Nem tudom mi volt ma a bajod,de ugye jól vagy? xx"

Még mindíg aggódott értem. Én vagyok a furcsa?.

"Én jól vagyok. De te biztosan nem vagy magadnál,miért aggódsz ennyire?x"

"Bocsi,csak nagyon más voltál ma a kávézóban és aggasztott. xx"

Még SMS-eztünk egy ideig majd otthon elraktam a telefonom. Elmentem tusolni majd kicsit szántamidőt magamra. Bekapcsoltam a tv-t, és átöltöztem pizsamába . Igaz délután volt,de úgy terveztem nem megyek sehová sem. Minek? Igaz fiatal vagyok,de valahogy mostanában nem tudom olyan jól érezni magam sehol sem mint tavaly Mabelékkel. Sajnálom pedig. Újabb gondolatmenetemet a csengő zavarta meg. Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam.

-Harry? Mit keresel itt?-kérdeztem mosolyogva

-Annyira aggaszt az egész, nem hagy nyugodni,hogy olyan rossz volt az arckifejezésed. Van kedved elmesélni?-hadarta el

-Én...Harry..őő..sajnálom,de erről nem szeretnék beszélni. Előjött egy régi emlék a szüleimről és azon kattogott az agyam. Sajnálom.-próbáltam nem észrevehetően hazudni és úgy látszik be is vált.

-De gyere beljebb.-avval beljebb is lépett.

-Adhatok valamit? Üdítőt,sütit?-hadartam gyorsan nehogy valami cikis téma kerüljön szóba.

-Üdítőt köszönöm.válaszolta mosolyogva.Elsétáltam a konyháig ő pedig sétált utánam. Leült a pulthoz és nézte,hogy mit csinálok,majd egy pár perc némaság után kérdezősködni kezdett.

-Hogy-hogy pizsamában?-húzódott nagy mosoly az arcára.

-Gondoltam úgyse megyek délután sehova,így átöltöztem,előtte meg letusoltam.-hadartam el avval odaadtam neki az üdítőt. Ekkor következett be az amitől a legjobban tartottam. A kínos csönd, egyszerre próbáltunk meg megszólalni,de nem járt egyikünk sem sikerrel majd megkérdeztem tőle.

-Ne nézzünk meg valami filmet?- nagyon furcsa volt. Nem tudtunk miről beszélni,nem tudtuk egy csaj seggét se megbámulni.

-Oké, benne vagyok.-válaszolt. Csináltam popcornt,majd kiválasztottuk a megfelelő filmet. Egy régi klasszikust néztünk meg a Dr.Szöszit. Jó párszor láttam, már és nem tudom megunni. Valami megfogott benne. Egy szők nő is lehet okos..talán ez. A film vége fele észrevettem,hogy Harry egyre közelebb húzódott hozzám. Egy idő után már a keze a hátam mögött volt. Értetlenül rá néztem, ő ezt észrevette és ő is rám nézett. 1 percig néztük egymást. Én persze értetlenül,mert nem tudtam mire véljem a viselkedését, majd egyre közelebb hajolt. Éreztem lehelletét az ajkaimon. Azon kaptam magam,hogy csókolózunk. Bejutát kért a számba,de próbálom megtagadni. Nem megy..egyszerűen nem. Olyan jól csókol. Eldönt az ágyon és már húzza le rólam a pólót. Én eszemnél vagyok..ez nem történhet meg. Ellököm magamtól majd felülök a kanapén. És idegeskedek.

-Nem..nem és nem. Ez nem történhet meg Harry.-téptem már a hajam

-De mégis miért, én azthittem kölcsönös.-szomorodott el

-Harry,azthiszem jobb ha mész és pár napig nem beszélünk.-még mindíg járkáltam fel s alá.

-Oké,sajnálom.-evvel megölelt gyengéden a nyakamnál fogva és elment. Én meg térdre rogytam és sírni kezdtem. Miért ront el mindent? Olyan jó lett volna,ha barátok maradunk.Erre újra megcsókol? Ez nem igaz, csak álom. Így még jobban beleestem. Istenem,miért kínzol. Zokogtam még vagy 10 percig majd előkaptam a telefonom és tárcsáztam Mabelt.

-Csá Mabel, beszélnünk kell.!! De most.

~Amy Pierce~

Ma reggel is korán keltem. Felkaptam egy tépett sortot, egy angliás toppot, egy bőrdzsekit és egy leopárd mintás converset. Nem sokkal miután elkészültem jött egy üzenetem. Másolom: Kapuban vagyok. siess csajszi van egy ötletem... N xx  Fúú vajon mit talált ki ez az "állat"?? Anyám nem volt otthon apu viszont igen. Éppen a ház nagytermében volt egy tárgyalás féle. Nem akartam zavarni így megint az ablakon kivezető utat választottam. Kidobtam a táskámat és utána ugrottam. Elestem és valami puhán landoltam. Uhh mi ez? Pontosabban ki ez?

-Nathan? Mit csinálsz itt?? -Tápászkodtam fel.

-Hátőőő... Gondoltam megnézem hol késel ezért beálltam a ablakod alá de egyszer csak egy kósza táska eltalált... végül jöttél vele te is. -Mondta vigyorogva. Én a csípőjén ültem és úgy kommunikáltam vele. Megállás nélkül vigyorgott. Először nem értettem de aztán leesett, hogy hol ülök és hogyan. Megráztam a fejem nevetve megpróbáltam felállni. Elkapta a bokám és visszarántott.

-Vége a gyereknapnak engedj felállni!! -Mondtam és felpattantam. Gyorsan felállt ő is, és kisiettünk az utcára. Megint sokat nevettünk a sulihoz vezető úton. Csak sajnáltam azt a lányt... (hosszú) Beértem a terembe és rögtön kikerültem egy alufólia labdát amit Rob dobott el. Felálltam a padomra és elordítottam magam.

-Héjjjj!! Figyeljetek. -Van egyfajta tekintélyem az iskolában így mindenki rám figyelt hirtelen. -Oké a mai táncórán megkérnélek titeket, hogy figyeljetek!! Az előző órán csak Mabel, Nathan és én vettük komolyan. Szóval aki nem veszi komolyan azt felrúgom az egekbe, aki pedig beszól Ninának azt is elrugdosom a francba.

-De mi van ha.... -Kezdte Amanda.

-Nincs de!! Mindenki fogta?? -Egy egyhangú igennel válaszoltak aztán mindenki folytatta amit abbahagyott. Nathan jött oda hozzám és zavartan(?) vakargatta a tarkóját.

-Mizu Nat? -Mosolyogtam le rá ugyanis még mindig a padon álltam.

-Mondtam reggel, hogy van egy ötletem vagy is egy tervem pontosabban egy izém tudod... Nem segítenél? -Tárta szét a karját gondterhelten. Zavarban van? Huhh ez furi ő az a fajta srác aki sosincs zavarban...

-Nem élvezem, hogy szenvedsz. -Mosolyogtam pimaszul.

-Oké suli után velem jössz. -Csalódottan nyugtáztam, hogy visszatért a régi Nathan aki sosincs zavarban és extra cuki mikor pimaszkodik a tanárokkal ♥ de bólintottam. Irodalom óra lesz. Pfuu de utálom :/ Mabel eltűnt így nem tudtam mihez kezdjek. Elővettem a rajzfüzetem és ránéztem a padon alvó Nathanre. Hümm tökéletesen le lehet rajzolni. Csak ilyenkor van nyugton. Teljesen bele merültem a rajzolásba. Nem fogtam fel mi folyik körülöttem. Hirtelen nagyon megijedtem. Valaki ellökött. Hanyatt estem a székemmel majd rám borult az asztal is minden cuccommal együtt. Elég nehéz a padom (vas és fa) a kezemre esett meg a gyomromra. Eléggé fájt. Rögtön az esés után Nathan pattant mellém és elkezdett ordítozni az ikrekkel.

-Rob, Dan elment az a maradék eszetek is. B*sszameg normálisak vagytok?? - Nem érdekelte a srácok magyarázata rám nézett és teljesen elkomorult. Tekintete megtelt aggodalommal és dühvel. Mind ezekkel egy időben Mr.Payne a terembe aki szintén hozzám rohant.

-Nathan fogd vissza magad. Srácok hozzatok jeget. Amy te pedig jól vagy?? -Térdelt le és csak aggodalmaskodott.

-Ihhj nagyon fáj a kezem és a mellkasom. - Panaszkodtam. -Amúgy valaki leemelné rólam a padot?? Nagyon nehéz... -Rögtön kapcsoltak és leszedték rólam. Nathan a kezébe vett és könnyedén felkapott az ölébe.

-Leviszem az orvoshoz. - Mondta a tanárnak és az ajtóhoz ment. Szó szerint berúgta az ajtót és kisietett velem a folyosóra. Zayn velünk szemben jött éppen a folyosón. Riadtan sietett elénk. Megállt előttünk Nat pedig röviden elmesélte mi történt.

-Nathan menj vissza órára majd én leviszem Amyt az orvoshoz. - Nathan habozva de bólintott. Zayn át vett a kezeibe és lerohant velem a dokihoz. Bekopogott majd berontott. Letett az asztalra és félreállt. Megvizsgálták a kezem és a mellkasomat is.

-A mellkasa csak azért fáj mert a hirtelen nagy súly ami ránehezedett abban a pillanatban nagyon érzékeny területet is érintett ezen kívül nincsen baja de pihentetni kell holnapig minimum. Ami a kezét illeti lehet hogy eltört ezért el kell menni röntgenre a kórházba. -Fejezte be az orvos. Óóó ne eltört?!?

-Köszönöm akkor sietek a kórházba. -Biccentettem az orvosnak.

-Van esetleg egy osztálytársad aki elkísérne? Az órák természetesen igazolva lesznek. -Tette hozzá.

-Ami azt illeti naná. Akkor magammal viszem. -Igazolt lógás! Szerintem bármelyikük bevállalja. Jó igaz nem pont egy nyomasztó kórházban a legjobb eltölteni a napot de ez van. Felsiettem a terembe és megkérdeztem ki jönne. Mindenki (szinte) feltette a kezét. Nem tudtam kit vigyek már épp mlndtam volna mikor Rob és Dan mellém lépett és felém nyújtott egy citromos minyont.

-Annyira sajnáljuk! Nagyon bénák voltunk és és.... vigyázni fokunk eskü. -Mondták lehajtott fejjel.

-Megleszek semmi gáz srácok csak megijedtem. -Veregettem meg a vállukat mert láttam rajtuk, hogy eléggé kikészültek. -Nem akartam senkit a kórházzal fárasztani szóval úgy döntöttem egyedül megyek. Épphogy kiértem a suliból valaki megragadta a karom és picit visszarántott. Fájdalmasan felsikoltottam mert a fájó kezemet ragadta meg az illető. Megfordultam és még mindig sajgó kezemet simogatva belenéztem gyönyörű barna szemeibe. Zayn volt. Ott állt lesápadva. Mi baja?

-Mi baj?? -Emeltem rá fekete szemeimet.

-Nagyon fájt? -biccentett a kezem felé. -Az, hogy megszorítottam. Fájt?

-Nem vészes. -legyintettem. -Na mizu?

-Elkísérlek az orvoshoz. -Mondta halál természetesen. Együtt mentünk a dokihoz. Csendben telt az út. Megvizsgálták a kezemet és közölték, hogy pihentessem, mázli hogy nem tört el csak megzúzódott és megrepedt így kapta egy csini kötést, ezen kívül pihentessem a mellkasomat. Kaptam igazolást csütörtök, péntekre. Nincs suli jeeehj! Zayn haza kísért és be is jött velem a szobámba. Betett egy filmet és mintha otthon lenne ledőlt a kanapémra. Én átöltöztem és bevackoltam magam az ágyamba. Kellemes délután volt azzal akit érthetetlen módon  szeretek! Később átmászott az ágyamra és ott beszélgettünk.

-Ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc diákom. -Vigyorgott.

-Hahh tudom. És te azt, hogy te vagy a kedvenc tanárom? -kérdeztem édesen.

-Ha így van akkor kapok egy csókot? -érdeklődött angyali pofival.

-Egyet. -Alkudoztam majd befészkeltem magam az ölébe és gyengéden megcsókoltam. Ez tartott kb 30 másodpercig ugyanis apám ránk nyitott. Nem látta Zayn arcát aki rögtön a padlóra vetődött védve azt, hogy apám meg tudja ki ő. Nagyon nehezen de kizavartam apámat aki ordított egy sort majd lelépett. Késő délután este felé segítettem kimászni neki az ablakon. Megígérte, hogy holnap is eljön ha tud. Nos összesítve egy IDIÓTA vagyok csupa nagy betű el. De két dologban biztos vagyok az első, hogy egy nagyon veszélyes játékot játszom most a második pedig, hogy rohadtul szeretem!!

6. rész

~Mabel Worst~

Kiszaladtam az épületből ahol belebotlottam valakibe.

- Szia Mabel - mondta olyan kedvesen, hogy még a szívem is összeszorult tőle a gyomrom

- Mizu Michael? - mosolygok

- Nem sok... Öhm... Van kedved ma találkozni?

- Vagyis randi?

- I-igen...

- Hát... Ma úgy is terveztem, hogy megsétáltatom a kutyámat. Mit szólsz?

- Nekem jó. Három óra?

- Három óra - mosolygok és adok egy puszit a szájára, majd távozik

Boldogság lesz úrrá rajtam. Legszivesebben sikítanék örömömben... De nem tehetem, hiszen így is dilisnek tartanak. Ehejett egy óriásit sóhajtok.

- Mire ez a nagy sóhaj? - hallok meg magam mögött egy hangot, mire ijedten rezzenek össze

- Sa-sajnálom Mr. Tomlinson, de mennem kell - próbálok ellógni, de megfogja a csuklóm és visszaránt, így nekiütközök kidolgozott mellkasának - Mennem kell - ismétlem meg

- Mégis hova? - vonja föl a szemöldökét

- El.

- Miért csinálod ezt velem? - kérdezi szenvedő hangon

- Mégis mit?

- Nem engedsz közel magadhoz. De azt a srácot, azt a Johsont igen. Miért, Mabel?

- Mert maga a tanárom.

- Nem hiszen, hogy csak ez lenne a probléma. Nem tűnsz te olyan ártatlan lánynak.

- Igaza van... De maga jobbat érdemel nálam... Sokkal jobbat.

- Miért? Nekem nálad nem kell jobb.

- Dehogynem. Én... én egy...

- Egy mi? 

- Én egy ribanc vagyok - csordul ki egy könnycsepp a szememből - Egy rohadt nagy ribanc - tör ki belőlem a zokogás

- Ccss - ölel át - Ne beszélj butaságokat. Te egy csodálatos lány vagy - szorít magához még jobban, mire én csak megrázom a fejem

- Tudom. Tudom, hogy ha azt hiszik nem hallon, ezt mondják rólam a hátam mögött. Még az a rohadt Amanda is. De amikor szemtől-szembe vagyunk egy rossz szót sem mer szólni. Mindenki így hív. De miért? Mert sok a fiú barátom? Hiszen még alig volt kapcsolatom... - kezdek még jobban sírni

- Csak féltékenyek - puszil bele a hajamba

Pár perc múlva lép ki a teremből Amy és Zayn nevetgélve. Amint barátnőm megpillantott minket méreg öntötte el.

- Mi a francot csináltál vele? - kérdezte idegesen

- Én... semmit... Csak megvígasztaltam.

- Akkor miért zokog?

- Az nem a te dolgod. Menjetek el. Majd én hazaviszem - kap fel a karjába

- De ha bármi baja lesz...

- Azt nem bocsájtanám meg magamnak.

~Amy Pierce~
Reggel elég nehezen keltem fel. Több kevesebb sikerrel Álltam fel az ágyamból. Épp, hogy felálltam megszólalt a telefonom. Hanyatt vágódtam az ijedségtől. Kitapogattam a telefonom amit az éjjeliszekrényemen hagytam. Nathan neve villogott a kijelzőn. Sóhajtottam egyet amolyan "mit akar ez reggel hatkor?" stílusban majd felvettem. Kissé kómás hangin ugyan de beleszóltam. Kész csoda, hogy nem aludtam el addig amíg kimondtam, hogy SZIA.
-Szia mond. - Szóltam bele a készülékbe.
-Mond, hogy otthon vagy Amy!!
-Ja! Ha nem hallanád a hangomon most keltem fel ami egyet jelen azzal, hogy otthon vagyok.
-Mivel mész ma suliba? - Érdeklődött tovább.
-Ez egy nagyon érdekes szerkezet úgy hívják, hogy lábbusz. - Motyogtam az egyértelmű választ.
-Jó akkor csatlakozok. - Mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Akkor szia. - Búcsúztam el és letettem a telefont. A nagy készülődésben elfelejtettem elhozni magammal a pulcsit amit Zayn kért. Kiléptem a kapun Nathan meg tényleg ott várt.
-Rég vársz? - Érdeklődtem miközben két puszit nyomtam az arcára.
-Nem. - Rázta meg a fejét majd elindultunk a suli felé. Elég szótlanul telt az utunk és ez kezdett számomra kínos lenni. Épp meg akartam szólalni mikor megbotlottam a saját lábamban és elvágódtam.
-Mit találtál?? - Kérdezte röhögve majd felsegített. Innentől kezdve alig tudtuk befogni egymás száját mindenről dumáltunk. Rengeteget nevettünk főleg mikor Mrs.Tannenbaumot figurázta ki vagy mikor Robot és Dant hívogatta. (Ők a sulival szemben laknak így ők még aludhattak VOLNA!!) Nagyon rövidnek tűnt a suliba vezető út. (Amúgy rohadt hosszú) Videókat készített amin elég vicces dolgok vannak. Például mikor egy kiskutyát simogat és hanyatt esik annyira tüsszög. (Később kiderült, hogy alergiás a kutya szőrre.) Amint beértem a suliba az ajtóban Amanda az utamat állta.
-Oké nem kertelek. Mit akarsz te Nathantől?? - Nyávogott.
-Én semmit ő jött elém ma reggel. - Emeltem fel a kezeimet amolyan "én nem csináltam semmit" stílusban majd nemes egyszerűséggel arrébb löktem és levágódtam a helyemre. Biosz óra Mr.Horannal. De rühellem a bioszt. Mit beszélek? De rühellem a sulit!! Csengetéskor pontban belépett a terembe Mr.Horan és lecsapta a naplót mert elég hangosak voltunk. Had ismertessem a szituációt: -Nathan a padomon ült és velem beszélgetett közben alufólia labda csatát vívott Jasonnel, Joshal és Cameronnal. -Amanda, Linda és Camilla körmöt festettek és pletyiztek. Mabel tyga-t ordítatott a telefonjáról. - Adam, Cole és Miranda matek példákat oldott meg (?). - Rob és Dan folytatták a vitát a "ki született előbb" címszó alatt közben radírral dobálóztak. (Később már tolltartóval is). -Donna csendben ült és szendvicseket válogatott szét íz szerint (?). - Kitti és Brad pedig azt csinálták amiben a legjobbak. Smároltak. - Mindeközben ment a teremben a tévé is. Nagyjából ilyen káoszban lépett a terembe Mr.Horan.
-Nathan a helyedre!! Fiúk összeszedni az alufólia maradványokat!! Lányok eltenni a sminket és körömlakkot?!?? -Kerekedtek ki a szemei majd orrnyergét kezdte dörzsölgetni és folytatta. -A matekpéldákat eltenni ez biológia nem matek. Értékelem a szorgos diákokat de akkor biológiából villogjatok!! Rob, Dan radírt összeszedni aztán csöndben leülni!! Amy maradj csendben. Mabel tedd el a telefonod és állítsad le ezt a förtelmet!! Donna tedd el a kajádat. Szünetben egyél!! Kitti, Brad az iskolán kívül szeressétek ennyire egymást!!! - Nagy nehezen elrendeződtünk. Mr.Horan leült, hogy kipihenje az előző 5-10 perc fáradalmait majd felállt és ránk nézett.  -Hát talán egyszer azt is elérem, hogy ilyen csend legyen mikor ide belépek. -Mondta elgyötört arccal.
-A tanár úr tudja, hogy szeretjük!! - Ordította be Cameron.
-Igen látszik. - Mondta cinikusan  Mr.Horan.
-Megölelhetem a tanár urat?? - Pattant fel Josh.
-Kérlek ne Josh. Inkább ülj le és figyelj. -Mondta fejcsóválva. Mivel láttuk kicsit kikészült így valamennyire lenyugodtunk. A nyugalmat és csendet kihasználva Mr.Horan ledarálta a tananyagot majd pontban a csengetésnél kiviharzott. Amúgy nagyjából ilyen nyugisan telt minden óra mint az első. Megvadulunk aztán nyugtatni kell minket végül TALÁN megszánjuk a tanárt és megnyugszunk. Mondom megnyugszunk nem figyelünk és jók leszünk!!  Nathanel mentem haza suli után. Nagyon aranyos volt ma. Mi van vele. Azt leszámítva, hogy Zaynt teljesen kikészítette matekon azon kívül ari volt (bár vicces volt ahogy kikészítette!!:D ) Egy ideig a kapuban dumáltunk aztán elbúcsúztunk és felsiettem a szobámba. Leírtam a Mabel által átküldött leckéket. (Nem szokásom leckét írni magamtól) Nem sokkal ez után jött egy üzim. Másolom: Ki ez a srác és mit akar tőled??!! Z