8. rész

~Nina Williams szemszöge~

-Csá Mabel, beszélnünk kell.!! De most.

-Mégis mi a baj pussy? Mi történt?- próbált kérdezősködni a telefonon keresztül,de én csak annyit tudtam kinyögni ,hogy:

-Gyere most azonnal,beszélnünk kell.-már kb. üvöltöztem vele a telefonon keresztül,de inkább kinyomtam nehogy megharagudjon amiért ordíbálok vele. Egy idő után csak annyit észleltem,hogy az ajtó csapódik és Mabel rohan oda hozzám kétségbeesetten.
-Úr isten Nina miért sírsz? Na de inkább gyere kellj fel. -avval felsegített a földről. Nagyon rosszul éreztem magam. Nem tudtam mit csinálni. Egyszerűen nagyon rossz. Eddig még ennyire nem szerettem meg senkit sem csak úgy egy hét alatt. Daviddel sem volt ilyen. Harryvel minden féléről tudok beszélni. Együtt nézzük meg a lányok seggét, de ha véletlenül összejönnénk ez nem mehetne így,hiszen én féltékenykednék ő meg inkább nem csinálná ezt. Akkor már nem is mi lennénk. Teljesen megváltozna minden. Én lehet nem is Harrybe vagyok szerelmes hanem a barátságunkban. Igazából nem sok mindent tud rólam,de nem is kérdezte és nem is kell ahhoz az ismerettség,hogy jóban legyünk. Jól érezzük magunkat egymással. De ahogy megcsókolt..egyszerűen csak erre tudok gondolni mióta megtörént. Vázolnom kell,hogy mit érzek iránta. Szeretem ha mosolyog, mert akkor tudom,hogy boldog.
Ha rossz kedve van próbálom felvidítani.
Imádom amikor meséli a vicceit,mindíg megnevettet.
A legfőképpen azt szeretem benne,hogy akármennyire perverz is,velem nem csinálja,velem kedves és aranyos. 

Igen azthiszem szerelmes vagyok és nem csak a barátságunkba. A nagy elgondolkozásom közepette már nem sírok és csak azt veszem észre,hogy kalimpálnak zöldesbarna szemeim előtt.
-Ninaaa...ninaaa itt vagy?
-Ja persze bocsi..elgondolkoztam.-válaszoltam a könnyeimet törölgetve.
-Hát azt vettem észre, egyik percben még térden állva sírsz a másikban meg már nyugodtabb vagy.Kész őrület veled egy légtérben lenni.-vágott olyan fejeket,mint még senki soha. Ezt szeretem Mabelben. Vad és önző és bunkó azokkal akiket utál,de velem kedves,vicces és megértő. Ezért ő az egyik legjobb barátnőm. Rá mindíg számíthatok.De amilyen fejet vág azon el is nevettem magamat,de úgy,hogy ő is nevetni kezdett. 5 perc nevetés után megszólalt.
-Mi is volt a bajod?-ekkor már komoly volt az arckifejezése

-Szerelmes vagyok.-próbáltam vissza tartani a sírást,de ami ezután következett eléggé meglepett.
-Tudom. Azt is tudom,hogy Harrybe és ne kérdezd,hogy honnan..ugyanis mindenki látja rajtatok,hogy izzik körülöttetek a levegő.-én csak nyelni se tudtam, úgy meglepett.
-De még végig sem mondtam-duzzogtam
-Akkor fojtasd.-mosolygott rám. Ezután mindent elmeséltem neki ami m történt, ő boldog volt,de én nem.
-Ennek most miért nem tudsz örülni? Legalább boldog lehetnél.-háborodott fel.
-Figyelj. Ha mi összejövünk,nem tudjuk bámulni a csajok seggét,se a pasiékat, nem tudunk egymásnak ilyenben tanácsokat osztogatni. Akkor szerinted a kapcsolatunk,hogy fog működni?-magyaráztam neki.
- Igazad lehet,de most menjünk el a Starbucksba, mert kávé hiányom van.-evvel elindultunk kávézni egy jót. Megrendeltük a kávénkat,majd leültünk egy asztalhoz. Ez a kedvenc helyem. Itt mindíg megnyugszom és ide járnak a legjobb pasik Londonban. Már amelyik helyes. Sokat beszélgettünk Mabellel, majd rákérdeztem nála,hogy mi a helyzet Louis-al.
-Honnan veszed ezeket a hülyeségeket?- húzta fel a szemöldökét.
-Ahjj Mabel,ne mondd,hogy nem jön be neked és te sem jösz be neki. Látom mikor megfogja a segged,vagy amikor flörtöltök. Ne nézz hülyének.-nevettem el magam.
-Jó oké bevallom,kicsit izzik köztünk a levegő,de nem vagyunk együtt és ezek csak flörtök.-magyarázkodott.
-Nekem teljesen mindegy,csak boldog legyél.-mosolyodtam el,de amilyen jó kedvem is lett,olyan hamar el is ment. Rezegni kezdett a telefonom és a Harry nevet írta ki. Annyival volt jobb a helyzet,hogy sms-t írt.
"Én nagyon sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Kérlek beszéljük meg. Gyere este 9-re a Big-Ben-hez. H xx "
Elolvstam,majd elmosolyodtam. Nagyon aranyos ahogy, bocsánatot akar kérni. És mostmár én is biztos vagyok a dolgomban ..szeretem. De ha rajtam úlik nem fogunk össze jönni. Maradunk barátok. Nem sokkal később Mabel hazament és én is elindultam. Késő volt már. Sokat beszélgettünk és nézelődtünk Mabellel. Régen töltöttünk ennyi időt eggyüt. Talán legutóbb a nyáron, vagy tavaly a suliban. Hamar hazaértem és készülődni kezdtem.
   

 
Nem öltöztem ki. Nem szeretek ki öltözni ezért csak ennyit vettem fel. Fél kilenc volt. Úgy gondoltam,hogy elindulok,mert a forgalomnak köszönhetően nem 10 perc odaérni. Gyalog mentem,mert nem volt kedvem még a taxira sem várni. Odaálltam a Big-Ben-hez és vártam. Nem jött Harry és én mg mindíg vártam. Elővettem a telefonom és ránéztem az időre. 9 óra elmúlt 20 perccel és még sehol. Gondolhattam volna,hogy csak átver. Bár mondjuk nem nézem ki belőle,de azért gondolhattam volna. Nem sokat vártam és egy fehér felsőben lécő göndör hajú gyereket láttam meg szaladni. Azthittem nem jön el.
-Jajj bocsánat,hogy késtem,de feltartottak. Nagyon sajnálom.-magyarázkodott
-Semmi.-válaszoltam neki úgy mint akit nem érdekel az egész,had eméssze a dolog.
-Arra gondoltam elmehetnénk fagyizni,olyan jó az idő. -ajánlotta fel
-Rendben.-mosolyodtam el és ebben a pillanatban ő is felszabadult.
-És megbocsátasz?-tért rá egyből a lényegre.
-Meg,de nem tudom,hogy hányadán állunk.-mondtm neki komolyan
-Figyelj, Nina.Én nagyon kedvellek és tettszel,sőt én azthiszem szeretlek.-ekkor megállt bennem a vér.
- És én azthittem ez kölcsönös.-nézett rám választ várva.
- Harry..az a helyzet,hogy én is így érzek.-de bele vágott aszabamba.
-Akkor mi a gond?-háborodott fel
- Nem vártad meg még végig mondom. Nos lehet én is így érzek,de lássuk be nekünk ez nem menne.-nem akartam a szemébe nézni így inkább lehajtottam a fejem.
-Ez hülyeség,miért ne menne?-kérdezte
-Mi a barátságunkba vagyunk szerelmesek. Ha mi összejövünk,nem nézhetjük a csajok,pasik seggét csak úgy. Az egyikünk mindíg féltékeny lenne és beleunnánk.-vázoltam neki a helyzetet
-Igazad lehet.-evvel tovább indultunk a fagyizóhoz,de én még mondtam neki valamit.
-Sajnálom.-erre ő lassan felkapta a fejét, mgállt majd odamentem hozzá,hogy vajon mi a baj,majd hozzám szólt.
-Nekem ez nem megy Nina.-avval a derekam köré fonta két kezét és lágyan megcsókolt, nem húzódtam el, nem tudom, hogy miért. Értelmetlen lenne ez az egész,de szeretem.Egy idő után elhúzódtam,majd elmotyogtam neki pár sort.
-Harry sajnálom, nekem mondom,hogy ez nem megy. Keress mást.-evvel elrhonatam.

Bőven 2hétig nem beszéltünk. Egyikünk sem hívta a másikat. A suliban néha-néha találkozott a tekintetünk,de teljesen felszabadultak voltunk. A 3. héten már kezdtem kicsit besokallni attól,hogy nem beszélünk így odamentem hozzá. 

+18


~Amy Pierce~
Majdnem egy hétig untam magam a szobámban ugyanis nem engedtek sehova a kezem miatt. A suliba már a kocsimmal mentem így sokkal rövidebb volt az út. Leparkoltam (direkt Mr.Tomlinson helyére) majd berohantam a suliba. A suliboxomból kiszedtem a matek cuccom és megláttam egy kis meghívó szerű papírt a szekrényembe csúsztatva, nézegettem egy picit de miután rájöttem ezt nem egészen értem besiettem a terembe. Már rutinosan hajoltam el a felém szálló alufólia labda elől és köszöntem az osztályomnak. 
-Héjj nyugi van! - Ordítottam el magam és hirtelen és mindenki rám nézett. -Ki tette ezt az izét a szekrényembe és mi ez?? 
-Én voltam és ez egy nyár búcsúztató buli lesz. -Jelentkezett Jason. -Kúl lesz! Pia, medence, csöcsök!! -Kiabált a padon állva. Elkerekedett szemekkel néztem rá majd felpattantam mellé a padra és pofon vágtam. 
-Nem beszélsz így lányok jelenlétében! -Mosolyogtam "kedvesen" miközben ő az arcát simogatva röhögött. -És amúgy mit vegyek fel? -Vigyorogtam. Mindenki tapsolni kezdett és füttyögni. (ez egy hülye szokás a sulikba).
-Valami nyárias ruciban és alá egy sexy fürdő rucit. -Kacsintottak majd Mr.Malik belépett a terembe. 
-Amy, Jason leszállni a padról!! -Kiabált. -A többiek meg tegyék el a kaját, a körömlakkot, a biosz füzeteket és az alufólia labdákat. 
-Igenis! -Tisztelegtem majd lepattantam az asztalról és megálltam a saját padom mellett. Az egész órát azzal töltöttem, hogy a srácok köpőcső csatáját figyeltem és pontoztam. Óra végén Mr.Malik megkért, hogy maradjak. Mindenki kiment a teremből csak ő maradt meg én. Közelebb jött hozzám. Egyre gyorsabban vettem a levegőt. A mellkasom hihetetlen gyorsasággal emelkedett és süllyedt. Megragadta a csípőm és magához rántott. A hajamat félresöpörte a vállamról és végigsimította az ő általa okozott seb helyét. (párszor frissítette nehogy eltűnjön) Finoman megemelte az államat és a szemembe nézett. Kezeimet átdobtam a nyakán és hevesen ajkai után kaptam amin ő elmosolyodott. Éreztem ahogyan kezeit levezeti a combomra és a fenekemre majd belemarkol. Egy aprót nyögtem a csókunkba majd újra letámadtam. Úgy faltuk egymást mintha ezen múlna az életünk. Benyúlt a pólóm alá és a hasamat simogatta amit újabb apró nyögésekkel díjaztam. Nem itt akartam vele lenni UGY. Nem vagyok már szűz de nem itt!
-Zayn állj! -Toltam el magamtól.
-Valamit rosszul csináltam? Baj van? -Ijedt meg. Úgy tűnik a drága Zaynt most küldi el először lány így.
-Nem csak ne itt! Ne most! -Magyarázkodtam.
-Óhh értem. S-sajnálom. -Motyogta és hátrált.
-Zayn. -Húztam vissza magamhoz, és a lábaimat a csípője köré kulcsoltam. -Nem azt mondtam, hogy nem akarom, mert mindennél jobban akarom. -Itt elmosolyodott és kezeit felvezette a combomra. -Hanem azt, hogy ne itt és ne most. Érted? -Néztem mélyen a szemébe. 
-Igen. -Bólintott. Az ajtón kopogtam úgyhogy gyorsan hátra lépett vagy tizet én meg leszálltam a padról. Hirtelen benyitottak ő meg csak úgy elkezdett magyarázni.
-Akkor remélem megértetted, hogy javítanod kell matekból Amy. -Magyarázott Zayn.
-I-igen Mr.Malik tökéletesen megértettem. -Bólogattam hevesen majd kiszáguldottam a teremből félre lökve Mr.Horant. Még hallottam ahogyan arról érdeklődik, hogy mit csinált velem Zayn odabent de a beszélgetésük második fele már rejtély számomra. Siettem a suliboxomhoz mert kellett a biosz cuccom de belefutottam Nathanbe.
-Héjj kislány. -Mosolygott kedvesen. -Látom jól vagy. -Ölelt át. Ügyetlenül visszaöleltem és visszamosolyogtam rá. 
-Igen tökéletesen vagyok. A kezem rendbe jött a mellkasom már nem lila és nem lüktet a fájdalomtól. Szóóóóval igen azt hiszem jól vagyok. -Magyaráztam csípőre tett kézzel. 
-Annak örülök. Mond nem kérsz egy "De jó, hogy újra suliba jöttem" sütit a büféből??  -Felnevettem a kérdésén majd bólintottam. Eléggé elmerültem a gondolataimban. Pontosabban azon gondolkoztam, hogy Zayn és Én. Ha kiderülne mi van kettőnk között le is csukhatnák. Azt nem engedném de...de nem tudnék mit tenni. Mindennél jobban akarom őt. Azt akarom, hogy tudja az övé vagyok és ő okoz nekem örömöt. De ez nem lehet. Még baj lenne belőle. 
-Héjj hol jársz? Hahóóó Amy hozzád beszélek!! -Legyezgetett a szemem előtt kezeivel.
-Ohh bocsánat itt vagyok. 
-Na meggyes vagy csokis? 
-Ömm csokis. -Mondtam mosolyogva. Oda adta nekem én meg beleharaptam. Nagyon finom volt. Még egyszer megköszöntem neki és együtt indultunk a terembe. Biosz óra jött. Mabel késett egy csomót de mikor megkérdeztem mi a baja azt mondta nem mondhatja el. Nagyon szomorú vagyok azért, hogy nincsen egy NAGYON IGAZ barátom. Olyan akivel mindent meg tudok beszélni. Aki mindennél jobban megbízik bennem. Volt ilyenem de ő elment. Miranda mindennél jobban hiányzik. De elment és nincsen senkim akiben határtalanul megbíznék. Szó szerint elválasztottak minket egymástól. Nem tudom hol van vagy mi van vele. Hiányzik. Nina és Mabel jó barátaim de ők egymásnak a BFF-jei rám meg csak úgy tekintenek mint egy sima barátra aki pár év múlva már nem lesz velük. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben mikor kicsöngettek. Felpattantam és már igyekeztem kifelé a teremből mikor megláttam őt. Az ajtó keretet támasztotta és mosolygott. Mikor meglátott engem ellökte magát a faltól és kitárta kezeit. Szó szerint odarohantam hozzá és a karjaiba vetettem magam. Majdnem felborult akkor lendülettel rohantam hozzá. Szinte megfojtottam annyira hiányzott. 
-Miranda! -Zokogtam a nyakába. -Merre voltál?? Úúúúgy hiányoztál!! -Törölgettem a könnyeimet és még mindig szorongattam. 
-Itt vagyok Amy!! -Kezdett sírni. -Te is nagyon hiányoztál! Sajnálom, hogy eltűntem.... É-én n-nagyon s-s-sajnálom. -Motyogta és vett egy szaggatott lélegzetet.
-A fő, hogy most itt vagy!! Annyi mindent szeretnék neked mesélni!! 
-Jajj én is! Hiányzott, hogy mindig mindent meg tudtunk beszélni. 
-Menjünk haza. -Rángattam a karját. 
-De még lesz órád. -Rázta meg a fejét. 
-Nem érdekel gyere. -Rángattam tovább a karját. 
-Fussunk! -Nevette el magát. Megragadtam a karját és kihúztam a teremből. Összeszedtem a cuccaimat és kirángattam a kocsimhoz. Betuszkoltam az anyós ülésre és elhajtottam. A házba besiettem ledobtam a táskám a kanapéra és bementem a konyhába nasikért. Megragadtam egy zacskó csipszet két dobozos kólát és egy zacskó gumicukrot. Felrángattam Mirandát az szobámba. Az asztalomra dobáltam a kajákat és rávetődtem régi barátnőmre. Ráestünk az ágyra és ott fetrengtünk a röhögéstől. Nagyon hiányzott már ez. Hiányzott, hogy valakivel őszintén és önfeledten tudjak nevetni, hogy valaki megértsen, hogy legyen valaki aki meghallgat és most újra itt van. Felhúzott térdekkel ültem az ágyamon és gumicukrot majszoltam míg ő törökülésben ült és csipszet evett. Mindent elmesélt, hogy merre volt és mi történt vele. Én is elmeséltem neki mindent Zaynről és arról, hogy mi történt köztünk. Elmeséltem neki, hogy mennyire hiányzott, meséltem neki a ma esti buliról amire megkértem, hogy jöjjön velem. Mikor már kinevettük és kisírtuk magunkat úgy döntöttünk, hogy csinálunk pár képet amit azonnal fel is tettünk facebookr, twitterre, tumblrre még instagramra mert azt akartam, hogy mindenki tudja, hogy újra itt van velem. 

Kipakoltuk az egész szekrényemet csini ruhák után kutatva. Szinte mindent felpróbáltuk de nem jutottunk sokra. Eszembe jutott, hogy van még a lenti szekrényben is ruhám de ha ott sincs semmi akkor ott van a nővérem szekrénye is. Leszáguldottunk az alsó szekrényhez és egy mozdulattal kirántottuk az összes ruhát. Mindketten felpróbáltunk mindent és egymásnak dobáltuk át a ruhákat ha nem tetszett magunkon vagy nem találtuk jónak a bulira. 
Miranda ruhája

Amy ruhája

Nagyon tetszettünk magunknak. Forgolódtunk a tükör előtt majd megcsináltuk egymás sminkjét. Betettünk egy filmet amíg nem indulunk. Este felé bepattantunk a kocsimba és elindultunk a "nyárbúcsúztató" buliba. Már ott voltak egy páran. Bementünk és kapásból tizen megdicsértek, hogy milyen csinosak vagyunk. Pontosabban közölték, hogy "jó a csöcsöd" "dögös ruci" "szúrnálak" "sexy vagy"...stb. Amint megláttam az osztálytársaimat köszöntöttem őket két puszival és bemutattam Mirandát nekik. Megkínáltak piákkal amit mi boldogan fogadtunk el.
~órákkal később~
Már nem voltam egészen józan. Az óra éppen hajnali 1-et ütött. Nagyban táncoltam de egy picit rosszul lettem. Talán a tömegnyomor miatt vagy a sok pia miatt nem tudom. Kisiettem a kapu elé és megtámaszkodtam a ház előtti padon. Hirtelen valaki elkapta a csuklóm és maga felé fordított. Megéreztem Zayn édes illatát. Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt de hirtelen eltolt magától.
-Jól vagy? -Nézett a szemembe. Már kezdtem kijózanodni mert az utolsó sört kb fél órája ittam.
-I-igen. -Tántorodtam meg.
-Huhh megvagy. -Kapott el.
-Haza tudnál vinni? -Néztem rá.
-Természetesen. Gyere. -Támogatott a kocsija felé.
-Ne várj.
-Mi a baj?
-Hozd ki Mirandát. Kérlek.
-Hozom. -Bólintott. -Várj.
-Hmm? -Emeltem rá a tekintetemet.
-Miranda az akivel ma megléptél?
-Ühhüm. -Bólogattam hevesen.
Zayn haza vitt minket. Mirandát bekísértem a vendégszobába. Rögtön el is aludt. Zaynt leültettem a kanapéra és felmentem zuhanyozni. Szinte teljesen kijózanodtam a hideg víztől. Felkaptam egy hosszú pólót meg egy francia bugyit majd lesiettem Zaynhez a nappaliba. Éppen a tévét kapcsolgatta. Megálltam az ajtóban ő meg rám nézett. Beleharapott az ajkaiba majd végignyalta a száját. Lehuppantam az ölébe és szenvedélyesen megcsókoltam. Kezeit levezette a fenekemre majd belemarkolt. Belenyögtem a csókunkba majd újra letámadtam az ajkait. Megrángattam a pólója alját. Vette a célzást és gyorsan lekapta majd lehámozta az enyémet is. Egy szál bugyiban voltam előtte. Végigmért és megint az ajkaiba harapott. Végigfektetett a kanapén és letámadta a melleimet. Csókolgatni és markolászni kezdte. Nagyon élveztem és aprókat nyögtem. Feljebb mászott és elkezdte a nyakamat szívni és harapni. Az ujjaimat beleakasztottam a farmerébe jelezvén, hogy azonnal vegye le. Lekapta majd újra visszamászott rám. Egyre lejjebb csókolgatott .Éreztem ahogyan keményedik odalent. Hirtelen fordítottam helyzetünkön. Rámásztam és lecsúsztam a boxeréhez. Egy mozdulattal lerántottam róla és szemeim kissé elkerekedtek mikor megláttam mekkora neki. Kissé hezitálva de a számba vettem. Néha ráharaptam amit ő mélyről jövő nyögésekkel jutalmazott. Mikor végeztem felhúzott magához és megint elfektetett a kanapén.
-Akarod? -Nézett mélyen a szemembe.
-Nagyon! Mindennél jobban! Kérlek! -Könyörögtem neki. Éreztem ahogyan belém hatolt. Hatalmas volt. Az elején kissé fájt ami miatt összekarmoltam a hátát. De a végén már megszoktam. Hihetetlen érzés volt. Nagyon élveztem. Többért könyörögtem.
-Zayn ahh!!! Gyorsabban!! -Lihegtem a nyakába. Teljesítette a kérésemet. Éreztem ahogyan rángatózik bennem majd elélvez. Ráfeküdt a csupasz mellkasomra. Elég gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasom és levegőért kapkodtam.
-Istenem... Istenem... -Lihegtem.
-Nem csak én. -Vigyorgott. Lerángatta a pokrócot az asztalról és ránk terítette. Nem féltem, hogy a szüleim reggel meglátnak e mert a nővéremmel együtt elutaztak egy hónapra. Holnap meg péntek van de nincs suli. Így aludtunk el egymás szívverését hallgatva. Akkor és ott mindennél boldogabb voltam.

~Mabel Worst~ (+16)

Nina még magának sem meri bevallani, hogy szereti Harryt... Húha, lesznek még itt bajok...
De mindegy is. Azt hiszem, túl sokat szólok bele mások dolgába. Le kéne állnom. Hiszen Nina tudja, hogy mi is a legjobb neki/nekik.
A saját idézőjeles szerelmi életemről inkább nem teszek említést. Egyszerűen szörnyű, romokban hever. Michaelel már többször randiztam, de valahogy úgy érzem nem ő lesz az igazi. Nekem más kell. Vicces, jó fej és kedves meg minden, de semmiben nem passzolunk. Egyszerűen nem illünk egymáshoz.
Mr. Tomlinson... Már többször kérte, hogy tegezzem, de nem megy... Valahogy olyan jó így hívni. Szinte minden nap flörtünk. Ha senki nem lát csókolózunk... De nem vagyunk együtt és nem is leszünk. Tanár-diák kapcsolat nem létezhet.

Miután vége lett a táncpróbának hazarohantam és lezuhanyoztam. Ilyenkor rajtam csak egy hideg zuhany tud segíteni, amitől a vérem szinte, száguldozik az ereimben. Imádom.
Felvettem egy falatnyi rövidnadrágot, egy fekete trikót, megkerestem a kedvenc narancssárga pokrócomat, csináltam pattogatott kukoricát és beültem a TV elé. A Cool-on Dr. Csont maraton ment. Ez a kedvenc sorozatom.
- SHIVER! - kiabálok, majd kiskutyám hamarosan lihegve megjelenik mellettem és mellém ugrik
Úgy helyezkedtem, hogy a fejem a hasán volt. Imádok így feküdni. Hallgatni, ahogyan levegőt vesz, ahogyan dobog a szíve és tudni, hogy ő soha nem fog elhagyni és mindig szeretni fog. Ahogy én is őt.

Egy kis idő elteltével csöngettek. Nagyot sóhajtottam és lustán feltápászkodtam a kanapéról. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam.
Még a szívem is megállt, amikor megpillantottam a látogatómat.
Mr. Tomlinson volt az. Alaposan végigmért, majd beleharapott az alsó ajkába.
- A suliba is járhatnál így - suttogja
Mondatát elengedve a fülem mellett, kérdőn meredek gyönyörű tengerkék szemeibe.
- Miért jött?
- Látni akartalak. Bejöhetek?
- Öhm... Tudja, senkit nem engedek be a házamba. Itt még egy emberi lény sem járt, rajtam kívül.
- Kérlek Mabel...
Sóhajtok és kitárom az ajtót.
Ilyen még tényleg soha nem történt. Csak én és Shiver és én… Furcsa, hogy már más is itt van…
Leültünk a kanapéra és ránéztem.

-          Érezd magad megtisztelve.

-          Úgy érzem – mosolyog és közelebb ül, amitől elpirulok – Ilyenkor olyan aranyos vagy…

-          Mármint?

-          Amikor elpirulsz – simít végig az arcomon amitől még vörösebb leszek – Meg-Megcsókolhatlak?

-          Még soha nem kérdezted meg.

-          A te szádból akarom hallani.

-          De én…

-          Mabel…

-          Azt akarom, hogy megcsókolj, Louis. Mindig mikor meglátsz. Senki másra nem vágyom jobban.

Ölébe másztam, kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Megfogta a derekamat, felállt, lábaimat csípője köré tekerte, fenekemnél tartott.

-          Először szólítottál a nevemen – mosolyog, így megszakítva a csókot

Semmit nem szólok, csak újra ajkaira tapadok. Elindult valahova, majd hamarosan letett valami puhára. Rájöttem, hogy ez az ágyam. Egy pillanatig sem haboztam, kigomboltam ingje első gombját.

-          Akarod? – húzódott el tőlem gyengéden és mélyen a szemembe nézett

-          Mindennél jobban – mosolygok és lehúzom magamhoz

Elmosolyodott és megcsókolt. Ha éreztétek volna azt a szenvedélyt, ami ott volt minden érintésében, most a ti szívetek is ilyen gyorsan kalapálna, mint az enyém. És még megkérdezi, hogy akarom-e… Most komolyan, szerintem a sulinkból a lányok 80%-a már rég eldobta volna miatta a bugyiját.

Végigdöntött az ágyon, felém mászott és lassan lehúzta a trikómat. Én is hamarosan megszabadítottam őt fehér pólójától és eldobtam a szobám legtávolabbi sarkába. Elvált ajkaimtól, lefelé haladt, egészen addig, míg elérte a nyakamat. Először csak gyengéden puszilgatta, majd felbátorodott és szívni kezdte, ami engem nyögésre késztetett. Éreztem, hogy reakciómtól a szája mosolyra húzódik és még durvábban szívta az érzékeny részt. Mikor úgy érezte, kellőképpen „megjelölt” még lejjebb haladt. Kikapcsolta a melltartómat és melleimet kezdte kényeztetni, de itt nem töltött olyan sok időt. Levette a nadrágomat is. Én is ezt tettem az övével.
Hamarosan az utolsó ruhadaraboktól is megszabadultunk.


Reggel nyúzottan és persze boldogan ébredtem az Ő csupasz mellkasán. Még édesen szuszogott. Elmosolyodtam és megnéztem a telefonomon az időt. Fél kilenc. Basszameg, ma csütörtök van!

-          Louis! Louis, ébredj – kezdtem rázogatni, de semmi – Hallod? Csütörtök van, elkéstünk – még mindig semmi

Nagyot sóhajtottam és megcsókoltam. Tudtam, hogy már ébren van, de nem akart felkelni. Na, ez majdcsak felébreszti. Elmosolyodott, megfogta a tarkómat és nem engedte, hogy elváljak tőle, így lenyomtunk egy jó 2 perces csókcsatát. Ezután erőt vettem magamon és elváltam tőle.

-          Elkésünk. Öltözz.

Pont 2. szünetre értünk be. Kicsit sokáig tartott a készülődés. Elköszöntem Louistól és fejvesztve rohantam a szekrényemig. Kivettem belőle a biológia cuccomat és bementem a megfelelő terembe. Az óra már elkezdődött.

-          Sajnálom Mr. Horan. Meg tudom magyarázni… - mondtam mire minden szem rám szegeződött

-          Hallgatom Ms. Worst – mért végig Mr. Horan gyanakodva

-          Én… Én… Tudja útközben láttam egy égő épületet, kihívtam a tűzoltókat, de nem tudtak lementeni egy macskát a fáról, így felmásztam érte, lehoztam, de összekarmolta a ruhám és beleestem egy sáros pocsolyába, ezért be kellett mennem a legközelebbi cirkuszba ruháért, ahol szerencsére a tulaj lányának volt ilyen elfogadható – mutatok magamra – DE a tigris megette a leckémet.

-          Szép mese Ms. Worst. Szóval késett és leckéje sincs. Először fordult elő ilyen és elnézem magának, ha elmondja mi is történt igazából.

-          Azt… Azt nem lehet, sajnálom – hajtom le a fejem – Írja be nyugodtan az igazolatlant – ülök le Amy mellé

-          Szóval, mi is volt? – súgja oda

-          Tényleg titok. Sajnálom Amy…

-          Azt hittem barátok vagyunk. És a barátok mindent elmondanak egymásnak.

-          Tényleg sajnálom.

Ahogy kicsöngettek szaladtam a szekrényemhez és még mielőtt újra megszólalt volna a csengő, berohantam a tornaterembe Ninához. Ő az egyetlen, aki most segíteni tud.
Szerencsével jártam, barátnőm a tanáriban lesett ki a fejéből.

-          Szia Pussy – mosolygok kicsit hamisan

-          Valami baj van? – persze, ezt ő egyből meglátja

-          Ami azt illeti… Igen.

-          Csüccs le, Dr. Williams akcióba lép.

-          Mi van? Pszichológus lettél? – ülök le

-          Részmunka idős – mosolyog – Szóval, mi a panasz?

-          Lefeküdtem a tanárommal.

-          Melyikkel?

-          Mr. Tomlinson.

-          És miért is baj ez?

-          Ezt törvény bünteti, Nina.

-          De ők csak gyakornokok.

-          De akkor is… Késtem is. Van még egy igazolatlanom. Azt sem tudom hányadiknál tartok. Hamarosan be fognak hívni.

-          Nyugi Mab, nem lesz semmi baj – simítja meg a karom

-          Remélem is.