6. rész

~Mabel Worst~

Kiszaladtam az épületből ahol belebotlottam valakibe.

- Szia Mabel - mondta olyan kedvesen, hogy még a szívem is összeszorult tőle a gyomrom

- Mizu Michael? - mosolygok

- Nem sok... Öhm... Van kedved ma találkozni?

- Vagyis randi?

- I-igen...

- Hát... Ma úgy is terveztem, hogy megsétáltatom a kutyámat. Mit szólsz?

- Nekem jó. Három óra?

- Három óra - mosolygok és adok egy puszit a szájára, majd távozik

Boldogság lesz úrrá rajtam. Legszivesebben sikítanék örömömben... De nem tehetem, hiszen így is dilisnek tartanak. Ehejett egy óriásit sóhajtok.

- Mire ez a nagy sóhaj? - hallok meg magam mögött egy hangot, mire ijedten rezzenek össze

- Sa-sajnálom Mr. Tomlinson, de mennem kell - próbálok ellógni, de megfogja a csuklóm és visszaránt, így nekiütközök kidolgozott mellkasának - Mennem kell - ismétlem meg

- Mégis hova? - vonja föl a szemöldökét

- El.

- Miért csinálod ezt velem? - kérdezi szenvedő hangon

- Mégis mit?

- Nem engedsz közel magadhoz. De azt a srácot, azt a Johsont igen. Miért, Mabel?

- Mert maga a tanárom.

- Nem hiszen, hogy csak ez lenne a probléma. Nem tűnsz te olyan ártatlan lánynak.

- Igaza van... De maga jobbat érdemel nálam... Sokkal jobbat.

- Miért? Nekem nálad nem kell jobb.

- Dehogynem. Én... én egy...

- Egy mi? 

- Én egy ribanc vagyok - csordul ki egy könnycsepp a szememből - Egy rohadt nagy ribanc - tör ki belőlem a zokogás

- Ccss - ölel át - Ne beszélj butaságokat. Te egy csodálatos lány vagy - szorít magához még jobban, mire én csak megrázom a fejem

- Tudom. Tudom, hogy ha azt hiszik nem hallon, ezt mondják rólam a hátam mögött. Még az a rohadt Amanda is. De amikor szemtől-szembe vagyunk egy rossz szót sem mer szólni. Mindenki így hív. De miért? Mert sok a fiú barátom? Hiszen még alig volt kapcsolatom... - kezdek még jobban sírni

- Csak féltékenyek - puszil bele a hajamba

Pár perc múlva lép ki a teremből Amy és Zayn nevetgélve. Amint barátnőm megpillantott minket méreg öntötte el.

- Mi a francot csináltál vele? - kérdezte idegesen

- Én... semmit... Csak megvígasztaltam.

- Akkor miért zokog?

- Az nem a te dolgod. Menjetek el. Majd én hazaviszem - kap fel a karjába

- De ha bármi baja lesz...

- Azt nem bocsájtanám meg magamnak.

~Amy Pierce~
Reggel elég nehezen keltem fel. Több kevesebb sikerrel Álltam fel az ágyamból. Épp, hogy felálltam megszólalt a telefonom. Hanyatt vágódtam az ijedségtől. Kitapogattam a telefonom amit az éjjeliszekrényemen hagytam. Nathan neve villogott a kijelzőn. Sóhajtottam egyet amolyan "mit akar ez reggel hatkor?" stílusban majd felvettem. Kissé kómás hangin ugyan de beleszóltam. Kész csoda, hogy nem aludtam el addig amíg kimondtam, hogy SZIA.
-Szia mond. - Szóltam bele a készülékbe.
-Mond, hogy otthon vagy Amy!!
-Ja! Ha nem hallanád a hangomon most keltem fel ami egyet jelen azzal, hogy otthon vagyok.
-Mivel mész ma suliba? - Érdeklődött tovább.
-Ez egy nagyon érdekes szerkezet úgy hívják, hogy lábbusz. - Motyogtam az egyértelmű választ.
-Jó akkor csatlakozok. - Mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Akkor szia. - Búcsúztam el és letettem a telefont. A nagy készülődésben elfelejtettem elhozni magammal a pulcsit amit Zayn kért. Kiléptem a kapun Nathan meg tényleg ott várt.
-Rég vársz? - Érdeklődtem miközben két puszit nyomtam az arcára.
-Nem. - Rázta meg a fejét majd elindultunk a suli felé. Elég szótlanul telt az utunk és ez kezdett számomra kínos lenni. Épp meg akartam szólalni mikor megbotlottam a saját lábamban és elvágódtam.
-Mit találtál?? - Kérdezte röhögve majd felsegített. Innentől kezdve alig tudtuk befogni egymás száját mindenről dumáltunk. Rengeteget nevettünk főleg mikor Mrs.Tannenbaumot figurázta ki vagy mikor Robot és Dant hívogatta. (Ők a sulival szemben laknak így ők még aludhattak VOLNA!!) Nagyon rövidnek tűnt a suliba vezető út. (Amúgy rohadt hosszú) Videókat készített amin elég vicces dolgok vannak. Például mikor egy kiskutyát simogat és hanyatt esik annyira tüsszög. (Később kiderült, hogy alergiás a kutya szőrre.) Amint beértem a suliba az ajtóban Amanda az utamat állta.
-Oké nem kertelek. Mit akarsz te Nathantől?? - Nyávogott.
-Én semmit ő jött elém ma reggel. - Emeltem fel a kezeimet amolyan "én nem csináltam semmit" stílusban majd nemes egyszerűséggel arrébb löktem és levágódtam a helyemre. Biosz óra Mr.Horannal. De rühellem a bioszt. Mit beszélek? De rühellem a sulit!! Csengetéskor pontban belépett a terembe Mr.Horan és lecsapta a naplót mert elég hangosak voltunk. Had ismertessem a szituációt: -Nathan a padomon ült és velem beszélgetett közben alufólia labda csatát vívott Jasonnel, Joshal és Cameronnal. -Amanda, Linda és Camilla körmöt festettek és pletyiztek. Mabel tyga-t ordítatott a telefonjáról. - Adam, Cole és Miranda matek példákat oldott meg (?). - Rob és Dan folytatták a vitát a "ki született előbb" címszó alatt közben radírral dobálóztak. (Később már tolltartóval is). -Donna csendben ült és szendvicseket válogatott szét íz szerint (?). - Kitti és Brad pedig azt csinálták amiben a legjobbak. Smároltak. - Mindeközben ment a teremben a tévé is. Nagyjából ilyen káoszban lépett a terembe Mr.Horan.
-Nathan a helyedre!! Fiúk összeszedni az alufólia maradványokat!! Lányok eltenni a sminket és körömlakkot?!?? -Kerekedtek ki a szemei majd orrnyergét kezdte dörzsölgetni és folytatta. -A matekpéldákat eltenni ez biológia nem matek. Értékelem a szorgos diákokat de akkor biológiából villogjatok!! Rob, Dan radírt összeszedni aztán csöndben leülni!! Amy maradj csendben. Mabel tedd el a telefonod és állítsad le ezt a förtelmet!! Donna tedd el a kajádat. Szünetben egyél!! Kitti, Brad az iskolán kívül szeressétek ennyire egymást!!! - Nagy nehezen elrendeződtünk. Mr.Horan leült, hogy kipihenje az előző 5-10 perc fáradalmait majd felállt és ránk nézett.  -Hát talán egyszer azt is elérem, hogy ilyen csend legyen mikor ide belépek. -Mondta elgyötört arccal.
-A tanár úr tudja, hogy szeretjük!! - Ordította be Cameron.
-Igen látszik. - Mondta cinikusan  Mr.Horan.
-Megölelhetem a tanár urat?? - Pattant fel Josh.
-Kérlek ne Josh. Inkább ülj le és figyelj. -Mondta fejcsóválva. Mivel láttuk kicsit kikészült így valamennyire lenyugodtunk. A nyugalmat és csendet kihasználva Mr.Horan ledarálta a tananyagot majd pontban a csengetésnél kiviharzott. Amúgy nagyjából ilyen nyugisan telt minden óra mint az első. Megvadulunk aztán nyugtatni kell minket végül TALÁN megszánjuk a tanárt és megnyugszunk. Mondom megnyugszunk nem figyelünk és jók leszünk!!  Nathanel mentem haza suli után. Nagyon aranyos volt ma. Mi van vele. Azt leszámítva, hogy Zaynt teljesen kikészítette matekon azon kívül ari volt (bár vicces volt ahogy kikészítette!!:D ) Egy ideig a kapuban dumáltunk aztán elbúcsúztunk és felsiettem a szobámba. Leírtam a Mabel által átküldött leckéket. (Nem szokásom leckét írni magamtól) Nem sokkal ez után jött egy üzim. Másolom: Ki ez a srác és mit akar tőled??!! Z