7.rész

~Nina Williams szemszöge~

A sok séta után megérkeztünk oda ami lassan már a törzshejünkké válik a Starbucksba. Sokat beszélgettünk. Megnéztük egy csomó csaj seggét ,legalábbis Harry szerette kikérni a véleményem mivel én is lányból vagyok.

-Nina. Szerinted az a szöszi most velem szemez vagy veled?-kérdezte felhúzot szemöldökkel

-Várjál, szerintem az lezbikus.Mert nyalogatja a száját és mosolyog felém. -fintorodtam el erre Harry nevetett egyett.

-Mégis mi olyan vicces?-kérdeztem komoly fejjel.

-Semmi, úgysem értenéd.-kezdte a szövegem.

-Dehogynem...lányból vagyok.-kötöszködtem vele

-Nem baj. Nem kell mindenről tudjál.-húzódott 100 wattos mosolyra a szája.

-Annyiban hagytam az egészet,majd felálltam és fizetni készültem.

-Hagyd majd én.-szólalt meg Harry

-Nem nem kell. -tiltakoztam.

-De,kell..-próbált erősködni

-Oké.-dörmögtem oda,majd elhagytam a kávézót elindultam és megvártam a bejáratnál.

Pár perc múlva ki jött Harry is.

-Olyan jó,hogy ilyen szép az idő most.-kezdtem bele monológomba.

-Igen az.-szólalt meg ő is mosolyogva. Ezután vissza indultunk az iskolába. Sok témát kiveséztünk,mint pl. azt is,hogy meg tanulmányozta Mabel seggét,de nem meri nyilvánosan azt nézni mert még Louis kiheréli ,ami 100%,de tudjuk,hogy az össze gyakornok tanár perverz. Nem is nagyon szóltam hozzá ehhez a témához,csak mosolyogtam. Teljesen máson járt az agyam. Talán azon, ahogy csókolt Harry? Mert iszonyatosan jó volt,csak eddig magamnak sem mertem bevallani. Félek,hogy ilyen hamar szerelembe esek. Félek attól,hogy pofára esek. Minden lánnyal csak játszik.Mindd csak egy éjszakás kalandokra kell neki. Majd pont én másra kellenék neki. Hosszú gondolatmenetemből ő zökkentett ki.

-Nina, jól érzed magad? Ne vigyelek haza?-kérdezte aggódó tekintettel. Furcsa volt, mintha egy kincs lennék akit óvni kellene.

-Nem,nem kell hazavinni,jól vagyok köszi.-válaszoltam neki komoly arckifejezéssel,de látta rajtam,hogy van valami.

-Biztos nincsen semmi baj? Furcsa vagy nagyon.-aggódott egyre jobban,éreztem.

-Figyelj Harry,csak elkalandoztak a gondolataim elég messzire, sajnálom. Nem kell aggódj.-erőltettem egy kicsit sem igazi mosolyt majd tovább sétáltunk. Én előre néztem ő végig az arckifejezésem bámulta, mintha tudná mi folyik itt,de biztosan nem tud semmit. Beértünk az iskolába, én felkaptam a sporttáskám majd útnak indultam.Ma már nem volt több órám,így hazafelé húztam a csíkot. Út közben rezgett a zsebem. A telefonom volt az amin egy Harry név állt.

"Nem tudom mi volt ma a bajod,de ugye jól vagy? xx"

Még mindíg aggódott értem. Én vagyok a furcsa?.

"Én jól vagyok. De te biztosan nem vagy magadnál,miért aggódsz ennyire?x"

"Bocsi,csak nagyon más voltál ma a kávézóban és aggasztott. xx"

Még SMS-eztünk egy ideig majd otthon elraktam a telefonom. Elmentem tusolni majd kicsit szántamidőt magamra. Bekapcsoltam a tv-t, és átöltöztem pizsamába . Igaz délután volt,de úgy terveztem nem megyek sehová sem. Minek? Igaz fiatal vagyok,de valahogy mostanában nem tudom olyan jól érezni magam sehol sem mint tavaly Mabelékkel. Sajnálom pedig. Újabb gondolatmenetemet a csengő zavarta meg. Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam.

-Harry? Mit keresel itt?-kérdeztem mosolyogva

-Annyira aggaszt az egész, nem hagy nyugodni,hogy olyan rossz volt az arckifejezésed. Van kedved elmesélni?-hadarta el

-Én...Harry..őő..sajnálom,de erről nem szeretnék beszélni. Előjött egy régi emlék a szüleimről és azon kattogott az agyam. Sajnálom.-próbáltam nem észrevehetően hazudni és úgy látszik be is vált.

-De gyere beljebb.-avval beljebb is lépett.

-Adhatok valamit? Üdítőt,sütit?-hadartam gyorsan nehogy valami cikis téma kerüljön szóba.

-Üdítőt köszönöm.válaszolta mosolyogva.Elsétáltam a konyháig ő pedig sétált utánam. Leült a pulthoz és nézte,hogy mit csinálok,majd egy pár perc némaság után kérdezősködni kezdett.

-Hogy-hogy pizsamában?-húzódott nagy mosoly az arcára.

-Gondoltam úgyse megyek délután sehova,így átöltöztem,előtte meg letusoltam.-hadartam el avval odaadtam neki az üdítőt. Ekkor következett be az amitől a legjobban tartottam. A kínos csönd, egyszerre próbáltunk meg megszólalni,de nem járt egyikünk sem sikerrel majd megkérdeztem tőle.

-Ne nézzünk meg valami filmet?- nagyon furcsa volt. Nem tudtunk miről beszélni,nem tudtuk egy csaj seggét se megbámulni.

-Oké, benne vagyok.-válaszolt. Csináltam popcornt,majd kiválasztottuk a megfelelő filmet. Egy régi klasszikust néztünk meg a Dr.Szöszit. Jó párszor láttam, már és nem tudom megunni. Valami megfogott benne. Egy szők nő is lehet okos..talán ez. A film vége fele észrevettem,hogy Harry egyre közelebb húzódott hozzám. Egy idő után már a keze a hátam mögött volt. Értetlenül rá néztem, ő ezt észrevette és ő is rám nézett. 1 percig néztük egymást. Én persze értetlenül,mert nem tudtam mire véljem a viselkedését, majd egyre közelebb hajolt. Éreztem lehelletét az ajkaimon. Azon kaptam magam,hogy csókolózunk. Bejutát kért a számba,de próbálom megtagadni. Nem megy..egyszerűen nem. Olyan jól csókol. Eldönt az ágyon és már húzza le rólam a pólót. Én eszemnél vagyok..ez nem történhet meg. Ellököm magamtól majd felülök a kanapén. És idegeskedek.

-Nem..nem és nem. Ez nem történhet meg Harry.-téptem már a hajam

-De mégis miért, én azthittem kölcsönös.-szomorodott el

-Harry,azthiszem jobb ha mész és pár napig nem beszélünk.-még mindíg járkáltam fel s alá.

-Oké,sajnálom.-evvel megölelt gyengéden a nyakamnál fogva és elment. Én meg térdre rogytam és sírni kezdtem. Miért ront el mindent? Olyan jó lett volna,ha barátok maradunk.Erre újra megcsókol? Ez nem igaz, csak álom. Így még jobban beleestem. Istenem,miért kínzol. Zokogtam még vagy 10 percig majd előkaptam a telefonom és tárcsáztam Mabelt.

-Csá Mabel, beszélnünk kell.!! De most.

~Amy Pierce~

Ma reggel is korán keltem. Felkaptam egy tépett sortot, egy angliás toppot, egy bőrdzsekit és egy leopárd mintás converset. Nem sokkal miután elkészültem jött egy üzenetem. Másolom: Kapuban vagyok. siess csajszi van egy ötletem... N xx  Fúú vajon mit talált ki ez az "állat"?? Anyám nem volt otthon apu viszont igen. Éppen a ház nagytermében volt egy tárgyalás féle. Nem akartam zavarni így megint az ablakon kivezető utat választottam. Kidobtam a táskámat és utána ugrottam. Elestem és valami puhán landoltam. Uhh mi ez? Pontosabban ki ez?

-Nathan? Mit csinálsz itt?? -Tápászkodtam fel.

-Hátőőő... Gondoltam megnézem hol késel ezért beálltam a ablakod alá de egyszer csak egy kósza táska eltalált... végül jöttél vele te is. -Mondta vigyorogva. Én a csípőjén ültem és úgy kommunikáltam vele. Megállás nélkül vigyorgott. Először nem értettem de aztán leesett, hogy hol ülök és hogyan. Megráztam a fejem nevetve megpróbáltam felállni. Elkapta a bokám és visszarántott.

-Vége a gyereknapnak engedj felállni!! -Mondtam és felpattantam. Gyorsan felállt ő is, és kisiettünk az utcára. Megint sokat nevettünk a sulihoz vezető úton. Csak sajnáltam azt a lányt... (hosszú) Beértem a terembe és rögtön kikerültem egy alufólia labdát amit Rob dobott el. Felálltam a padomra és elordítottam magam.

-Héjjjj!! Figyeljetek. -Van egyfajta tekintélyem az iskolában így mindenki rám figyelt hirtelen. -Oké a mai táncórán megkérnélek titeket, hogy figyeljetek!! Az előző órán csak Mabel, Nathan és én vettük komolyan. Szóval aki nem veszi komolyan azt felrúgom az egekbe, aki pedig beszól Ninának azt is elrugdosom a francba.

-De mi van ha.... -Kezdte Amanda.

-Nincs de!! Mindenki fogta?? -Egy egyhangú igennel válaszoltak aztán mindenki folytatta amit abbahagyott. Nathan jött oda hozzám és zavartan(?) vakargatta a tarkóját.

-Mizu Nat? -Mosolyogtam le rá ugyanis még mindig a padon álltam.

-Mondtam reggel, hogy van egy ötletem vagy is egy tervem pontosabban egy izém tudod... Nem segítenél? -Tárta szét a karját gondterhelten. Zavarban van? Huhh ez furi ő az a fajta srác aki sosincs zavarban...

-Nem élvezem, hogy szenvedsz. -Mosolyogtam pimaszul.

-Oké suli után velem jössz. -Csalódottan nyugtáztam, hogy visszatért a régi Nathan aki sosincs zavarban és extra cuki mikor pimaszkodik a tanárokkal ♥ de bólintottam. Irodalom óra lesz. Pfuu de utálom :/ Mabel eltűnt így nem tudtam mihez kezdjek. Elővettem a rajzfüzetem és ránéztem a padon alvó Nathanre. Hümm tökéletesen le lehet rajzolni. Csak ilyenkor van nyugton. Teljesen bele merültem a rajzolásba. Nem fogtam fel mi folyik körülöttem. Hirtelen nagyon megijedtem. Valaki ellökött. Hanyatt estem a székemmel majd rám borult az asztal is minden cuccommal együtt. Elég nehéz a padom (vas és fa) a kezemre esett meg a gyomromra. Eléggé fájt. Rögtön az esés után Nathan pattant mellém és elkezdett ordítozni az ikrekkel.

-Rob, Dan elment az a maradék eszetek is. B*sszameg normálisak vagytok?? - Nem érdekelte a srácok magyarázata rám nézett és teljesen elkomorult. Tekintete megtelt aggodalommal és dühvel. Mind ezekkel egy időben Mr.Payne a terembe aki szintén hozzám rohant.

-Nathan fogd vissza magad. Srácok hozzatok jeget. Amy te pedig jól vagy?? -Térdelt le és csak aggodalmaskodott.

-Ihhj nagyon fáj a kezem és a mellkasom. - Panaszkodtam. -Amúgy valaki leemelné rólam a padot?? Nagyon nehéz... -Rögtön kapcsoltak és leszedték rólam. Nathan a kezébe vett és könnyedén felkapott az ölébe.

-Leviszem az orvoshoz. - Mondta a tanárnak és az ajtóhoz ment. Szó szerint berúgta az ajtót és kisietett velem a folyosóra. Zayn velünk szemben jött éppen a folyosón. Riadtan sietett elénk. Megállt előttünk Nat pedig röviden elmesélte mi történt.

-Nathan menj vissza órára majd én leviszem Amyt az orvoshoz. - Nathan habozva de bólintott. Zayn át vett a kezeibe és lerohant velem a dokihoz. Bekopogott majd berontott. Letett az asztalra és félreállt. Megvizsgálták a kezem és a mellkasomat is.

-A mellkasa csak azért fáj mert a hirtelen nagy súly ami ránehezedett abban a pillanatban nagyon érzékeny területet is érintett ezen kívül nincsen baja de pihentetni kell holnapig minimum. Ami a kezét illeti lehet hogy eltört ezért el kell menni röntgenre a kórházba. -Fejezte be az orvos. Óóó ne eltört?!?

-Köszönöm akkor sietek a kórházba. -Biccentettem az orvosnak.

-Van esetleg egy osztálytársad aki elkísérne? Az órák természetesen igazolva lesznek. -Tette hozzá.

-Ami azt illeti naná. Akkor magammal viszem. -Igazolt lógás! Szerintem bármelyikük bevállalja. Jó igaz nem pont egy nyomasztó kórházban a legjobb eltölteni a napot de ez van. Felsiettem a terembe és megkérdeztem ki jönne. Mindenki (szinte) feltette a kezét. Nem tudtam kit vigyek már épp mlndtam volna mikor Rob és Dan mellém lépett és felém nyújtott egy citromos minyont.

-Annyira sajnáljuk! Nagyon bénák voltunk és és.... vigyázni fokunk eskü. -Mondták lehajtott fejjel.

-Megleszek semmi gáz srácok csak megijedtem. -Veregettem meg a vállukat mert láttam rajtuk, hogy eléggé kikészültek. -Nem akartam senkit a kórházzal fárasztani szóval úgy döntöttem egyedül megyek. Épphogy kiértem a suliból valaki megragadta a karom és picit visszarántott. Fájdalmasan felsikoltottam mert a fájó kezemet ragadta meg az illető. Megfordultam és még mindig sajgó kezemet simogatva belenéztem gyönyörű barna szemeibe. Zayn volt. Ott állt lesápadva. Mi baja?

-Mi baj?? -Emeltem rá fekete szemeimet.

-Nagyon fájt? -biccentett a kezem felé. -Az, hogy megszorítottam. Fájt?

-Nem vészes. -legyintettem. -Na mizu?

-Elkísérlek az orvoshoz. -Mondta halál természetesen. Együtt mentünk a dokihoz. Csendben telt az út. Megvizsgálták a kezemet és közölték, hogy pihentessem, mázli hogy nem tört el csak megzúzódott és megrepedt így kapta egy csini kötést, ezen kívül pihentessem a mellkasomat. Kaptam igazolást csütörtök, péntekre. Nincs suli jeeehj! Zayn haza kísért és be is jött velem a szobámba. Betett egy filmet és mintha otthon lenne ledőlt a kanapémra. Én átöltöztem és bevackoltam magam az ágyamba. Kellemes délután volt azzal akit érthetetlen módon  szeretek! Később átmászott az ágyamra és ott beszélgettünk.

-Ugye tudod, hogy te vagy a kedvenc diákom. -Vigyorgott.

-Hahh tudom. És te azt, hogy te vagy a kedvenc tanárom? -kérdeztem édesen.

-Ha így van akkor kapok egy csókot? -érdeklődött angyali pofival.

-Egyet. -Alkudoztam majd befészkeltem magam az ölébe és gyengéden megcsókoltam. Ez tartott kb 30 másodpercig ugyanis apám ránk nyitott. Nem látta Zayn arcát aki rögtön a padlóra vetődött védve azt, hogy apám meg tudja ki ő. Nagyon nehezen de kizavartam apámat aki ordított egy sort majd lelépett. Késő délután este felé segítettem kimászni neki az ablakon. Megígérte, hogy holnap is eljön ha tud. Nos összesítve egy IDIÓTA vagyok csupa nagy betű el. De két dologban biztos vagyok az első, hogy egy nagyon veszélyes játékot játszom most a második pedig, hogy rohadtul szeretem!!